Névtelen 1: "Nem vagyunk Spiclik"

Első névtelen levelünk a Jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyár (1963-tól Hűtőgépgyár) egy vagy több („írunk”, „szeretnénk”, „nálunk”, „vagyunk”) munkavállalójától érkezett 1959 elején. Állításuk szerint immár másodjára hívták fel az Elvtársak fegyelmét az alábbi állapotokra:

• egy vezető 1956-os szerepvállalása – „még most is trónol ugy mint eddig”
• egyes vezetők nőügyei – „második feleséget tartanak a gyárban”
• női munkatársak társadalmi-politikai helyzete, munkához való viszonyuk – „kuláklányok gyűjtőhelye”, „népi demokrácia esküdt ellenségei”, „állandóan a városban csavarognak”

Forrás: HU-MNL-JNSzVL-XXXV.4.b. 1957-1960. 38. ő.e.

A névtelenség indoka: „tudjuk, hogy a rövidebbet huznánk érte egyelőre”.

Spicli: „A »besúgó« jelentésű német szó Bécsből terjedt el, s utóbb a német köznyelv elemévé vált. […] A szó az osztrák önkényuralom és rendőri besúgórendszer révén honosodott meg a magyarban. Diáknyelvi használata (»a tanárnak árulkodó tanuló«) 1891-től adatolható.” In: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Harmadik kötet Ö-ZS. Budapest, 1976, 589.

Összeállította: Bojtos Gábor főlevéltáros