A szolnoki időjelző árbóc tiszavirág élete

1892. július 16-án jelent meg a kereskedelemügyi miniszter 47.240. számú rendelete „az időjósló táviratok kezelése s tartalmuknak a közönséggel való közlése” tárgyában. Gróf Bethlen András földművelésügyi miniszter kezdeményezésére 1892. augusztus 1-től a Meteorológiai Intézet a posta- és távírdahivatalok részére naponta díjmentesen megküldte az előrejelzéseket. Ezeket az említett hivatalokban különféle jelzésekkel, kis bádogtáblán rögzítették úgy, hogy az akkor is megtekinthető legyen, ha a hivatal éppen zárva van. Megyénk területén a rendszer indulásakor távirat útján a prognózist Kenderesen, Kunmadarason, Kunszentmártonban, Mezőtúron, Szolnokon, Tiszaroffon, Túrkevén függesztették ki.

1893 májusára már ez a lista bővült Fegyvernekkel, az akkor a vármegyéhez tartozó Dévaványával, Jászberénnyel, Jászkisérrel, Karcaggal, Kisújszállással Tiszaabáddal, Törökszentmiklóssal. Azonban itt meg is torpant a gyors ütemű bővülés, mert 1896-ban még Tiszaderzs csatlakozott a hálózathoz, de legközelebb csak 1902-ben bővül Kunhegyessel, Tiszaföldvárral és a később a vármegyéhez csatolt Tiszafüreddel és Újszásszal az időjósló táviratokat fogadó intézmények listája. Az első világháború végéig pedig további bővítés a vármegye területén nem is történt e tekintetben.

Héjas Endre: A magyar időprognózis-szolgálat. In: Időjárás. 1899. augusztus. 254.

1892 novemberében pedig rendeletileg bevezetésre került egy olyan kényelmi szolgáltatás is, hogy a távírda- és postahivatalokkal közölt előrejelzések távirat formájában naponta kézbesíthetők lehetnek az adott településen élőknek 2 forint 50 krajcár havi előfizetés fejében.

Mivel még így is kevés emberhez jutottak el a prognózisok, igyekeztek elsősorban Bethlen András szorgalmazására, úgynevezett optikai jelzéssel is a közönség tudtára adni a várható időjárást. Eme optikai jelzés az időjelző árbóc volt, amelyre különféle jelentéssel bíró zászlókat és kosárgömböket helyeztek el. Ahogyan Héjas Endre meteorológus fogalmazta meg 1899-ben: „ilyen időjelző árbóczok tényleg fel is állíttattak egy pár helyen, igy Ó-Gyallán és Bethlenben.” De már ő is jelezte, hogy a módszer nem költséghatékony, ráadásul éppen az időjárás hatására, gyorsan tönkrementek és nagyobb távolságról nem voltak megállapíthatók a jelzések sem.

Az ötletet Amerikából vette Bethlen András. A tengerentúlon a vonatokat is különféle jelvényekkel látták el, amelyek segítségével vitték városról városra az időjárás-előrejelzést. Mindenesetre az árbóc módszere gyorsan megbukott és az alapjai csupán a tengerparti viharjelzéseknél maradtak meg.

A távirati prognózis-sürgöny több településen működött, de 1893-ig időjelző árbócot csak Kenderesen és Szolnokon állítottak fel. 1892. október 15-én tárgyalta a szolnoki tanácsülés az árbóc kérdését a Jász-Nagykun-Szolnok megyei gazdasági egyesület előterjesztésére.

Az időjelző oszlopok vagy árbócok célja a közönség tájékoztatása a várható időjárásról. Általában dombra vagy szabad térre állították fel. A 16-18 méteres oszlopot két méter mélyre süllyesztették a földbe. A szálfa végére felhúzószerkezetet rögzítettek és csigák segítségével lehetett a zászlókat cserélni.

Az árbóc szerkezete. Pallas nagy lexikona IX. kötet. Melléklet

Az árbóc zászlóinak és kúpjainak jelentése. Pallas nagy lexikona IX. kötet. Időjóslás szócikk. 551. old.

„Az időjóslásnak optikai úton való közzétételét a tanács, a gazda közönség érdekében előnyösnek és szükségesnek látván, elrendeli, hogy

a., a buzapiacz téren egy kisszerű bódéba, mintegy 8-10 öles árbocz állíttassék fel, mely zsinór szerkezettel ellátva, az időjósláshoz előírt zászlókkal felemelendő;

b., a zászlók beszerzésével és a bódé valamint az árbocz sürgős felállításával Csapó Mátyás v. tanácsos és a számvevő megbizatnak;

c., Csapó Mátyás gazdasági tanácsos megbizatik, hogy az időjóslásnak megfelelő zászlóknak felhuzatását naponta személyes megjelenése által ellenőrizze, s e czélból az ide csatolt utasitás és minta részére eredetben kiadatni határoztatik.

Miről a megyei gazdasági egyesület, továbbá Csapó Mátyás v. tanácsos és a számvevő jkvi kivonaton értesittetnek.”

A jó munkához idő kell, a rosszhoz még több? Hosszas előkészület után végül 1893. május 24-én került felállításra az időjelző árbóc. Az eseményről és néhány napos utóéletéről a Jász-Nagykun-Szolnok című hetilap számolt be.

„[…] A búza piacon a székház háta megetti mázsa bódénál, Csapó Mátyás tanácsnok felügyelete alatt a három szegletes, közepén fehér csikkal ellátott s változó időt jelentő zászló, az emlitett napon délután huzatott fel elöször a 10 öl magas árbocra. A hosszas szárazság után a jótékony májusi eső be is következett, Csapó tanácsos másnap [május 25. - VJF] este 6 órakor a napi sürgöny megérkezése után, még nagyobb örömmel fehér zászlóval jelezte volna az esőt, azonban az árboc felső végén elhelyezett csiga s a kötelek megtagadták a szolgálatot, s ez volt az oka annak, hogy az időjelzés másnap is egy darabig változékony időt mutatott, azután pedig végleg eltünt, s a szálfa most kidőlve fekszik; szeretjük azonban hinni, hogy ez nem „ad graecas calendas” [soha napján – VJF] történt. […]” Az eseményről beszámoló újságcikk május 28-án jelent meg.

Sajnos a szolnoki szerkezet további sorsáról nincs információ. Hogy végül sohanapja eljött vagy sem, az a ködös homályba vész. Mindenesetre különleges látnivaló lehetett, ha csak pár napig is.

HU-MNL-JNSzVL-V.442. Szolnok város tanácsának tanácsülési jegyzőkönyve. 1892. október 15. 771/1892.

Összeállította: Vincze János Farkas levéltáros

Jogszabályok:

Kereskedelemügyi miniszter 47.240. sz. rendelete „Az időjósló táviratok kezelése s tartalmuknak a közönséggel való közlése” tárgyában

Kereskedelemügyi miniszter 69.627. sz. rendelete „Időjósló táviratokat magánosokkal való közlése” tárgyában

Sajtó:

Földmíves Értesítő 1892. december 4.

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1893. május 28.

Magyar Királyi Posta és Távirda Rendeletek Tára 1892. július 24.; 1892. november 11.; 1893. április 18.; 1896. november 30.; 1902. július 17.;

Felhasznált irodalom:

Héjas Endre: A magyar időprognózis-szolgálat. In. Időjárás. 1899. augusztus. 245-260.

Róna Zsigmond: Időjóslás szócikk. A Pallas nagy lexikona. Az összes ismeretek enciklopédiája tizenhat kötetben. IX. kötet. Hehezet-Kacor. Budapest, 1895.

Róna Zsigmond: Jelentés az időprognózis terjesztéséről. In. Időjárás. 1924. január-február. 1-5.

Vargha Balázs: „Csokonai Vitéz Mihály csalhatatlan jövendölései” – Apokrif Csokonai-jóslatok kéziratban és ponyván. In. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1960. Budapest, 1962. 289-295.