Szilassy László színész Rusznák Sándor újságíró ellen
Ügyszám: B.II. 7147/1935.
Terhelt: Rusznák Sándor
A vád tárgya: Sajtó útján elkövetett becsületsértés, hitelrontás és hírnévrontás vétsége
A vádlott: Rusznák (írói neve: Ruszkai) Sándor (1909-1944)
A kép forrása: Színházi Élet, 1926. 26. sz. 43.
Szolnoki újságíró, színpadi szerző. 1909. október 23-án született Felsődobszán (ma: Borsod-Abaúj-Zemplén megye), izraelita vallású családban. Szülei: Rusznák Dezső és Rosenberg Anna kereskedők. A család 1913-ban költözött Szolnokra. A helyi felsőkereskedelmi iskolában tanuló, majd ott is érettségiző Rusznáknak 15 évesen jelent meg első verse, 16 évesen színdarabot írt Legénynéző címmel, amit azonban iskolája igazgatósága nem engedett bemutatni. „Minden pénzét könyvekre költi és Ady Endrével, Anatol[e] France-szal, Kuprinnal szívesebben tölti az idejét, mint az algebrával, vagy a könyvvitel bonyolult szabályaival.”[1] 1944-ben a holokauszt áldozata lett. Rá is emlékezik a Verseghy Kör által emelt tábla a Mártírok Temploma falán.
A vádló: Szilassy (sopronyi Szabó) László (1908-1972)
A kép forrása: Mozi ujság, 1944. 13. sz.
Színész. 1908. február 13-án született Nyírcsászárin (ma: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). Szülei: Szabó Péter tanító és Csobay Piroska. Nagykállón érettségizett, majd Budapesten jogot hallgatott. 25 éves korától játszott. Szolnok előtt Szegeden, Szolnok után Debrecenben, majd Budapesten játszott. 1938-ban kezdődött filmes karrierje. E sorok írójának személyes kedvence az első (magyar) sci-fi, a Szíriusz, melyet Hamza D. Ákos (1903-1993, szolnoki és jászberényi vonatkozásokkal) rendezett 1942-ben. 1945-ben elhagyta az országot, őt és munkáit indexre tették (összekeverték egy nyilas tiszttel – lásd Ábel Péter írásait). Soha nem tért haza, 1972. március 30-án hunyt el São Paulo-ban, Brazíliában.
A kép forrása: https://hangosfilm.blog.hu/2015/10/22/emigrans-magyar-szineszek-menedekkero-engedelyeire-bukkantunk
Az ügy
A Szolnok és Vidéke című lap 1935. november 28-iki számában Rusznyák Sándor tollából egy színikritika jelent meg a Lovagias ügy Hunyady-darabról.[2] Ebben Szilassyról is írt: „Szilassy László most is tehetetlenül vergődött a színpadon, amíg tudta a szerepét, legalább értelmesen beszélt, de azután ismét a dadogáshoz menekült. Kár ezt a fiatal, rutintalan színészt ilyen nagy szerepekkel kifullasztani, akinek – mint minden kezdőnek – epizód alakításokon kell felnevelődnie, hogy kiforrhasson és megérjen.”[3]
A kép forrása: Színházi Élet, 1933. 26. sz. 35.
A cikk megjelenését követően Szilassy felelősségre vonta kritikusát a Nemzeti kávéházban („kiabálva fenyegette, hogy megveri, ha még egyszer ír róla”), mert nem tetszett neki az írás.
A botrányos esetet egyöntetűen ítélte el a helyi sajtó többi része. A Nemzeti Jövőnk újságírója szerint nem szabad szó nélkül elmenni az ügy mellett, hiszen „hová fajulnának a dolgok, ha az ujságírót csak ugy mir nix - dir-nix[4] felelősségre vonná mindenki, akiről nem irta – tesszük fel azt, hogy a legjobb futballista, író, detektiv vagy éppen szinész.”[5] A Szolnoki Színházi Újság megállapítása szerint régi probléma, hogy „hol végződik a kritika joga és hol kezdődik a megsértett szinész-önérzet kötelessége”, ám a színházban dolgozóknak tudniuk kell, hogy a kritika szabadsága „kontroll a belépődíjért és bizonyítvány a színész számára”.[6]
Szilassy az állítások miatt feljelentette Rusznákot sajtó útján elkövetett becsületsértés, hírnévrontás és hitelrontás vétsége miatt. Szerinte a cikk „rosszhiszemű volt s meghurcoltatásom lekicsinylésem célozta, miáltal hírnevemet s hitelemet veszélyeztette s a jogos kritika határát kétségtelenül túlhaladta, erkölcsi tönkretételemre s anyagi károkozásra törekedett s ezt sikerült is elérnie, mert munkaadóm, Miklóssy Imre[7] színigazgató az ígért esedékes fizetesemelést mellőzte s más társulatnál sem tudok elhelyezkedni”.[8]
A Szolnoki Királyi Törvényszék 1936. május 30-án Rusznákot felmentette, mondván Szilassy valóban botrányt okozott a kávéházban, az újságíró cikke pedig „sem lealacsonyító, sem becstelenítő, sem megszégyenítő kifejezéseket nem tartalmaz”, és a jogos kritika határát sem haladta túl.
A kép forrása: MNL JNSzML VII.1.a. B.II. 7147/1935.
Szilassy fellebbezett, ám 1937. június 5-én a Budapesti Királyi Ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, ami ellen Szilassy László semmiségi panaszt nyújtott be. Annak igazolására, hogy Rusznák nem a jogos kritika szabadságát gyakorolta, hivatkozott a Művész Színházban. az antoinette című darabban kapott szerepére. „Ebben a női főszerepet Alpár Gitta[9] játsza, aki nemcsak magyarországi, de világviszonylatban is oly név, melyhez commentárt fűzni felesleges. Alpár Gitta mellett sem a szinház igazgatósága, sem maga a művésznő oly férfifőszereplőt nem tűrne meg, aki a vádlott kritikája szerint »feltétlenül gyenge szinész«, mely körülmény megdönti vádlott azon védekezését hogy ő igazat irt s nem lépte túl a jogos kritika határát, mert a fentiek mindenben megcáfolják.”
A Kúria 1938 elején új tárgyalásra kötelezte a Táblát, amely 1938. május 14-én újra felmentette az újságírót.
Az újbóli semmiségi panasz miatt a Kúria elé került az ügy, ám az Szilassy ellenében döntött. Az indoklásban elhangzott, hogy az újságirói bírálat – amennyiben színházi ügyekkel kapcsolatos – közérdeket szolgál, mivel a színház „a közművelődésnek egyik eszköze”, így tehát az arra való törekvés, hogy a „közművelődésnek előbbrevitele céljából valamely szinház megfelelő színvonalon működjék, s az ily irányú bírálat szaoadon megfélemlítéstől mentesen hangozhassák el, nyilvánvalóan közérdek”.[10]
Összeállította: Bojtos Gábor főlevéltáros
Irodalom:
Szilassy László: Laci. Budapest, 1941.
Mudrák József: Volt egyszer egy filmsztár… Szilassy László élete. Gödöllő, 2009.
Ábel Péter: Történelmi nyomozás I-II. Szilassy László vagy Szabó? Színházi Élet, 1990/4. 18-19. és 1990/5. 36-37.
Hamza D. Ákos: Szíriusz. https://www.youtube.com/watch?v=753yj_B2gAc
Herczog Noémi: Feljelentő színikritika a Kádár-korban. Kísérlet egy sztálinista kultúrairányítási modell átalakulásának megragadására. Doktori értekezés, Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskola, 2017
Partizán, Gulyás Márton: A színházkritika helyzete, 2021. május 31.
https://www.youtube.com/watch?v=AMdDjj8FkPg&ab_channel=Partiz%C3%A1n
Koltai Tamás: A kritika kritikájáról. http://szinhaz.net/2014/01/11/koltai-tamas-a-kritika-kritikajarol/
Nem csak Koltai Tamást fenyegette meg a fiatal színházi rendező. https://magyarnarancs.hu/szinhaz2/nem-csak-koltai-tamast-fenyegette-meg-a-fiatal-szinhazi-rendezo-95373
Az Est, 1927. július 1. 3.
Az Est, 1927. szeptember 15. 8.
Esti Kurír, 1939. január 15. 6.
Magyarország, 1927. július 3. 17.
Színházi Élet, 1926. 26. sz. 43.
[1] Színházi Élet, 1926. 26. sz. 43.
[2] A darabról és Szilassyról pozitív kritikával jelentkezett a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok („Szilassy is nagyon jók voltak”, 1935. november 28. 4.) és a Nemzeti Jövőnk („Igen ügyes volt Szilassy”, 1935. november 27. 4.) is.
[3] Szolnok és Vidéke, 1935 november 28. 2.
[4] A német mir nichts, dir nichts, azaz nekem semmit, neked semmit se szólva alapján; mirnix dirnix = se szó, se beszéd, bejelentés nélkül.
[5] Nemzeti Jövőnk, 1935. november 27. 3.
[6] Szolnoki Színházi Újság, 1935. november 29. – december 5. 5-6
[7] Miklósy Imre (1901-1937): színész, színigazgató. 1931 és 1936 között Szolnokon tartott előadásokat.
[8] Szilassy László színművész, főmagánvádló vádirata, 1936. március 12. MNL JNSzML VII.1.a. B.II. 7147/1935.
[10] A Magyar Királyi Kúria ítélete, 1939. február 21. MNL JNSzML VII.1.a. B.II. 7147/1935.
Új hozzászólás