Tauber Mór, a szolnoki és mezőtúri csapadékészlelést elindító távírótiszt

Május hónap dokumentuma
2021.04.30.
2021. április 30-án megszűnik a táviratozás Magyarországon. 1847-ben küldték az elsőt az országban, és hamar a korabeli információáramlás egyik fontos mérföldköve lett. A hálózat kiépítése, valamint a nemzetközi vonalakra való kapcsolódás pedig tovább segítette a hírközlés felgyorsulását. E szervezet hőskorában volt aktív és jeles képviselője Tauber Mór.

Szolnok és Mezőtúr közigazgatási iratai a XX. század viszontagságai és háborúi során nagyrészt megsemmisültek. Tauber életének fordulópontjait elsősorban sajtóanyagból, másodsorban egyéb primer forrásokból, mint rendeletek tárából és tiszti címtárakból lehet összeállítani.

Tauber Mózes Márton néven 1847. február 16-án született a Zemplén vármegyei Tolcsván, izraelita családban. A család a bácskai Bezdánra költözött, majd hamarosan a fiatal Mór Liptószentmiklóson tűnt fel. Az 1860-as évek végén házasságot kötött a helybeli Adler Jeanette-el.

Első gyermeke, Nina 1869-ben született, feltehetően Liptószentmiklóson. 1871-ben Trencsénben született Gizella, 1872-ben Ida, 1874-ben Berta, 1875-ben Ilona. Következő gyermeke Bella, már Szolnokon született 1877-ben. Ekkor a Tauber család a Táborköz 214. szám alatt lakott. Samu Kornél 1879-ben született a család Mária utcai lakásán. Kornél később Tábori Kornél néven futott be a fővárosban újságírói karriert. 1881-ben született Nina, 1883-ban Leó, 1885-ben Elek. 1885-ben a Tündér utca 1256-ban laktak. 1886-ban tragédia érte a családot. Következő gyermekük halva született. 1888-ban született Géza. A koma nem más volt, mint Friedlieber Ignác rabbi. A család ekkor már a Szél utca 1850. szám alatt lakott.

Szakmai életútja 1868-ban kezdődött. Ekkor a távírászjelölti posztjából ideiglenes minőségű harmadosztályú távírásszá léptették elő. 1871-től Trencsénben élt családjával. 1873-75. között a trencséni Távírda hivatalnál volt távírdatiszti poszton.

1. ábra Szél u. 1850. Ma Petőfi Sándor u. 5. (Szolnok kataszteri térképe)
 

1879-ben már a Jovanovics Ljubomir vezette szolnoki Távírda hivatalnál töltött be segédtiszti állást. 1888-ban Tauber Mór a szolnoki Távírda hivatal főnöke lett. Mellette egyedüli tisztként Kutin Károly végezte munkáját, aki 1886-ban csatlakozott a szolnoki hivatalhoz.

1889-ben előléptették posta- és távírda-tisztté 1100 forintos fizetéssel. 1888 szeptemberével pedig megbízták a mezőtúri a posta- és távírda vezetésével. A szolnoki hivatalból való távozásával véget ér a szolnoki csapadékmérés első korszaka, amely 1871-ig nyúlik vissza és Tauber nevéhez köthető. E váltással azonban megalakulhatott Mezőtúron a postahivatal udvarán az éghajlatjutató állomás 1888. októberével. Az állomás 1/10 m²-es osztrák mintájú csapadékmérővel volt felszerelve. Tauber gondos keze alatt 1893 decemberéig működött, majd a mérések terén a szolnokihoz hasonlóan, néhány év kihagyás következett. Mezőtúron kifejtett észlelői munkáját Héjas Endre meteorológus megbízhatónak, a szolnoki mérési sorozata esetében pedig Tauber észleléseit úgy jellemezte, hogy „egyike a jobbaknak.

1894-től a budapesti Központi Távírdánál töltött be főtiszti pozíciót. 1898-ban távírda-felügyelővé nevezte ki a kereskedelemügyi miniszter. 1898-ban az Aradi utca 15-ben laktak. Ebben az évben súlyos csapás érte a családot. Fia, a 15 éves Leó bátyjával összeveszett, majd búcsúlevelet hátrahagyva otthonukból elszökött.

2. ábra Tolnai Világlapja 1908. december 6. 1933.
 

1899. december 4-én kezdte meg működését Budapest és London között a közvetlen távíróösszeköttetés, amely ekkor a kontinens leghosszabb távíróvonala volt a maga 2200 kilométerével. A déli 12 óra 40 perckor Londonba küldött első üzenetnél maga Tauber is jelen volt. Ennek munkálataiban jelentős érdemeket szerzett Szalay Péter államtitkár és Hollós műszaki tanácsos mellett Tauber Mór is. 1902-ben előléptették a VIII. fizetési osztály 2. fokozatába, ami 3200 koronás fizetést jelentett. 1908-ban posta- és távírda-főfelügyelővé nevezték ki. 1910 áprilisában 14-én, 63 éves korában elhunyt felesége, Adler Janett a budapesti Főherceg Sándor utca 9. szám alatti lakásán. Temetésén mind a posta- és távírda közössége, mind pedig fia révén a magyar írói közösség részt vett. Negyvenkét év szolgálat után 1910-ben vonult nyugdíjba. A háború kitörését követően hazafiságból újra szolgálatba állt. A visszatérést követően lelkiismeretes munkavégzése mellett testét megviselte a feszített munkatempó és súlyosan megbetegedett, majd néhány nappal halála előtt ágynak esett. Bár operációt hajtottak végre, nem sikerült megmenteni. 1915. október 10-én este érte a halál a nyugalmazott főtisztviselőt. Október 12-én temették el a rákoskeresztúri izraelita temetőben. Temetésén részvétet nyilvánított Demény Károly posta- és távírda főigazgató is.

A Pesti Napló Taubert puritán szellemű, jótékony személyiségűnek, kiváló szakemberként, szakmájának reformereként jellemezte, akit általános tisztelet övezett. Alátámasztja, hogy alig néhány évvel Szolnokra költözését követően, mikor a későbbi Verseghy Ferenc Gimnázium a szegény gyerekek tankönyvtárának bővítésése céljából felhívást intézett, Tauber adománnyal járult hozzá. Társadalmi és szakmai teljesítményét tükrözi, hogy egy évtizedes szolnoki működése során az ipariiskola harmadik osztályában Karkecz Alajos és Zelenka János mellett szaktanítást is folytatott.

 

Felhasznált források:

MNL JNSzML XXXIII. 1. Szolnoki izr. szül. akv. 64/1886., 10/1877., 20/1879., 16/1881., 13/1883., 12/1885., 64/1886., 38/1888.

MNL OL X. szekció A 3556. Tolcsvai izr. szül. akv. 2/1847.

Budapesti Közlöny 1868. december 1.

A Magyar Királyi Posta és Távirda Rendeletek Tára 1888-1910.

Magyarország 1898. augusztus 10., 1908. december 17.

Magyarország tiszti cím- és névtára 1873-1894.

Mezőtúr és Vidéke 1888. szeptember 9.

Pesti Hírlap 1915. október 13.

Pesti Napló 1898. szeptember 6., 1899. december 5., 1910. április 15., 1910. április 16.

Világ 1915. október 12.

https://www.geni.com/people/Moritz-Marton-Tauber/6000000052482590049 (megtekintve: 2021.04.08.)

 

Felhasznált irodalom:

Buza Péter: Otthon, Budapesten. Tábori Kornél, a fővárosi polgár. In. Budapest. XXXVI. évf. 5. sz. 2013. 26-28.

Hajósy Ferenc – Kakas József – Kéri Menyhért: A csapadék havi és évi összegei Magyarországon a mérések kezdetétől 1970-ig. Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest. 1975.

Héjas Endre: Zivatarok Magyarországon az 1871-től 1895-ig terjedő megfigyelések alapján. Kir. Magy. Természettudományi Társulat, Budapest. 1898.

Karkecz Alajos: Szolnokváros közoktatásának és plébániájának története. Érseki Lyceum Nyomda, Eger. 1885.

A szent Ferenc rendiek vezetése alatt álló szolnoki kath. nagygymnasium értesítője az 1879-80-iki tanév végén. Varga Emil igazgató. Bittermann Ede, Szolnok. 1880.

 

Összeállította: Vincze János Farkas segédlevéltáros

 

 

Utolsó frissítés:

2021.05.04.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges