Értékes hungarika-iratokat rejtenek a franciaországi gyűjtemények
– A Hungarika workshop a Magyar Nemzeti Levéltár kiemelten fontos programja, amelynek célja a magyar történelemmel kapcsolatos, külföldön őrzött dokumentumok azonosítása, tanulmányozása és megőrzése – fejtette ki köszöntő beszédében az április 9-én megtartott negyedik Hungarika workshopon Franciaország magyarországi nagykövete. A program ezúttal a Magyarország és a frankofón világ kapcsolatai a levéltári kutatások tükrében címet kapta. Jonathan Lacôte kiemelte, hogy a Hungarika munkacsoport 2015-ös megalakulása óta ezek a kutatások új dimenziót kaptak, elősegítve a szakértői hálózat kiépülését és az eredmények megosztását. – Ezek a rendszeres találkozók 2022 óta lehetővé tették a tudományos és levéltári együttműködés nemzetközi szintű megszilárdítását. Önök éppen a nyitottság jegyében találkoznak ma, hogy feltárják és népszerűsítsék Magyarország és a frankofón világ régi kapcsolatait, amelyeket diplomaták, értelmiségiek, tudósok, de még művészek is gazdagítottak – mutatott rá Franciaország magyarországi nagykövete. Hozzátette: „ezek a tapasztalatcserék érdekes nyomokat hagytak levéltárainkban, és ezeknek a dokumentumoknak a tanulmányozása közös történelmünk több oldalát is megvilágítja”. Jonathan Lacôte felhívta a figyelmet Benyovszky Móricra, a híres utazóra, felfedezőre, akinek különösen jelentős kapcsolata volt Franciaországgal. Szavai szerint az ő kivételes pályafutásáról is többet meg lehet tudni a további kutatások eredményeként.
Személyes élmény
Szende László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályának vezetője beszédében egy személyes élményét osztotta meg a hallgatósággal. Elmondta, hogy Klebelsberg Kunó-ösztöndíjasként korábban két ízben is tudott kutatni Bécsben. – Megvan annak a varázsa, amikor az ember elmegy egy idegen helyre, és ott egyrészt próbál kapcsolatokat építeni, másrészt várja a felfedezés örömét, amikor olyan iratanyagok, állagok kerülnek a kezünkbe, amelyeknek egyértelműen magyar vonatkozása van. Úgy véli, ez egy nagyon fontos feladat, és nem véletlen, hogy a hungarikakutatásoknak vannak komoly előzményei, már a 19. század első felében. Szavai szerint ezek a magyar vonatkozású tárgy- és iratanyagok az adott országoknak talán nem annyira fontosak, de a magyar kutatás számára pótolhatatlan információkkal rendelkezhetnek. – Az is nagyon lényeges, hogy az itteni eredményekből valamiféle mérföldköveket adjunk, és más kutatók számára is hasznosuljanak ezek az információk. S ebben nagyon fontos a Magyar Nemzeti Levéltár szerepe – hangsúlyozta Szende László. Kiemelte a Hungarika munkacsoport és a Hungarika kataszter jelentőségét, utóbbi nagyon fontos, alapvető információkat tartalmaz. Az adatbázisban jelenleg 889 hungarika-jelentés található. – Nagy öröm, hogy a mostani workshop a francia-magyar kapcsolatokat próbálja meg előtérbe helyezni. Ezek a kapcsolatok mindig is élők voltak – fűzte hozzá. Ezt Szende László példák sorával bizonyította.
Állandó támogatás
Hernyes Zoltán, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) magyar nyelvi képzésekért, diaszpóra és Balassi programokért felelős főosztályvezetője köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy az idei workshop Magyarország és a frankofón világ kapcsolatait tekinti át a levéltári kutatások tükrében, és ez egy olyan téma, amelyet igazán érdemes kutatni. Kiemelte, hogy rengeteg kapcsolódási pont van, sok a feltáratlan forrásanyag, ezért izgalmas felfedezésekkel lehet gyarapítani a hungarikakutatások sorát. Emlékeztetett arra, hogy Magyarország és Franciaország kapcsolata évezredes múltra tekint vissza, a történelem ezernyi szállal fűz össze minket, és 2004 óta hazánk megfigyelő tagja a Frankofón Világszervezetnek is. – A Külgazdasági és Külügyminisztérium a kezdetektől képviselteti magát ezen a workshopon, ám mégis felmerülhet a kérdés, hogy miként függ össze a diplomácia és a hungarikakutatás. Egyfelől a diplomácia világában keletkezett iratok évszázadokra visszamenően a primer forráskutatás aranybányáját képezik, másrészt a külügyminisztériumok és a külképviseletek maguk is rendkívül fontos szerepet töltenek be nemcsak ezen anyagok keletkeztetésében, hanem rendszerezésében és archiválásában is – fogalmazott Hernyes Zoltán. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a nemzetközi kapcsolatokban egyre fontosabb szerepet tölt be a „puha diplomácia”, amelynek szerteágazó témái akkor is hidat képeznek, és amelyeken keresztül akkor is lehet kapcsolatokat ápolni és építeni a nemzetközi közösség tagjai között, amikor a klasszikus diplomácia eszközei háttérbe szorulnak. A főosztályvezető rámutatott a Klebelsberg Kunó kutatói ösztöndíj program jelentőségére, ebben kiemelt partnerként közreműködik a Magyar Nemzeti Levéltár is. Elmondta azt is, hogy a KKM 2017 óta kiemelt figyelmet fordít a külföldi magyar emlékhelyek megóvására és újak létrehozására. – Emellett a tárca fontosnak tartja a levéltári kapcsolatok gondozását is – tette hozzá.
Elért eredmények
Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár általános főigazgató-helyettese köszöntő beszédében felidézte, hogy a hazai tudományos intézményrendszer és a magyar állam már a 19. századtól tudatosan törekedett arra, hogy a külföldi közgyűjteményekbe került magyar vonatkozású iratanyagokat feltárja. Kifejtette, hogy a külföldi közgyűjteményekben őrzött hungarika-iratok feltárását kezdetben a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Magyar Történelmi Társulat közreműködésével végezték. – A Magyar Nemzeti Levéltár hungarika tevékenysége annak jogelődje, a Magyar Országos Levéltár és a megyei levéltárak révén több mint fél évszázadra nyúlik vissza. A változó jogszabályi, szervezeti és infrastrukturális környezetben végzett munka eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára jelenleg egy heterogén összetételű és keletkezésű, csaknem 8 millió felvételt tartalmazó mikrofilmtári, hungarika másolati gyűjteménnyel és egy folyamatosan gyarapodó, elsősorban digitális másolati állománnyal rendelkezik – fogalmazott Mikó Zsuzsanna. Emlékeztetett a Hungarika munkacsoport 2015-ös megalakulására, az eddigi három Hungarika workshop munkájára és az elért eredményekre. Kitért arra is, hogy Klebelsberg-ösztöndíjjal ő is járt Londonban, ahol az 1956 utáni magyar emigrációt kutatta. Mikó Zsuzsanna továbbá köszönetét fejezte ki azért, hogy 2012-ben az akkori francia nagykövet átadta Deák Ferenc eredeti, elsősorban szerelmes leveleit a levéltárnak a néhai politikus egy hajtincsével együtt.
Kincseket találtak
A köszöntők elhangzása után megkezdődött a negyedik Hungarika workshop délelőtti szekciója, amelyben elsőként Kiss Gergely, a Pécsi Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Történeti Tanszékének professzora adott elő „Kincs, ami van. A középkori Magyar Királyságra vonatkozó újabb franciaországi levéltári hungarikakutatások” címmel. Előadásában emlékeztett a kutatások kezdeteire, amikor szinte azonnal találtak egy 1956-os jegyzéket, egy regisztert, amely főként a magyar történelemre vonatkozó franciaországi levéltári forrásokat vette számba, ez alapján kezdtek el dolgozni a kollégáival, aminek következtében egyre több anyag gyűlt össze. Egy sor példát mutatott be ezek közül, így Báncsa István esztergomi érsek, az első magyar bíboros pecsétjét, illetve egy dokumentumot, ami az egyházi vezető halálára utal. Bemutatott több, Magyarországi Klemenciához, Károly Róbert magyar király testvéréhez és egyben X. Lajos francia király második feleségéhez kötődő oklevelet, a végrendeletét, illetve megtalálták Franciaországban IV. Béla magyar király két oklevelét is.
Ezután Tóth Ferenc történész, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója tartott előadást „A franciaországi magyar emigráció katonai, politikai, diplomáciai és kulturális tevékenysége a hosszú 18. században. Hungarika kutatások a francia levéltárakban és könyvtárakban” címmel. Mint a téma kapcsán elmondta, ez esetben jellemzően katonai és politikai emigrációról van szó. Ezt az időszakot huszár-emigrációnak is nevezik, mert ekkor jöttek létre a speciális, magyar jellegű katonai egységek, a huszár ezredek, ezek közül az 1720-ban alapított Bercsényi huszár ezred ma is működik. Az alakulatok száma a század folyamán folyamatosan nőtt, a 18. század végén már 12 volt, ezekben csökkenő arányban ugyan, de sok magyar szolgált. Tóth Ferenc kifejtette, nagyon sok magyar vonatkozású anyagot fellelt Franciaországban, ezeknek köszönhetően elkészített egy több száz nevet tartalmazó listát, amelyekben magyar huszártiszteket gyűjtött egybe, elsősorban hadjáratok levelezéseiből, illetve személyi dossziékból. Példaként hozta fel még a Bercsényi ezred mustrajegyzékét, továbbá II. Rákóczi Ferenc személyes levelezését, illetve egy művét.
Izgalmas jelentések
Szintén a délelőtti szekcióban adott elő Kecskés D. Gusztáv, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója „A puzzle néhány hiányzó darabja: adalékok a francia külügyi levéltár anyagából Magyarország NATO-csatlakozásának történetéhez” címmel. Mint elmondta, maga is Klebelsberg-ösztöndíjjal járt Franciaországban, ahol volt szerencséje komoly kutatómunkát végezni. Kecskés D. Gusztáv előadásában röviden beszélt Magyarország NATO-csatlakozásának történetéről. Emellett ismertetett számos jelentést és táviratot ebből az időszakból, ezeknek egy részét a budapesti francia nagykövetség küldte Párizsba, illetve beszámolt több olyan anyagról is, amelyet a francia NATO-nagykövet készített akkori magyar politikusok brüsszeli szereplései kapcsán.
J. Nagy László történész, a Szegedi Tudományegyetem professzora a „Maghreb a magyar levéltárakban, magyar–maghrebi kapcsolatokban (1954–62)” címmel tartott előadást, ebből megtudhattuk, hogy az 1930-as években egy körülbelül 500 fős magyar kolónia élt Algériában, közülük 200-250-en Algír közelében laktak. 1945 után sokan hazajöttek, fontos tisztségeket töltöttek be, és a Rajk-perig működtek, utána kiszorították őket a politikából. Szó esett arról is, hogy 1956 után sok Franciaországba emigrált magyart beszerveztek az idegenlégióba, egyeseket botrányos körülmények között. Olyan is volt, aki otthagyta az idegenlégiót, dezertált, és átállt az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) oldalára, és belépett a Nemzeti Felszabadító Hadseregbe (ALN). J. Nagy László hosszasan részletezte, hogy miként működött egy FLN-közeli rádióadó 1954 májusa 1955 szeptembere között Budapesten, milyen volt az akkori magyar vezetés és az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front kapcsolata.
Dede Franciska irodalomtörténész „Metternich Paulina hercegné III. Napóleon udvarában – tárgyi és írott források franciaországi gyűjteményekben” címmel tartott előadást. Ebben a szakember bemutatta Sándor Paulina családját, ebből kiderült, hogy a nő egyszerre volt unokája és menye Metternich osztrák kancellárnak, és szűk tíz évet töltött III. Napóleon udvarában. Dede Franciska ismertetett számos Franciaországban, párizsi közgyűjteményben fellelt, Metternich Sándor Paulinával kapcsolatos karikatúrát, akvarellt, fényképet és metszetet. Az előadásból kiderült, hogy az irodalomtörténész megtekintett két, a témával kapcsolatos időszaki kiállítást is.
Katonák és diplomaták
A délutáni szekció első előadója Bene Krisztián romanista, történész, a Pécsi Tudományegyetem Francia Tanszékének vezetője volt, aki „A 20. században a francia haderő kötelékében szolgáló magyarokra vonatkozó franciaországi levéltári források” címmel tartott előadást. Ebben beszélt a történeti háttérről, kiemelve azt, hogy Magyarország és Franciaország ebben az időszakban (1914 és 1990 között) egymással szemben álló politikai táborok tagjai voltak. Bene Krisztián elmondta, ennek ellenére ebben az időszakban folyamatosan voltak magyarok a francia haderőben és nem csak az idegenlégióban. Megemlítette, hogy az utóbbi alakulatnál Deák Ferenc két unokaöccse is szolgált korábban. A magyar jelenlét a két világháború között folyamatosan nőtt a francia haderőnél, a második világháború viszont hatalmas növekedést okozott. Harcoltak magyarok a francia haderőben, a Szabad Francia Erőknél és az Ellenállás soraiban is. A gyarmati háborúkban (indokínai és algériai háborúban) is ezres nagyságrendben szolgáltak magyar származású katonák. Velük kapcsolatban számos visszaemlékezés és más irat fellelhető. Bene Krisztián külön kiért egy sikeres katona, Szabó László életútjára.
Ezt követően Fejérdy Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Intézetének történésze az 1945 és 1962/63 közötti magyar–francia kapcsolatokról beszélt. Előadásából kiderült, hogy 1945 után csak lassan álltak helyre a diplomáciai kapcsolatok a két ország között, hivatalosan ez csak 1946-ban létesült. Fejérdy Gergely hosszasan beszélt arról a három francia és öt magyar követről, akik Magyarországon, illetve Franciaországban hazájukat képviselték. A franciák közül Henri Gauquié (1946–50) baloldali volt, tökéletesen beszélt oroszul, mégis kiábrándult abból, ami Magyarországon történt, és ezért kérelmezte a hazahozatalát. Jean Delalande (1950–56) nagykövetet, aki egy nyugdíj előtt álló hivatalnok diplomata volt és elsősorban saját, Rákóczi Ferencre vonatkozó kutatásaival foglalkozott. Emellett 1954 és 1956 között egy csempészhálózathoz is köze lett, emiatt hívták haza. Jean Paul-Boncour pedig büntetésből került ide 1956-ban, aztán végigélte a forradalmat, és ennek köszönhetően erősen rokonszenvezett Magyarországgal, ami egyre nagyobb hatással lett a nagyköveti munkájára. Emiatt 1962-ben hazahívták, mert egyre inkább kerékkötője volt a magyar-francia kapcsolatoknak.
Értékes anyagok
Garadnai Zoltán, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa „Magyarország-kép alakulása a követségi/nagykövetségi források tükrében (1945–1975)” címmel adott elő. Rámutatott arra, hogy több ízben kutatott Franciaországban, legutóbb, tavaly ősszel Klebelsberg-ösztöndíjjal volt Nantes-ban egy hónapot, ahol a diplomáciai forrásokat tekintette át. A kutatása módszeréről a Levéltári Közleményekben publikált cikket. Garadnai Zoltán kifejtette, hogy Nantes-ban csak Budapestre vonatkozóan 758 doboznyi iratanyag van, ami jelentős mennyiség. A legérdekesebbek a nagykövetségek, követségek, főkonzulátusok és konzulátusok anyagai, ezekben a régió egészét nyomon követték, a viszonyítási pont Moszkva volt. Szavai szerint 1956 fordulat volt Magyarország megítélésében, ezzel lezárult az 1920 és 1956 közötti időszak. A nantes-i iratok jelentősen kiegészítik a párizsi diplomáciai iratokat.
Vass Csaba Géza levéltáros (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Magánlevéltárak és Gyűjtemények Osztálya) a „Franciaországi kutatási beszámolók a Magyar Nemzeti Levéltár Hungarikajelentés-gyűjteményében” címmel adott elő a délutáni szekció zárásaként. Előrebocsátotta, hogy a hatályos levéltári törvény értelmében a Magyar Nemzeti Levéltár köteles a külföldi közintézményekben és magángyűjteményekben őrzött magyar vonatkozású levéltári anyagokat feltárni, nyilvántartani és másolatban vagy indokolt esetben eredetiben gyűjteni. A levéltár Hungarika munkacsoportja 2015-ben jött létre a hungarika gyűjtésével kapcsolatos tevékenységének összehangolására. Ennek kapcsán egy komplex, teljes körű nyilvántartást tartanak fenn, ami a www.eleveltar.hu/ oldalon elérhető. Ez a nyilvántartás a Magyar Nemzeti Levéltár állományában lévő hungarika iratmásolatok gyűjteményéből, a Hungarika kataszter bejegyzésekből és a hungarikajelentés-gyűjteményekből áll. Vass Csaba Géza beszélt a hungarikafeltárások történelmi hátteréről, illetve a franciaországi hungarikakutatások kezdeteiről, és azokról a szakemberekről, akik ebben komoly szerepet vállaltak.
Záró eszmecsere
A workshopot kerekasztal beszélgetés zárta. A nap folyamán szereplő előadók három témát jártak körül: a franciaországi kutatások során szerzett tapasztalataikról, a további kutatásokra vonatkozó javaslataikról, illetve személyes élményeikről folytattak kötetlen beszélgetést. Hangsúlyozták a frankofón nyelvterület történetének megismerésének fontosságát, amihez nélkülözhetetlen a francia nyelv ismerete. Elhangzott, hogy a Magyar Nemzeti Levéltárban a franciaországi levéltári kutatások kezdetei a hatvanas évek közepére nyúlnak vissza. Az előadók megegyeztek abban, hogy közös szakmai munkával erősítik a magyar-francia kapcsolatok történetének mélyebb és tárgyilagosabb megismerését.
A programot a Magyar Levéltárosok Egyesülete a Nyitott Levéltárak 2024/2025 évi országos rendezvénysorozatában ezúttal is támogatta, és a workshop mellé állt a Francia Intézet és a Francia Kormányösztöndíjasok Egyesülete is.
Fotók: Lantos Zsuzsanna, Varga Máté (MNL OL)
Új hozzászólás