A szolnoki MÁV strand 91 éve

Október hónap dokumentuma
2020.10.06.

A tervek szerint néhány napon belül adják át Szolnokon a – hírek szerint – jelentős felújításon átesett MÁV strandot, amely az ország első egyesületi uszodájaként 1929 júniusában nyitotta meg kapuit.

„A délután fél 4 órakor Szolnokra érkező úszócsapatot zenével és dalárdával fogadták a pályaudvaron. S bár az eső a megérkezéstől kezdve a verseny közepéig zuhogott, mégis közel ezer főnyi közönség – közte Homonnay Tivadar, a MUSz elnöke és Tóth Tamás, Szolnok polgármestere – tartott ki a verseny végezetéig, amely a zuhogó eső ellenére is példás rendben, zavartalanul folyt le. Meg kell érte dicsérni Pilczer Sándort, az egyesület főtitkárát. A vízipóló óriási tetszést aratott. Az uszoda pedig az úszóknál keltett osztatlan elismerést. Bár Budapesten lenne hasonló!” (Nemzeti Sport, 1929. június 17. 14.).

A MÁV Sportegyesülete két hét múlva kérte meg az engedélyt a nagyközönség beengedésére.  Ekkor a medencét (ekkor még csak egyetlen, 50m*20m medence volt) a Tiszából töltötték fel hetente egyszer, „naponként 250 km3 friss víz hozzáadásával”. A reggel 7 és este 8 óra között úszókat és pihenőket váró uszodába a sportegyesület tagjainak 30 fillért, családtagjaiknak, gyerekeknek 10 fillért, idegeneknek pedig 50 fillért kellett fizetniük. (MNL JNSzML V.473.b. 15502/1929.) Az engedély végül csak a szezon végén, szeptember elején kapta meg az egyesület.

Az 1950-es évekig működött a strand, ám a vízforrás elapadása óriási gondot jelentett, majd „lassan-lassan az enyészet vette birtokába e sportlétesítményt”. 1960 tavaszán azonban megindultak a fúrási munkálatok az uszoda területén, s kitűnő minőségű, bőséges, ásványvíz jellegű, 55 fokos vizet találtak. A forrás lehetőséget adott újabb medencék létesítésére, illetve az öltözők, mosdók vízellátására, sőt fűtésére is felhasználhatták. (Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus 18. 6.)

A két világháború közötti időszak fürdőkultúrája és számos lehetősége mellett ezekben az években, évtizedekben is több lehetősége volt a szolnokiaknak és a környékben élőknek, hogy – kimondatlanul is – a Tisza (a víz) fővárosában érezhessék magukat, hiszen a Tisza szálló, a Damjanich, a Tiszaligeti mellett sokak kedvence volt a Cukorgyári strand, de mehettek a Vegyiművek strandjára, illetve a tanuszodákba is.

Itt muszáj megépíteni a fedett uszodát. (Kiemelés az eredetiben. BG) Hála Istennek, hogy Szolnok arra nem gondol, hogy hullámfürdőt kreáljon, hanem arra, hogy hetenkint fürödhessen mind a háromezer diákja, sokezernyi leventéje.” (Nemzeti Sport, 1928. november 13. 9.)

 

MNL JNSzML V.473.b 15502/1929 01.

 

 

MNL JNSzML V.473.b. 15502/1929 02.

 

 

MNL JNSzML V.473.b. 15502/1929 03.

 

 

MNL JNSzML V.473.b 15502/1929 04.

 

 

 MNL JNSzML XXIII.612. 6141/1962 01.

 

 

MNL JNSzML XXIII.612. 6141/1962. 02.

 

 

MNL JNSzML XXIII 612 6141 1962 03.

 

Nemzeti Jövőnk 1933.02.02. 1. o.

 

 

Nemzeti Sport 1928.11.13. 9. o.

 

 

Színházi Élet 1931/31. 32. o.

 

 

Színházi Élet 1931/31. 74. o.

 

 

Szolnok Megyei Néplap 1961.04.28. 4. o.

 

 

Összeállította: Bojtos Gábor főlevéltáros

Képek forrásai:

Nemzeti Sport, 1928. november 13. 9.

MNL JNSzML XXIII.612. 6141/1962.

MNL JNSzML V.473.b. 15502/1929.

Nemzeti Jövőnk, 1933. február 2. 1.

Színházi Élet, 1931. 31. 74.

Színházi Élet, 1931. 31. 32.

Szolnok Megyei Néplap, 1961. április 28. 4.

 

Utolsó frissítés:

2020.10.06.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges