Barátaimmal és kutatótársaimmal, Rózsafi Jánossal és Stencinger Norberttel 2002 óta a helyszínen is kutatjuk a Nagy Háború magyar vonatkozású emlékeit. Közös fő kutatási területünkké az olasz front és azon belül a Doberdó-fennsík vált. Kutatásaink eredményeit a 2010-ben indított Nagy Háború Blogon, nyomtatott kiadványainkban, tudományos és népszerűsítő előadásokon és a helyszínekre csoportokat elkísérve is bemutatjuk.
 

Stencinger Norbert, Pintér Tamás, Rózsafi János és Juhász Balázs a Monte San Michelén álló első világháborús múzeum előtt

A 2010-ben általunk létrehozott Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány tevékenysége folyamatosan bővült, az önkéntesei száma pedig jelentősen gyarapodott. Munkánk a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Külgazdasági és Külügyminisztérium érdeklődését is felkeltette. A két szervezet az elmúlt években egyes kutatási programjaink megvalósítását és kiadványaink megjelentetését is támogatta.

A kezdetektől tapasztaltuk azt a – későbbiekben részben már a tevékenységünk által is megélénkült – társadalmi érdeklődést, ami a magyarok körében az első világháborút megjárt őseik harcai helyszínének és sok esetben végső nyughelyének a megismerésére irányult. Mi magunk is személyes indíttatásból kerestük fel először ezeket a helyeket. Az elmúlt évtizedekben számtalan magyar csoportot elkísértünk ide. Ezek között a Nagy Háború centenáriuma idején, 2015 és 2017 között és 2019-ben zajlott Isonzó Expressz utazások jelentették a csúcspontot, amikor egy-egy „vonatnyi” embert, 400–500 főt kalauzoltunk csoportokban egyszerre az Isonzó és a Piave vidékén.

Idén június 28-án, szombaton érte el a Doberdó-fennsíkot az a Vas vármegyei katonai zarándoklat, amelyet régi kedves ismerősünk, Fülöp András főhadnagy vezetett. Idén tizedik éve, hogy az általa képviselt Szent György Lovagrend Vas vármegyei priorátusával és Grádics Egyesülettel együttműködünk. A 2022. évi közös isonzói programjainkról itt is beszámoltam. 

A Magyar Tartalékosok Szövetsége Vas Vármegyei Szervezete által szervezett „Isonzó Emléktúra 2025” 17 résztvevője négy nap, átlagosan 20 kilométert gyalogosan tett meg a rekkenő hőségben a harcok egykori helyszínén. Az említett nap kapaszkodtak fel a fennsík kulcspontjának számító 275 méter magas Monte San Michele magaslatra, ahol mi vártuk és kalauzoltuk őket, ismertetve velük a hely jelentőségét, megmutatva a csúcsok körül a fontosabb magyar vonatkozású emlékeket.

Pintér Tamás a katonai zarándoklat résztvevőinek tartott egyik előadás közben a Monte San Michele egyik teraszán
 

A sétánk során felkerestük a szabadtéri múzeum kilátópontjait, a magaslatot egykor védő m. kir. 20. honvéd gyaloghadosztály parancsnokáról, Lukachich Géza tábornokról elnevezett alagút bejáratait, valamint a Schönburg alagút bejáratát.
 

Stencinger Norbert vezeti az „Isonzó Emléktúra 2025” résztvevőit a Monte San Michelén
 

A túrát a magaslat 1916. augusztus 10-ei kiürítése után, az olaszok általi elfoglalását követően emelt emlékműnél fejeztük be, amelynek a felirata azóta híressé vált, s így hangzik magyar fordításban: „Ezeken az ormokon olaszok és magyarok hősiesen harcoltak egymással és testvérekké lettek a halálban. 1915. július–1916. augusztus”.

Csoportkép a katonai zarándoklat résztvevőivel a Monte San Michelén álló olasz emlékműnél
 

Aznap a Kárpáteurópa Utazási Iroda isonzói útjának az utasai is a Doberdó-fennsíkra látogattak, s mi vállaltuk, hogy kalauzoljuk őket is a fennsíkon. A Monte San Michelén egymást váltva, közösen ismertettük meg velük a hely látnivalóit.

Előadás a Kárpáteurópa Utazási Iroda utasai részére a Monte San Michelén
 

A magaslat után megmutattuk az utazás résztvevőinek a környék nevezetesebb emlékhelyeit is. San Martino del Carsóba, Visintinibe, Fogliánóba és Redipugliába Rózsafi János kísérte el a lelkes és érdeklődő csoportot.

Rózsafi János a 100.000 olasz katona maradványait őrző redipugliai osszáriumnál beszél
 

A katonai zarándokcsoporttal másnap is folytatódott a programunk. Reggel a magaslat alatt található, s a harcok idején rommá lőtt San Martino del Carso település templomában olasz és magyar nyelvű közös misére került sor.
 

Mise San Martino del Carso templomában halszemoptikán keresztül
 

Az egyházi szertartáson részt vett Marco Vittori, Sagrado önkormányzatának a polgármestere is, ahová a település és a Monte San Michele is tartozik (az alábbi fotón jobbról a második személy), valamint kedves barátunk, Gianfranco Simonit, a helyi olasz Gruppo Speleologico Carsico di San Martino del Carso szervezet vezetője is (balról a második személy).

Csoportkép San Martino del Carso templomában a mise után a katonai zarándoklat résztvevőivel
 

A misét követően kettévált a szűkebb csoportunk. Stencinger Norbert és Gianfranco Simonit barátunk a polgármesterrel a szintén Sagradóhoz tartozó Poggio Terzarmatában vett részt a doberdói gáztámadásról rendezett megemlékezésen, ugyanis aznap volt az 1916. június 29-ei gáztámadás  emléknapja is, amelyről az Isonzó mellett minden évben megemlékeznek.

Az isonzói katonai emléktúra résztvevőivel a településtől északra található egykori Templomdombot kerestük fel, s a m. kir. 4. honvéd gyalogezred emlékművénél én ismertettem a hely és a Kratochvil Károly ezredparancsnok által építtetett emlékgúla történetét.

Pintér Tamás San Martino del Carsóban ismerteti a Templomdomb történetét
 

Az emlékműnél koszorúzással emlékeztünk a környéken elesett olasz és magyar hősi halottakra, majd egy közös fényképet készítettünk az emlékgúla előtt.
 

Csoportkép a katonai emléktúra résztevőivel San Martino del Carsóban a Templomdombon
 

A közös programunk ezt követően az olasz barátaink által San Martino del Carsóban működtetett múzeum megtekintésével folytatódott, és végül Fogliano-Redipugliában az osztrák–magyar katonai temető felkeresésével zárult. A sírkert gyűjtőtemetőként szolgál, ahol a Doberdó-fennsíkon meghalt, s korábban kisebb temetőkből exhumált 14.500 katonát helyeztek végső nyugalomra: „Itália közepében lesz a sírom, édesanyám, arra kérem ne sírjon…”

A foglianói osztrák–magyar katonai temetőben is koszorút helyeztünk el a hősi halottak emlékére

A fotókat Juhász Balázs és Pintér Tamás (3. kép) készítette.