Szent Bálintot vagy Valentint ma világszerte úgy ismerik, mint a szerelmesek, házasok védőszentjét, bár legendájában eredetileg egy szó sincs szerelemről – erről ír a Magyarkurir.hu. Mint kiemelték, alakja a történelem homályába vész, mégis nagy népszerűségnek örvend. De ki volt valójában ez a titokzatos szent?

A hagyományban több Bálint nevű szent története keveredik, miközben kevés hiteles tény maradt fenn róluk. A gyér történelmi adatok miatt 1969-ben kivették Bálint nevét az általános római naptárból, meghagyva a róla való megemlékezés lehetőségét a helyi egyházaknak.
 

Három alak

Annyi bizonyos – mutatott rá a Magyarkurir.hu –, hogy a 3. században élt egy Valentinus nevű római pap, akit vértanúként tisztelünk. II. Claudius császár sikertelenül próbálta hittagadásra bírni, ezért átadta Aster főtisztnek, hogy végeztesse ki. Valentinus, vagy ha úgy tetszik, Bálint meggyógyította Aster vak leányát, erre a katona és háza népe megtért. A császár 269 körül mindegyiküket kivégeztette.

A hagyomány egy másik 3. századi Bálintot is ismer, aki az itáliai Interamna (ma Terni) püspöke volt, és a legenda szerint imája hatására szintén csodás gyógyulások történtek. Egyes történészek úgy vélik, a két mártír ugyanaz a személy lehetett.

Egy harmadik Szent Bálint emléknapja is februárra esik, bár ő később élt. Életrajza szerint passaui püspök volt, aki háromszor próbált letelepedni és téríteni Passauban, de mindháromszor elűzték, ezért az Alpokba húzódott vissza, és ott is halt meg 475 körül. Őt is úgy ismerték, mint akinek különösen is lehet a segítségét kérni betegség idején. Alakja összeolvadt a 3. századi vértanúval (vagy vértanúkéval), ezért Németországban, Ausztriában főleg az epilepsziában szenvedők bizakodtak a segítségében. A nyakukban bálintkeresztet, frászkeresztet hordtak, és abban bíztak, hogy elriasztja a tüneteket, rohamokat.
 

Romantikus legenda

Hazánkban német nyelvterületről terjedt el Szent Bálint tisztelete. Ünnepe már középkori naptárainkban, misekönyveinkben szerepelt, népszerűségét mutatja, hogy a Bálint évszázadokig gyakori keresztnév volt, sőt családnévvé is vált.

Bálint ünnepe a tavaszvárás kezdetére és a farsangi esküvők idejére esik – valószínűleg e naptári egybeesés miatt is lett idővel a szerelmesek védőszentje, először Itáliában, majd Angliában és Franciaországban. A népszokások gyökere egészen az ókori Rómáig nyúlik vissza: február közepén tartották a lupercalia ünnepét, amelyhez tisztító és termékenységi rítusok kapcsolódtak.

Bálint napját ma világszerte a szerelmesek ünnepének tartják. Az évszázadok során számos, ezt a hagyományt erősítő, romantikus legendát is szőttek alakja köré. Az egyik elbeszélés szerint Bálint titokban adott össze keresztény fiatalokat, köztük katonákat a kedvesükkel. A Római Birodalomban a katonák csak a szolgálati idejük leteltével házasodhattak meg, különleges kegynek számított, ha valakinek előbb engedélyt adott erre a császár. Bálint ezért titokban adta össze őket, és a friss házasokat megajándékozta egy-egy virággal a saját kertjéből.
 

Szerelmi házasságok

Noha az angolszász országokból indult Valentine’s Day (magyarul Bálint-nap) a 20. század végén terjedt el világi ünnepként, a szerelem maga mindig is jelen volt a történélem folyamán. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy az uralkodó- és arisztokrata családokban, ahogy a nemességnél, a polgárságnál sem a szerelem, sokkal inkább a vagyon megtartása, egyesítése vagy éppen diplomáciai, családi, kapcsolati és vallási szempontok motiválták a házasságkötéseket. Ám így is volt rá példa, hogy egy-egy frigy mély érzelmeken alapult. Így kötött házasságot például Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi György (későbbi erdélyi fejedelem) 1616-ban, akik utóbbi haláláig, 1648-ig boldog házasságban éltek. Ez persze nem jelentette azt, hogy más szempontok nem játszottak közre a frigy megkötésében, hiszen a házasság a Lorántffy- és a Rákóczi-vagyon egyesülését is jelentette, és azt, hogy Rákóczi György Felső-Magyarország egyik leghatalmasabb ura lett. A házaspárnak öt gyermeke született, de közülük csak kettő – György és Zsigmond nevű öccse – érte meg a felnőttkort. Hogy a pár mennyire boldog házasságban élt, azt többek között egy Rákóczi György által 1628. augusztus 26-án feleségének küldött levél is bizonyítja (képeinken), amiben a férj így köszön el: „A te szerelmes Urad”. A borítékra pedig azt írta, hogy „Az én szerelmes atyámfiának, Lorántffy Zsuzsannának adassék igen hamarsággal”.

Korábban már beszámoltunk róla, hogy az újkorban az általános házasságkötési hagyományoktól eltérően a Károlyi családban is több valós, mély érzelmeken alapuló házasság született. Károlyi Sándor, az ismert kuruc hadvezér és politikus házasságát – a kor szokásaitól eltérően – nem a szülők rendezték el, hanem saját maga választhatta ki feleségét, szalai Barkóczy Krisztinát. Nem csupán ő, hanem fia, Károlyi Ferenc is szerelmi házasságot kötött, amikor 1726. augusztus 25-én egybekelt Csáky Krisztinával.