Érdekes képek

Tabák Lajos hagyatéka – Estókné Csete Olga ajándéka:

Tabák Lajos a hazai szociofotó egyik megteremtője, Szolnok későbbi díszpolgára. Két világháború közötti képeinek többsége megsemmisült, ugyanakkor újságok, folyóiratok oldalain több fennmaradt és visszafotózható volt. Két olyan fényképét mutatjuk most be, melyek egy hírhedt szolnoki kiállításon is szerepeltek. Az egyik kép hátulján az alábbi visszaemlékezés olvasható:

„A Munkakör szolnoki kiállítását a Hatóság betiltotta, a kiállított fotókat lefoglalta, (nálam házkutatást tartott, negatívjaimat elkobozta); Kassák Lajos, Lengyel Lajos és Tabák Lajos ellen – őrizetbevételük mellett – eljárás indult 1932 áprilisában. Ugyanakkor a Magántisztviselők Országos Szövetsége szolnoki csoportjának, mint a kiállítás rendezőjének a működését betiltották.”

Tabák Lajos hagyatékát, a háború után százas nagyságrendben készült fényképeit, levelezését és visszaemlékezését Estókné Csete Olga ajándékozta a Levéltárnak, mely esetről az Új Néplap címlapján számolt be.

1941-es világtérkép – Karsai Istvánné ajándéka:

Ajándékozni nem csak teljes irathagyatékot, hanem egyedi dokumentumokat is lehet. Kiváló példa erre Karsai Istvánné ajándéka, mely egyetlen papírból állt, mégis különösen érdekes a történészek számára. A ritka, 1941-es világtérkép ugyanis a háború adott évének megfelelő állás szerint mutatja be a világ országainak aktuális határvonalait. Magyarország esetében jelöli Kárpátalja, a Felvidék, Észak-Erdély és a Délvidék visszacsatolt részeit. Ugyanilyen látványos Németország területi növekedése, Csehszlovákia feldarabolása. Külön érdemes megfigyelni a harmadik világ országainak állapotát, az európai gyarmattartók fennhatóságának méreteit, vagy épp Kína és Korea japán megszállásának kiterjedését. A fenti példa is bizonyítja, hogy akár egyetlen szál iratot is érdemes a Levéltárnak ajándékoni, mert az az egy is lehet különleges kordokumentum.

A Nemzeti Parasztpárttal kapcsolatos iratok – Somodi István ajándéka:

Somodi István egyik alapító tagja és első vármegyei elnöke volt a Nemzeti Parasztpárt Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei szervezetének 1945-ben. Az akkor még fiatal joghallgató egyetemista személyesen is részt vett azon a népgyűlésen, melyen Erdei Ferenc parasztpárti belügyminiszter is felszólalt. Erről két fényképet is bemutatunk, melyeknek értékét tovább növeli, hogy azokon látható Horthy István kormányzóhelyettes szobrának talapzata a megyeszékhely főterén. A keleti fronton hősi halált halt pilóta egész alakos szobrát 1945. május elsején döntötték le a város munkáspárti dolgozói, ugyanakkor a talapzat a búsuló juhász mellékalakjával még nyáron is a főtéren állt. Egy-egy fénykép nem csak a rajta szereplő emberek, hanem a háttérben felbukkanó szobrok és épületek miatt is érdekes lehet.

Szintén Somodi Istvántól kaptuk ajándékba az Új Magyar Föld című korabeli folyóirat néhány számát. A tartalmuk miatt is érdekes, kis példányszámban fellelhető sajtótermékek is hasznos történelmi forrásoknak számíthatnak kutatóinknak. E kiállításban rendkívül kifejező címlapképeik miatt is helyet érdemeltek.

A „Vízgazdálkodás” szocialista brigád naplója – Karcagi Gáborné ajándéka:

Ajándékozni a szocialista korszak dokumentumaiból is érdemes, például brigádnaplókat. Az igazán gazdagon illusztrált, társadalomtörténeti szempontból valódi csemegének számító naplók közül ezúttal a vízügynél dolgozók 70-es évekbeli emlékeiből mutatunk be egy vidám részletet. Ugyanezen naplóból tudható, hogy a tagok számos alkalommal végeztek társadalmi munkát is, így például az alcsi-szigeti Holt-Tisza ágon a versenypálya lelátójának elkészítéséhez és a Milléri Vízügyi Múzeum létrehozásához is jelentős segítséget nyújtottak.

A Szolnokért Egyesület iratai – Szalóki István ajándéka:

A személyes fényképeken, iratokon túl egyesületek iratait is örömmel fogadja a Levéltár. A szöveges dokumentumokat szépen rendszerezve, savmentes dobozokban őrizzük meg az utókornak, hogy a helytörténetkutatók akár száz év múlva is fellapozhassák. Az egyesületek, civil szervezetek közül példaként a Szolnokért Egyesület dokumentumait említjük, mivel ez a szervezet, akkor még Szalóki István vezetése alatt kezdeményezte a trianoni békeszerződésre emlékeztető szolnoki országzászló újbóli felállítását. Az idén százéves történelmi esemény mementója ma is áll a Tiszavirág híd tövében.

A Tiszavirág híd építése – Demény István ajándéka:

Fényképeket nem csak eredetiben, hanem digitális másolatban is örömmel fogadunk! A technika fejlődése és a fényképezőgépek mobiltelefonba olvadása lehetővé teszi, hogy minden korábbinál nagyobb számban készüljenek kortárs fényképek digitális formában. Ugyanígy a régi papírképek is beszkennelhetők, mely lehetővé teszi, hogy az ajándékozó az eredeti példányt megtarthassa, miközben a digitális példány a Levéltárban kutathatóvá válik. Rendkívül érdekes fényképeket kaptunk például Demény István közvetítésével a szolnoki Jászkun Fotóklub tagjaitól. Többek között a város egyik jelképévé vált Tiszavirág híd építésének különböző szakaszait is megkörökítették.

Poszter- és plakátgyűjtemény – Pártok és civilek ajándéka:

Bármily furcsán hangozzék is, sem a pártokat, sem a rendezvényszervezőket nem kötelezi semmi arra, hogy akár plakátokat, akár más dokumentumokat leadjanak a levéltárba. Így a levéltár igazgatója az, aki időről-időre felkerekedik és végigjárja az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ földszintjén működő Tourinformot, a Tisza Mozit, az Arabica Kávézót, vagy épp választások idején a pártok helyi irodáit, hogy helytörténeti, kultúrtörténeti, vagy választástörténeti emlékeket gyűjtsön. Ennek köszönhetően igen szép gyűjteménnyel rendelkezünk a különböző városi és megyei kulturális rendezvények plakátjaiból, ahogy a legnagyobb kormánypárttól a legkisebb ellenzéki pártokig bezárólag is igyekszünk minden pártirodától érdekes kordokumentumokat átvenni és megőrizni az örökkévalóságnak.

Miért épp most? Miért így tesszük közzé a kiállítást?

A kiállítás elkészültének és időzítésének alapvetően három oka van:

1. A válogatás összeállítására a levéltár munkatársa már fél évvel ezelőtt ígéretet tett. Természetesen a koronavírus járvány miatti különleges helyzet különleges megoldáshoz vezetett. A kiállítás nem csak a kis kávézó falára, hanem virtuálisan a levéltár honlapjára is felkerül, így az internet segítségével bárki megtekintheti. A helyi médiumok tudósításainak köszönhetően pedig sokakhoz eljuthat a híre.

2. Reményeink szerint a magánszemélyek ajándékaiból összeállított kiállításnak pusztán a híre és virtuális megtekintése is alkalmas lehet arra, hogy a járvány miatt otthonaikba bezárkózó lakosoknak ötletet adjon a több otthon töltött idő értékes felhasználására. Például arra, hogy a fiókok és szekrények mélyén rendet rakjanak, és a régi iratokat, fényképalbumokat átlapozva elgondolkodjanak azon is, mit lehetne a Levéltárnak, tehát az utókornak felajánlani. Azokat a régi iratokat és fényképeket, amelyeket egyébként a rohanó hétköznapokon talán soha nem is vennének kézbe, most átválogathatják és a járvány elmúltával a Levéltárnak ajándékozhatják.

3. Harmadik oka a kiállítás összeállításának, hogy a levéltári magánirat ajándékozás lehetőségén túl a helyi kisvállalkozások iránti szolidaritás fontosságára is felhívja a figyelmet. Egy-egy családi-, vagy magánvállalkozásnak a járvány idején is fizetnie kell az üzlethelyiség bérleti díját, be kell fizetnie az adókat és a számlákat, bevétele azonban csak abból a forgalomból lenne, ami most a járvány idején jelentősen megcsappan. Minden értelmes ember felfogja, hogy ha a helyi kisvállalkozások tönkremennek, akkor azzal az egész közösség szegényebb lesz. Ezért is készült szimbolikusan épp most, épp így a kisvállalkozások számára legnehezebb időben a kiállítás:

A nagyobb posztereket egy helyi reklámstúdió nyomtatta ki, a kisebb fényképeket egy helyi fényképész hívta elő, a tárlat egy helyi kávézó falára kerül, hogy majdan a járvány után újra nagyobb számban betérő vendégeknek is élményt nyújtson. Szeretnénk felhívni a lakosság figyelmét arra, hogy ha vásárolnak, vagy valamilyen szolgáltatást vesznek igénybe, akkor különösképpen a járvány elmúltával segítsék vásárlásaikkal a helyi kisiparosokat és kiskereskedőket a talpra állásban! Mert a valódi lokálpatriotizmus nem a szavakban, hanem a tettekben nyilvánul meg legszebben.