Idén a mohácsi csata ötszázadik évfordulója emlékezünk. Mi nem ünneplünk, de minden viszonylagos, mert a törököknél a Boszporusz két partja között egy komp közlekedik, amelyet ők Mohácsról neveztek el. Ők érthetően egészen másképp tekintenek az akkori eseményekre – mutatott rá köszöntőbeszédében, a „Magyar várak a török korban. Giulio Turcho és várépítésztársainak várfelmérései az 1560–1580-as évekből” című kötet bemutatóján a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) főigazgatója. Szabó Csaba a február 5-én, csütörtökön délután a Bécsi kapu téri levéltári palotában megtartott eseményen beszédében köszöntötte azokat a partnereket, akikkel az év során négy-öt nagyobb rendezvényen közösen emlékezik az intézmény a mohácsi csata ötszázadik évfordulójára. Kiemelte a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténeti Levéltár és az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Történettudományi Kutatóintézet támogató közreműködését, akikkel a jelen kötet közös kiadásban jelent meg. A könyvben ugyancsak közreműködött az Österreichisches Staatsarchiv, ahol a kiadványban szereplő felmérési rajzok eredetijét őrzik, és a feltáró munkát segítette a Török Köztársaság Köztársasági Elnöki Hivatalának Állami Levéltárak Igazgatósága, amely a teljes Mohács 500 program kapcsán támogatásáról biztosította a partnereket.
 

Emellett köszönetét fejezte ki azoknak, akik a kötet elkészítésében közreműködtek, így a szerkesztőknek, szerzőknek, Domokos Györgynek, Horváth Richárdnak, Kőnig Frigyesnek, Pálffy Gézának, Schmidt Anikónak és Tomka Gábornak, valamint Nagy Attilának, az MNL grafikusának, aki mind a kötet, mind a kiállítás elkészítésénél komoly munkát végzett. Szabó Csaba a kötet külön érdemének tartja, hogy abban a korszak legismertebb, legjobb kutatói adták össze a tudásukat. Így a könyvből megtudhatjuk, hogyan néz ki a Mohács utáni Magyar Királyság és a védelmi rendszer, ami kiépül a „frontvonalon”. Szavai szerint nagyon sok szempontból hiánypótló kiadványról van szó, amely az idén angol nyelven is megjelenik, és a kötetet a tervek szerint nemcsak Ausztriában, hanem Törökországban is bemutathatják.
 

Magyar várak a török korban. Giulio Turcho és várépítésztársainak várfelmérései az 1560–1580-as évekből

Górcső alatt a kötet

A könyvet Molnár Antal, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Történettudományi Kutatóintézet igazgatója ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. A Mohács 500 programhoz kapcsolódó kiadványt Domokos György, Pálffy Géza és Schmidt Anikó szerkesztette. A tanulmányokat Domokos György és Pálffy Géza, míg a várleírásokat Domokos György, Horváth Richárd, Kőnig Frigyes és Tomka Gábor készítette. A kötet térképei pedig Nagy Béla, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Történettudományi Kutatóintézet munkái. Molnár Antal részletesen ismertette a könyv felépítését, szerkezetét, mint elmondta, a kötetről elsőként Szabó Csaba és Kőnig Frigyes előszavai igazítanak el. Ezt követően Pálffy Géza professzor mutatta be tanulmányában a törökellenes védelmi rendszer kiépítését Magyarországon a mohácsi csatát követő évtizedekben, és bizonyos értelemben újra pozícionálta a Habsburg-magyar együttélést a Mohács utáni másfél évszázadban, bemutatva a kölcsönös egymásrautaltságot, a kapcsolatot, amely tele volt kompromisszumokkal. Domokos György az itáliai várépítészekről, kiváltképp Giulio Turcho mesterről és az ő Dunántúlon készített felméréseiről értekezett. A tanulmányból kiderül, hogy az itáliai erődépítészet – csakúgy, mint a hadászat, a művelődés és az egyház – mekkora hatással volt a Magyar Királyságra a 16. és 17. században. Ezután a kötetben 41, jellemzően dunántúli vár leírását találhatja meg az érdeklődő. Molnár Antal ennek kapcsán elmondta, hogy a Turcho-metszetek ismertek voltak a szakmában, nem most fedezték fel őket, viszont együtt még soha nem láttak napvilágot. Ráadásul mások művei is bekerültek a kötetbe, és szavai szerint ez a gyűjtemény így egyben teljesen más hatást ér el az olvasóban, kutatóban, mintha valaki külön-külön látja egyiket, másikat. Ahogy fogalmazott, „a váralaprajzok és látképek így együtt másként beszélnek”. Molnár Antal úgy véli, ezzel a kötettel egy olyan alapmű, egy olyan lexikon született, amely nélkülözhetetlen a 16. századi várépítészet kutatásához és nemcsak Magyarországon. Egyúttal egy értékes kiadvány mindazoknak, akiket a múltunk emlékei, egyik legzaklatottabb korszakunknak az emlékhelyei érdekelnek.
 

A hobbija a munkája

A kötetbemutató után nyílt meg a „Várak. Kőnig Frigyes rajzai a Kárpát-medence erődítményeiről” című kiállítás. A tárlat Kőnig Frigyes Munkácsy Mihály-díjas magyar festő- és grafikusművész, a Képzőművészeti Egyetem nyugalmazott rektorának Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött és részben magántulajdonban levő vár- és erődítésrajzaiból készült, és a Bécsi kapu téri épület IV. emeletén, a galéria- és foglalkoztatóteremben lehet megtekinteni.

Ezen az ünnepélyes eseményen is az MNL főigazgatója köszöntötte a megjelenteket. Szabó Csaba felhívta a figyelmet arra, hogy Kőnig Frigyesnek csaknem háromezer várrajza van, amelyek már az MNL Országos Levéltára őrizetében vannak. Hozzátette: már újabb öt kötet is elkészült, amelyek szintén az intézménybe kerülhetnek be. Szavai szerint Kőnig Frigyes szerencsés ember, mert több mint félévszázados aktív pályája alatt a hobbijában is ki tudott teljesedni. Kitért arra, hogy a művész körülbelül 52 éve annak hatására fordult a várak felé, hogy szüleivel annak idején ellátogatott Várpalotára, és megtekintette, megcsodálta a várat és annak vaskos falait. – Kőnig Frigyes munkái nemcsak a most bemutatott kötetben és az itteni tárlaton kapnak szerepet, hanem az augusztusi nagy Mohács-kiállításunkon is – hangsúlyozta Szabó Csaba. Az MNL főigazgatója reményét fejezte ki, hogy az intézménybe látogató fiatalok az épület mellett ezt a kamarakiállítást is felkeresik majd, és talán lesz egy-két gyermek, aki ennek hatására fordul a történelemtudomány felé.
 

Örömet szerezni másoknak

Ezt követően a kiállítást, amely a Mohács 500 programban készült el, Kőnig Frigyes mutatta be. A festő- és grafikusművész előrebocsátotta, hogy meglepődött, amikor a most bemutatott tanulmánykötet szerzői gárdájába meghívást kapott, mert valójában, amivel foglalkozik, az egy meglehetősen önző dolog, ami nem máshonnan, csupán az emberi érdeklődésből fakad. Szavai szerint ez különböző szinten és más irányokban, de minden embertársunknál megvan. – Nekem megadatott az a szerencse, hogy sok minden más mellett ezzel a témával is foglalkozni tudtam – tette hozzá. Kőnig Frigyes beszélt arról is, hogy számára a rajzolás az nemcsak másolás, hanem a megismerést szolgálja. Kiemelte, a rajzolás egy tudatos emberi tevékenység, az elementáris kifejezésnek az egyik legősibb formája. – A „várazás” dolog innen is jött, hogy az ember úgy utazott, hogy közben egyhelyben volt, a szellem vezette. S ebben a dologban korok és helyek is szerepet kaptak – fogalmazott. Hozzátette: pályája során aztán az egyik vár hozta a másikat, és hajtotta a kíváncsiság, hogyan nézett ki előtte, utána, és azok hogyan kapcsolódtak egymáshoz. Ennek során az ember az egész világot megismerhette. A festőművész bízik benne, hogy ha valaki megnézi a tárlatot, akkor örömét találja benne. S akkor nagyon fog örülni annak, hogy másnak is örömet tudott szerezni.
 

Történelmi háttér:

1568-ban nyolc évre kötötték meg a drinápolyi békét az Oszmán Birodalom és a Habsburg Birodalom között. A Habsburgok békeidőben igyekeztek a magyarországi védelmi rendszer fejlesztését elvégezni, a szükséges információk összegyűjtése érdekében Giulio Turcho várépítő mestert bízták meg, hogy mérje fel a magyarországi végvárakat. Turcho a feladatot 1568–1572 között végezte. A dunántúli és zalai várakról készített, részben színezett, részletgazdag metszeteknek köszönhetően pontos képet kaphatunk arról, hogy milyen állapotban voltak a 16. század második felének magyar végvárai. A 16. századi magyar hadtörténet számára megkerülhetetlen forrásokat Bécsben, az Österreichisches Staatsarchivon belül a Kriegsarchivban őrzik.
 

Félévszázados életpálya

Kőnig Frigyes az 1960-as évek óta foglalkozik várábrázolásokkal. Az évtizedek alatt számos vár, erődítmény adatait összegyűjtötte, és ezeket kéziratos formában rögzítette. Mintegy négyezer rajz készült, és ahogy gyűltek az információk, az ábrázolások is sokban változtak. Az alaprajzok és a látképek az évek során egyre részletesebbeké és pontosabbakká váltak. Várrajzainak 30 darab kéziratos kötetét 2025-ben a Magyar Nemzeti Levéltár megvásárolta, az anyag azóta az Országos Levéltár térkép- és tervtári gyűjteményének részét képezi.
 

Várak. Kőnig Frigyes rajzai a Kárpát-medence erődítményeiről

Fotók: Lantos Zsuzsanna