Szökés a törökszentmiklósi Alcatrazból

A kép forrása: http://kepeslaptar.vfmk.hu/

Ügyszám: B.2049/1939. (nyomozati iratok)
Terhelt: Török Ivánné Papp Mária
A vád tárgya: fogolyszöktetés

A törökszentmiklósi járásbíróság fogházában 1937 októberében kezdte meg jövedéki kihágás – engedély nélkül árult ugyanis tűzkövet, sacharint és szivarkapapírt – miatt kiszabott büntetését Ratkai Orbánné Petrik Ilona (1903-1956).

A fogháznak egyetlen őre („igazgató, gondnok és fogházőr egy személyben”) volt, Török Iván (1886-), aki feleségével és gyermekeivel a fogház épületében lakott. A vallomások szerint Ratkainé már a bekerülése utáni következő naptól Törökék háztartását vezette – takarított, főzött, mosott. Október közepén a fogházőr felesége, Papp Mária (1893-) 100 pengőt kért kölcsön a fogvatartottól, aki – helyzete javulását remélve – sógornőjétől megszerezte az összeget. Az így kialakult bizalmas köteléknek is köszönhető, hogy Ratkainé három alkalommal is elhagyhatta a fogházat.

1. Fogolyszökés kölcsönkerékpárral

A filmvászonra kívánkozó esetet egy szemtanú (Szabó Mihály, aki szintén büntetését töltötte a fogházban) így elevenítette fel: „Egyik nap délutánján Törökné asszony kihívott engem a zárkából, hogy a kerékpárt [Szabó ugyanis kerékpárral érkezett a fogházba] rövid időre adjam oda neki, mert Ratkai Orbánnét ki akarja küldeni a bognármesterhez megtudni, hogy egy 100-110 literes káposztás hordó mibe kerülne. Én azután Törökné asszonnyal kimentem a fáskamrába, a kerékpár gumiját felfújtam[2] és a nyerget levettem és odaadtam a gépet. Ratkai Orbánné vette át tőlem a gépet és láttam, hogy az udvaron kivezette, de hogy azután tovább mi történt, azt nem tudom. Azt sem tudom, hogy azután Ratkai Orbánné a gépet mikor hozta haza, másnap reggel láttam, hogy ott van a fáskamrában.”

2. Fogolyszökés hajnali visszatéréssel

November végén, december elején Török Iván Budapestre kísért egy letartóztatottat. Este Törökné nemcsak, hogy kiengedte Petriknét, hanem a fogház kapujának kulcsát is átadta neki azzal, hogy menjen haza estére, és kora reggel visszatérve a fáskamrában várja meg őt. A részleteket is alaposan kidolgozták: „Hogy a zárkatársaimnak feltűnő ne legyen, hogy nem hálok a zárkában, a dunnámat és párnámat onnan azzal hozatta ki, hogy én majd bent hálok nála [a fogházőr feleségénél], mert Török úr nincs otthon és nem akar egyedül lenni. A dunnát és párnát aztán betettük a 6-os zárkába.”

3. Fogolyszökés Karácsony előtt

Az alaposan kitervelt akcióról ismét Petrikné beszámolóját közöljük: „Harmadízben Törökéknél való disznóölés után voltam odahaza egy délután – amikor Török úr megint valamilyen ügyben el volt utazva, – mikor elvégeztem a munkálatokat, Törökné hurkát, töpörtőt, disznófülét, stb.-t csomagolt össze, azt nekem ideadta azzal, hogy vigyem haza a családnak. Én azonban ez alkalommal nem mentem haza, mert az úton hallottam, hogy a férjem már nincsen odahaza s így elmentem keresztanyámékhoz, onnan pedig Ratkai Istvánékhoz, ahol aztán találkoztam az urammal és neki a küldött csomagot átadtam, majd körülbelül másfél órai ottlét után visszamentem a fogházba, ahová Törökné asszony engedett be.”

Hogyan kerülhetett az eset az ügyészség elé?

Ratkaiék szerint minden rendben volt 1938. március 17-ig. Ezen az ominózus csütörtöki napon azonban Ratkai Orbán visszakérte a 100 pengős kölcsönt a fogházőr feleségétől, aki feldúltan reagált. Másnaptól nem kellett mennie ház körüli munkára Ratkainénak, már a rabkosztot kapta ő is és – állítása szerint – „Törökné mindig szekírozott az anyám Istenével s mikor milyen káromkodás jött a szájára, szidalmazott, sőt Török úr előtt is mindenféle büdös …-nak lehordott”. Április 2-án – ezen a napon rendezte a 100 pengős kölcsönt Török Ivánné – Rátkai Orbánné testvére a nővére lakásán vasaláshoz szedte össze a ruhákat, amikor egy sógora által írt levelet talált, amiben magát vádolva búcsúzik a feleségétől és az élettől („Én meg a síromból is csókollak, Isten Veled miattam szenvedő párom.”). Másnap ezért az ügyészséghez fordult az esettel és kérte a büntetés félbeszakítását.

A Török Iván megindult vizsgálat végül 1938. május 10-én zárult le.