Elhunyt Nyulásziné dr. Straub Éva

A Magyar Nemzeti Levéltár vezetősége és munkatársai mély megrendüléssel értesültek arról, hogy 2022. április 15-én a Magyar Országos Levéltár (MOL) egykori munkatársa, főosztályvezetője, Nyulásziné dr. Straub Éva életének 76. évében elhunyt.

Straub Éva 1946. szeptember 11-én született Szegeden. Családja – a saját életútját összefoglaló visszaemlékezése szerint – klasszikus polgári család volt: szülei mindketten vegyészek voltak, bár édesanyja az 1950-es évek elejétől csak a két lányuk, Éva és Mária nevelésével foglalkozott. Édesapja, Straub F. Brúnó (1914–1996) nemcsak tudós volt, de közéleti szerepet is vállalt, 1985–1990 között országgyűlési képviselő és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának utolsó elnöke (1988–1989) volt.

Évát a családi környezet ellenére gyermekkorától érdekelte az Országos Levéltár, a figyelmét egy tragikus esemény, az épület 1956. évi égése irányította az intézményre. 1965-ben érettségizett a belvárosi Eötvös József Gimnázium német tagozatán, ezt követően az ELTE BTK történelem–német szakára jelentkezett. Előfelvételisként került az egyetemre, tanulmányai megkezdése előtt nyolc hónapig (1965–1966) kisegítő munkaerőként a MOL-ban dolgozott. Az alapvizsgák letételét követően a német szakról átment az akkor hároméves, csak felsős hallgatók számára elérhető levéltár szakra. A történelem szakos középiskolai tanári, valamint okleveles levéltárosi diplomáját 1971 nyarán szerezte meg.

Straub Éva egyetlen munkahelye, az élete volt a MOL. 1971. szeptember 1-jétől segédlevéltáros (kezdetben gyakornok) volt, és szépen haladt a ranglétrán felfelé, elérve mindazt, amit a korszak üvegplafonja számára lehetővé tett. Abban az időben a szakmai munkakörök közötti előrejutás lassabban történt mint ma, ő 1976 végétől lett levéltáros, majd 1984 késő őszétől főlevéltáros. 1981-től óraadó tanár volt a budapesti egyetem levéltáros szakán, 1984-től pedig hosszú évtizedeken keresztül szakfelügyelőként is közreműködött a hazai levéltárügy életében.

1974-ben rendszerszervezői tanfolyamon vett részt, németből nyelvvizsgát tett, 1977-ben pedig „summa cum laude’ minősítésű egyetemi doktorátust szerzett, ezek a kompetenciák is hozzájárulhattak ahhoz, hogy hamarosan vezetői feladatokat is kapott. A hivatali mellett a családi életre is jutott ideje, férjhez ment Nyulászi Gábor geodétához, és két gyermekük született.

1983-ban előbb megbízott, majd 1985 óta kinevezett osztályvezető-helyettes volt az akkori – jóval nagyobb anyagot őrző – Feudalizmus kori osztályon, egyúttal pedig az 1526 utáni gyűjtemény referensi feladatait is ellátta. 1992-től főosztályvezető lett, majd az akkor újonnan szervezett Családi levéltárak és gyűjtemények osztálya főosztályvezetőjének nevezték ki, előbb határozatlan időre, majd 1998-tól – a közalkalmazotti törvény előírásainak megfelelően – ötévente, egészen 2008. július 31-ig. Korábbi szervezeti egységével sem veszítette el a kapcsolatát, vezetőtársa távollétében kétszer is vezette pár hónapig az I. Feudalizmus kori osztályt (1993, 1999).

Bár 2006-ban nyugdíjas lett, még három évig aktív levéltárosként tevékenykedett, míg végül 2009. március 31-ével végleg nyugalomba vonult. Ekkor sem szakadt meg a kapcsolata a levéltárral, mert évekig képviselte a MOL-t a Kulturális Javak Bizottságában.

1972 óta tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak, és az újjáalakításától kezdve részt vett a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság munkájában. 1992 és 2010 között az új életre keltett Turul meghatározó személyisége volt, szerkesztőként segítve a heraldikai szakirodalom újabbkori továbbfejlődését. Számos publikációja közül kiemelkedik az Öt évszázad címerei az Országos Levéltár címereslevelein című összeállítása, amely előbb papíron, majd elektronikus formában is megjelent, majd alapul szolgált a Magyar Nemzeti Levéltár Címereslevél-adatbázisához.

Szakmai munkáját számos alkalommal elismerték, így többek között elnyerte a Pauler Gyula Díjat (2002) és a Széchényi Ferenc Díjat (2007) is.

Egykori munkatársunk halálhíre váratlanul érte az intézményt, munkásságának részletes ismertetéséhez még csak keressük a szavakat. Bízunk benne, hogy az egykori pályatársak személyes hangvételű megemlékezései a szakmai folyóiratok – Turul, Levéltári Közlemények, Levéltári Szemle – hasábjain mihamarabb méltó és alapos életútösszegzést nyújtanak majd.

Nyulásziné dr. Straub Éva hamvasztás utáni búcsúztatásának helye és tervezett időpontja: Farkasréti temető, Makovecz-terem, 2022. május 16. 9:45.

Egykori munkatársunk emlékét kegyelettel megőrizzük.