„Mi, a Magyar puszta proletárjai” - Levél Kádár Jánosnak 1961. október 23-án

A Rákosi Mátyáshoz és Kádár Jánoshoz írt magánlevelek, beadványok és kérelmek nagyon sokat elárulnak a korabeli rendszer működéséről.[1] Jelen közlésünk[2] azért lehet érdekes, mert a levélíró[3] mindössze annyit kért Kádártól, hogy adja át üdvözletét egy ismeretlennek, egészen pontosan a Dnyepropetrovszkot (ukránul Dnyipropetrovszk)[4] is képviselő küldöttnek. A helyzet annyiban bonyolultabb, hogy T. A. 1941-ben a magyar megszálló alakulat[5] tagjaként került szovjet területre, és levele szerint a magyar honvéd tábori konyha vezetője volt őrvezetői rangban.[6] Önmagára úgy emlékszik, mint aki gyámolítója volt a „fasiszta hadsereg” által kifosztott szovjet öregeknek és gyermekeknek, özvegyeknek és árváknak.

Az üzenetek átadására Moszkvában, az SzKP XXII. kongresszusán[7] kellett volna Kádárnak sort kerítenie.

Forrás: Népszabadság, 1961. október 18. 1.

A kongresszuson elhangzó Hruscsov-beszéd egyik nevezetes része az alábbi: „1980-ban a Szovjetunióban az egy lakosra jutó reáljövedelem az Egyesült Államok dolgozóinak mai jövedelmi színvonalát körülbelül 75 százalékkal múlja majd felül.”[8]

Forrásrészlet

HU-MNL-JNSZML-XXXV.14. 2. fcs., 13. ő. e.

„Kádár János elvtárs A Magyar Népköztársaság Kormánya Elnökének

Moszkva

Kedves Kádár elvtárs!

Mint a Magyar nép egyszerű proletár, munkásgyermeke, ezúton és az Ön személyén keresztül kívánom tolmácsolni a Szovjetunió XXII. Pártkongresszusán megjelenő minden egyes Elvtárs felé, valamint a hős, testvéri szovjet nép minden egyes tagja felé, innen szeretett hazámból, hogy igenis egyetértünk a Kádár Elvtárs azon kijelentésével, hogy a magyar nép milliói magukévá teszik a Hruscsov elvtárs által bejelentett kongresszusi irányelveket és azok megvalósításáért, egy emberként állunk a nagy lenini zászló alá, mi pártonkívüli proletárok is, mert így és csakis így hálálhatjuk meg a testvéri szovjet népnek a tengernyi vérrel és szenvedéssel kivívott független szabadságunkat.

Kedves Kádár Elvtárs! Mi, a Magyar puszta proletárjai, köszönjük önnek, hogy népünk igazságos útján járva és a lenini eszmék világot átformáló úton járva, vezessen bennüket még tovább erőben és egészségben.

Kedves Kádár Elvtárs! Szíveskedjék személyi kérésemet továbbítani azon szovjet elvtárs fele, aki a Nyetropetrovszki város, vagy terület küldöttjeként résztvesz a kongresszuson, hogy üdvözletét küldi egy magyar munkás a nyetropetrovszki dolgozóknak és emlékezzenek arra a magyar honvéd őrvezetőre, aki ezelőtt 20 esztendővel a fasiszta hadsereg által kifosztott testvéri szovjet öregek és gyermekek, özvegyek és árvák barátja volt és a város Nyepper[9] parti részén a magyar honvéd tábori konyha vezetője volt és azoknak a szovjet állampolgároknak, akik abban a vérzivataros időben még 8-10 éves gyermekek voltak, azt üzenem, már mint meglett embereknek, hogy a magyar proletár munkás örökké testvéri szeretetben hálálja meg a hős szovjet népnek, hazánk és népünk szabadságáért hozott nagy nagy áldozatot. És kérem az ifjú szovjet elvtársakat, továbbra is meneteljünk testvéri szeretetben azon az úton, amelyet a nagy Lenin ötágú csillaga világít meg a kommunizmus és világbéke felé.

Törökszentmiklós, 1961. október 23.

Maradtam elvtársi üdvözlettel: T. A.

Szenttamási Állami Gazdaság dolgozója.”