Klubmozgalom az alkoholizmus ellen

          Dr. Ürmössy Ildikó, a Szolnok Megyei Tanács elnökhelyettese ezekkel a szavakkal nyitotta meg az Alkoholizmus Elleni Klubok II. Országos Családi Találkozóját 1989. augusztus 18-án Kenderesen.[1] A Kádár-korszak utolsó évtizedére az alkoholizmus korábban soha nem tapasztalt társadalmi, gazdasági, egészségügyi és közbiztonsági problémát jelentett, melynek okait és jellemzőit már taglaltam korábbi írásaimban.[2] E rendkívül káros folyamat megfékezésére országosan és Szolnok megyében is történtek lépések az 1980-as években. Jelen írásom középpontjában az alkoholizmus elleni harc fontos szereplői, az alkoholizmus elleni klubok állnak, természetesen Szolnok megyei vonatkozásban. Levéltárunkban megtalálható forrásokon keresztül igyekszem bemutatni, hogyan szerveződött a megyei klubmozgalom, melyek voltak a legjelentősebb közösségek és hogyan működtek ezek az államszocializmus utolsó éveiben.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Jelentés az alkoholizmus elleni küzdelem Szolnok megyei helyzetéről, 1979. július 26.

(HU-MNL-JNSZVL-XXIII.4.d. 11U0 1958/1979.)

Szolnok megyében az alkoholizmus visszaszorítását célul kitűző klubmozgalom kibontakozása az 1970-es évek végére tehető. Előmozdítója a 2024/1977. /IX.10./ számú minisztertanácsi határozat volt, amelyet az alkoholizmus elleni küzdelem fokozása érdekében adtak ki. E határozat nagy szerepet szánt az alkoholizmus elleni kluboknak az alkoholbetegek utógondozása területén.[3] A központi rendelkezés következtében Szolnok megyében 1978-tól sorra alakultak azok a kisközösségek, amelyek az alkoholbetegség kezelésében, utógondozásában, illetve az alkoholizmus kialakulásának megelőzésében kívánták tagjaikat segíteni. A klubok általában állami szervek anyagi és szakmai támogatásával alakultak és működtek. A káros szenvedélyek elleni fellépést megyei szinten is koordináló Alkoholizmus Elleni Bizottság (AEB) keretein belül 1983 óta működött a Szolnok Megyei Klubbizottság, amely a területtel foglalkozó orvosokat és más egészségügyi szakembereket tömörítve segítette a klubok minél szakszerűbb működését.[4] Amikor 1988-ban az AEB helyett létrejött a Megyei Egészségvédelmi Tanács (MET), az alkoholizmus elleni fellépés is e szervezet feladatkörébe került. A MET-en belül Klubmozgalmi Albizottság alakult, melynek alapvető célja az országos klubmozgalmi bizottság által meghatározott feladatok, célkitűzések klubszintű végrehajtása, az alkoholbetegek gyógyításának, rehabilitációjának elősegítése, a klubmozgalom kiszélesítése, a klubokban végzendő tevékenység eredményesebbé tétele volt. Ennek érdekében a szervezet a megyei klubok számának növelését és újabb klubok létrehozását határozta el. A megyei alkoholmentes klubokat szakmailag is segíteni kívánták a klubvezetők továbbképzésével és klubtalálkozók szervezésével, ahol a különböző közösségek egymással oszthatták meg értékes tapasztalataikat.[5] A klubok alakulásában és működtetésében nagy szerep hárult a helyi tanácsokra, hiszen a foglalkozásoknak általában ők biztosítottak helyet, de a klubélet szervezésében a Hetényi Géza Kórház Pszichiátriai Osztályának is elévülhetetlen érdemei voltak, a klubtagok jelentős része ugyanis az itt kezelt alkoholbetegekből, a szakmai tanácsadók pedig az itt dolgozó orvosok közül kerültek ki.[6] Sok esetben a klubok támogatói között találjuk a Hazafias Népfrontot, a Magyar Vöröskeresztet, a Közegészségügyi és Járványügyi Állomást (KÖJÁL), de akár a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget (KISZ) is. Nagy segítséget jelentett a klubmozgalom fellendítésében, hogy a szerveződő vagy már létező csoportok pályázatok útján juthattak a szakszerűbb és modernebb működéshez szükséges anyagi forrásokhoz. Az 1980-as évek végén a klubok az Országos Egészségvédelmi Alaphoz nyújthatták be pályázataikat, hogy programjaik megszervezése és klubhelyiségeik korszerűsítése céljára részesülhessenek támogatásban.[7] Mindennek az lett az eredménye, hogy az 1980-as évek közepétől megszaporodott az alkoholizmus elleni klubok száma Szolnok megyében,[8] ráadásul az alkoholbetegek utógondozását segítő klasszikus klubok mellett alakultak olyan szerveződések is, amelyek oktatási intézmények vagy kultúrházak keretein belül próbáltak olyan közösségi tereket létrehozni, ahol a prevenciót, a túlzott alkoholfogyasztás megelőzését és az egészséges életmód propagálását tekintették fő feladatnak.

Részlet a Megyei Klubmozgalmi Albizottság tájékoztatójából, 1987. november 2.

(HU-MNL-JNSZVL-XXIII.26.b. Szám nélküli iratok, a Megyei Alkoholizmus Elleni Bizottság és Megyei Egészségvédelmi Tanács iratai)

A legnagyobb múltra visszatekintő alkoholizmus elleni klub a szolnoki Reneszánsz volt. 1978 szeptemberében alakult 40 taggal, de később 50-60 fő is előfordult egy-egy foglalkozáson. Kezdetben ideiglenes jelleggel a Hazafias Népfront Barátság Klubjában volt elhelyezve, majd áttette székhelyét a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központba. Működtetője a Hetényi Géza Kórház és Rendelőintézet újszászi pszichiátriai és rehabilitációs részlege volt. A klub minden szerdán 15–18 óráig tartotta összejöveteleit pszichológusok és pszichiáterek irányításával. Fő feladatának az alkoholisták utókezelés alatti összetartását, a társadalomba való sikeres visszatérés, helytállás elősegítését tekintette. A klub a tagok részére nem csupán kulturált környezetet biztosított, hanem ismeretterjesztő és szórakoztató programokat is, melyek között szerepelt az országjárás, a TIT előadásokon való részvétel, a diavetítés és számos ünnep, illetve megemlékezés szervezése.[9] Mivel a tagok jó része megváltozott munkaképességű volt, a klub szükségesnek látta az átképzés lehetőségének biztosítását. A foglalkozásokon szabás-varrást és szövést lehetett tanulni, amiben egyébként a szolnoki Ruhaipari Szövetkezet is segítséget nyújtott. A klubtagok által elkészített ajándéktárgyakat értékesítették és az így befolyt összegből a közösség működési feltételeit igyekeztek javítani.[10] 1984-ben az ország többi klubjával való kapcsolatteremtés érdekében Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Szolnok megye részvételével családi találkozót szerveztek a Megyei Alkoholizmus Elleni Bizottság és a Városi Tanács VB Egészségügyi Osztálya segítségével, de a Reneszánsz tagjai a későbbi években is szívesen részt vettek az országos rendezvényeken.[11]

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Részletek a Reneszánsz AE Klub Országos Egészségvédelmi Tanácshoz benyújtott pályázatából, 1989. március 24.

(HU-MNL-JNSZVL-XXIII.4.d. 39U0 277/1989.)

Szolnok másik jelentős alkoholellenes klubja az 1983. június 30-án alakult Tabán volt. A 24 taggal és további 20 „érdeklődő” beteggel rendelkező klub kezdetben a Hetényi Géza Kórházban működött, majd a Hazafias Népfront biztosított számukra helyet a városban. A klub megalakulásakor a legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy megfelelőbb emberi magatartásmódot tanítson tagjainak és úgynevezett „életmód műhelyként” szolgáljon a számukra.[12] Elsősorban a Hetényi Géza Kórház Pszichiátriai Osztályáról kikerülő, „gyógyult” alkoholbetegek részvételére számítottak, akiket a klub igyekezett visszavezetni a munka és a család körébe, illetve a családba vissza nem fogadott betegekről való gondoskodást is fontos feladatnak tartotta. A magányos klubtagok számára még meleg ételt is biztosított a közösség, amit kezdetben egy-egy tag lakásán készítettek el.[13] A klub fő anyagi támogatója Szolnok Város Tanácsa volt, ebből a támogatásból és pályázatokon elnyert összegekből televízió, magnó, asztalok és szőnyegek megvásárlásával igyekeztek a vezetők otthonossá tenni és fejleszteni a klubhelyiséget.[14]

Részlet a Megyei Klubmozgalmi Albizottság tájékoztatójából, 1987. november 2.

(HU-MNL-JNSZVL-XXIII.26.b. Szám nélküli iratok, a Megyei Alkoholizmus Elleni Bizottság és Megyei Egészségvédelmi Tanács iratai)

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

A Tabán AE Klub pályázati adatlapja pénzbeli támogatás elnyerésére az 1988/1989. évben

(HU-MNL-JNSZVL-XXIII.4.d. 39U0 277/1989.)

Az előző két példához hasonlóan ugyancsak ezer szállal kötődött a Hetényi Géza Kórházhoz az 1987. július 23-án Újszászon megalakuló Tiszta Fejjel Alkoholizmus Elleni Klub. Ez az egyesület a kórház Újszászi Pszichiátriai Osztályáról kikerülő betegek részvételére alapozott, olyannyira, hogy a még kezelés alatt álló betegek számára „előklubként”, majd a „gyógyulttá” nyilvánítottak számára utógondozást végző klubként is funkcionált. Fő ismertető jegyei közé tartozott, hogy a foglalkozásokat a fenti pszichiátriai osztályon dolgozó egészségügyi szakemberek tartották és felügyelték, valamint az is, hogy a foglalkozások során előszeretettel nyúltak a modern technika (TV, kamera, video stb.) eszközeihez.[15]

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

A Tiszta Fejjel AE Klub adatlapja az Országos Egészségvédelmi Tanács által meghirdetett 1988/1989. évi pályázati kérelméhez

(HU-MNL-JNSZVL-XXIII.4.d. 39U0 277/1989.)

Szolnokon fejtette ki tevékenységét a Szivárvány Alkoholizmus Elleni Klub, ami gyógyulni vágyó alkoholbetegek összefogásával jött létre valamikor az 1980-as évek második felében. Nem sok információval rendelkezünk róluk, a levéltári forrásokból azonban annyi kiderül, hogy az alapítók fő célja olyan közösség létrehozása volt, mely tapasztalatot, erőt és reményt ad tagjainak közös problémájuk megoldásához, az alkoholbetegségből való gyógyuláshoz.[16]

Az 1980-as évek közepén igen élénk klubélet bontakozott ki Kunszentmártonban. 1985 decemberében jött létre 20–25 taggal az Egyetértés névre hallgató Alkoholizmus Elleni Klub.[17] Célja az alkoholbetegek számának csökkentése mellett azok rehabilitációjának segítése volt. A Vöröskereszt Városi Vezetősége és a Városi Egészségvédelmi Tanács is részt vett a klub tevékenységében, a programok szervezésében, patronálásában, de a klub tagsága tagdíj fizetését és társadalmi munkát is vállalt a jobb körülmények biztosításáért. Az Egyetértés családi klubként működött, ahol együtt vett részt a foglalkozásokon és a szabadidős programokon a család valamennyi tagja. Bár mostoha körülmények között kezdte meg működését és az első négy évben négyszer kellett új helyre elköltöznie, a klub mégis igen szép sikereket ért el. 1989-ben a társaság vezetője arról számolt be, hogy a korábban elvonókúrán részt vett alkoholbetegek közül az egyesületnek köszönhetően hat fő teljesen gyógyultan visszailleszkedett a társadalomba.[18] Kunszentmártonban 1986-ban, elsőként a megyében, ifjúsági Alkoholizmus Elleni Klub is létrejött, Körös néven. Egy nyári olvasótábor diákjai hozták létre a szabadidejük értelmes, hasznos eltöltésére. Saját maguk által készített szervezeti szabályzatuk, házirendjük és programjuk volt.[19] Kunszentmártonban tevékenykedett a Mentalhygienes Klub is, amely a Családsegítő Központtal, az Egyetértéssel és a Vöröskereszt Városi Bizottságával közösen célul tűzte ki, hogy az elmaradott Tiszazugi területen az egészséges életmódra nevelés első lépéseit megtegye. A fókuszban a pszichiátriai és alkoholbetegségek megelőzése és visszaszorítása, a már megbetegedettek rehabilitálása, valamint a területre jellemző szociokulturális hiányok pótlása állt. Munkatervükben szerepeltek csoportterápiás ülések, lelki egészségre nevelő orvosi előadások, de kulturális jellegű összejöveteleket és szocioterápiás jellegű programokat is szerveztek.[20]

Kunszentmártoni Egyetértés AE Klub klubhelyisége berendezéséhez kér támogatást, 1986. október 2.

(MNL-JNSZVL-XXIII.4.d. 39U0 I.2302/1986.)

Bővebb bemutatást érdemel még a kenderesi székhelyű Életmód Mentálhigiénés (Alkoholmentes) Klub. 1986-ban alakult 8 taggal, de néhány éven belül a közösség létszáma elérte a 30 főt és a megye egyik legaktívabb csoportjává vált. A helyi művelődési házban tevékenykedtek, a helyi tanács pedig nagy gondot fordított a támogatásukra, amit ők színes programokkal és aktív klubélettel viszonoztak.[21] Hamarosan ifjúsági klubjuk és saját citerazenekaruk is lett. Küldetésük az alkoholbetegség megelőzése, kiszűrése, valamint az alkoholmentes szórakozás propagálása volt, amit különösen fontosnak ítéltek meg, a településen ugyanis szeszmentes szórakozóhely ebben az időszakban egyáltalán nem működött. A klub a gyakorlatban műsorok és találkozók szervezésével, lebonyolításával foglalkozott, melyek közül kiemelkedett, hogy 1988-ban Szolnok megye alkoholizmus elleni klubjainak találkozóját Kenderesen szervezték meg, 1989-ben pedig országos találkozót is rendeztek itt.[22]

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Részletek a kenderesi Életmód Mentálhigiénés Klub 1989. évi pályázati anyagából

(HU-MNL-JNSZVL-XXIII.4.d. 39U0 277/1989.)

A vidéki klubok közül jelentős volt még az 1987-ben megalakult besenyszögi Barátság Klub, de Tiszabőn is létrejött egy érdekes kezdeményezés. Itt a községi könyvtár keretei között jött létre egy csoport, amely komplex egészségvédelmi programmal kívánt fellépni a településen egyre nagyobb mértéket öltő alkoholizmus ellen.[23] Karcagon Kunság néven működött egy alkoholizmus elleni klub, de vannak arra vonatkozó adatok, hogy Kisújszálláson és Cibakházán is léteztek klubok.[24] A klubalakítás szempontjából a Jászság számított fehér foltnak, de azért errefelé is voltak az alkohol elleni küzdelemnek igen jó kezdeményezései. Jászladányon például alakult egy Egészséges Életmód Klub, amelyet csak azért nem neveztek alkoholizmus elleni klubnak, mert akkor az ide járó embereket a falu közvéleménye megbélyegezte volna. Ugyanakkor a társaság példamutató, az ügy iránt elkötelezett embereket tömörített, akik között egy volt alkoholbeteg is tevékenykedett.[25]

Részlet a Megyei Klubmozgalmi Albizottság tájékoztatójából, 1987. november 2.

(HU-MNL-JNSZVL-XXIII.26.b. Szám nélküli iratok, a Megyei Alkoholizmus Elleni Bizottság és Megyei Egészségvédelmi Tanács iratai)

A klasszikus alkoholizmus elleni klubok mellett a megyében számos olyan kezdeményezés volt, amely nem annyira az alkoholbetegek utógondozását és segítését célozta meg, mint inkább a fiatalabb korosztály számára igyekezett preventív módon felhívni a figyelmet az ital és a dohányzás káros hatásaira. Kisújszálláson például a KISZ Városi Bizottsága a „Természetesen-egészségesen” akció keretén belül 10–20 évesek számára kívánt klubot létrehozni, ahol orvosok, szakértők bevonásával, előadások, videófilm vetítések, számítógépes programok felhasználásával, kiállítások rendezésével kívánták felhívni a fiatalok figyelmét a dohányzás és alkoholfogyasztás veszélyeire. Ugyancsak Kisújszálláson a József Attila Városi Művelődési Ház tinédzserek számára 1986-tól szervezett programokat Diákcentrum és Tini presszó címmel, ahol az egészséges életmód propagálása és a szeszmentes szórakozás népszerűsítése volt a legfőbb cél. Szolnokon a 633. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskolában a fiatalok egészségügyi ellátását végző ápolónő kísérelt meg klub jelleggel egészségmegőrzésre nevelő felvilágosító előadásokat, vetélkedőket és filmvetítéseket szervezni, amitől a fiatalok alkohol- és cigarettafogyasztásának csökkenését remélte.[26] Ezek a fiatalokat megcélzó kezdeményezések is az alkoholizmus elleni küzdelemnek eszközei közé tartoztak.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Meghívó és programterv az Alkoholizmus Elleni Klubok II. Országos Találkozójára, 1989. augusztus 18–20.

(HU-MNL-JNSZVL-XXIII.4.d. Alkoholizmus Elleni Bizottság titkárának szám nélküli irata, Helyi képzés Kenderes, 1989. (182. doboz))

Ahogy korábban láthattuk, a klubok nem egymástól elszigetelt módon léteztek, komoly együttműködés folyt a különböző önsegítő közösségek között. A klubok rendszeresen szerveztek úgynevezett családi találkozót. 1987-ben került sor az I. Országos Alkoholizmus Elleni Klubok Családi Találkozójára Szolnokon, 1989. augusztus 18–20-án pedig megrendezték az Alkoholizmus Elleni Klubok II. Országos Családi Találkozóját Kenderesen, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet Kollégiumának helyet adó Horthy-kastélyban. A találkozón 210-en vettek részt, a programot a MET Klubmozgalmi Albizottsága, a kenderesi tanács és a helyi alkoholizmus elleni klub szervezte.[27] 1988. április 22–24. között 75 fő részvételével regionális képzést tartottak Újszászon, amelyen a megye klubjainak vezetőségén kívül Békés és Hajdú-Bihar megye képviselői is részt vettek. A képzés kerekasztal beszélgetéssel kezdődött, ahol a megyei és városi vezetők felvilágosítást nyújtottak a klubalakítási és fenntartási lehetőségekről, a klubmozgalom megyei helyzetéről, majd Dr. Fügi Sarolta főorvos vezetésével kiscsoportos foglalkozás keretében dolgozták fel a klubokat leginkább érintő problémákat, de a klubok gazdálkodási rendszerét érintő beszélgetés is helyet kapott a programban. 1988-ban egyébként a klubok igen aktívak voltak, ami az együttműködést és kapcsolattartást illeti: júliusban a Tabán Klub vendégül látta a székesfehérvári Harmat Klubot, ami végül megyei rendezvénnyé fejlődött, mert a szállást és a második napi programot a kenderesi Életmód Klub biztosította, akik a kunszentmártoni Egyetértés Klubot is meghívták az eseményre. Még ugyanebben a hónapban Egerváron a Reneszánsz Klub aktivái vettek részt egy találkozón, ahonnan igen értékes tapasztalatokkal tértek haza. Szeptember 18-án Ausztriából érkezett egy, a megyei intézményeket és klubokat meglátogató három tagú küldöttség, akiket a Tabán Klubban és az újszászi kórházban fogadtak. Novemberben pedig egy szovjet küldöttséget láttak vendégül a helyi alkoholizmus elleni klubok, akik az egészséges életmód és egészségnevelés kérdéseivel, módszereivel ismerkedtek hazánkban. Emellett a klubtagok és aktívák közül számosan vettek részt országos, vagy regionális képzéseken, hogy tapasztalataikat helyben kamatoztathassák.[28]

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Dr. Ürmössy Ildikó megyei tanácselnök-helyettes beszéde az Alkoholizmus Elleni Klubok II. Országos Találkozóján

(HU-MNL-JNSZVL-XXIII.4.d. Alkoholizmus Elleni Bizottság titkárának szám nélküli irata, Helyi képzés Kenderes, 1989. (182. doboz))

Megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltozás idejére igen élénk klubmozgalmi élet bontakozott ki Szolnok megyében. Bár az alkoholizmus elleni klubok hatása és elért eredményei nehezen mérhetők, ugyanakkor a klubok puszta léte igen komoly innovációt jelentett az alkoholizmus elleni harcban. A tiltó jogszabályokkal és a kényszergyógykezeléssel szemben ugyanis talán ezekben a klubokban lehetett megvalósítani a szenvedélybetegségekhez való legmodernebb hozzáállást, amely az önkéntességet, a mentálhigiénés gondozást és a közösségi lét gyógyító erejét helyezte tevékenysége előterébe.

Borítókép jelzete:

HU-MNL-JNSZVL-XXIII.4.d. 39U0 I.780/1986.

HU-MNL-JNSZVL-XXIII.4.d. 39U0 I.615/1987.

Összeállította: Mucsi László igazgatóhelyettes