80 éve kezdte meg működését a szolnoki meteorológiai állomás
Télen hideg van, nyáron meleg. Mi ebben olyan különös? Az éghajlat az írott történelem évszázadai alatt sokszor változott. A kezdeti feljegyzéseket és alkalmi méréseket követően a pontosabb mérési sorozatok megjelenésével egyre átfogóbb képet tudtak adni a meteorológusok. Az 1870-ben alapított Magyar Királyi Meteorológiai és Földdelejességi Intézet kezdetben az adatgyűjtést, majd azok elemzését tűzte ki célul. Majd fokozatosan, a meteorológia tudományának fejlődésével megjelent az előrejelzés feladata. Ma elsősorban, ha meteorológusokra gondolunk, akkor a televízióban a következő napok és hetek időjárását előre jelző személy jut eszünkbe. Mindezen tudáshoz a legalapvetőbb szükség volt megfelelően felszerelt és működő meteorológiai állomások létesítésére.
Szolnokon az alkalmi, különleges eseteket rögzítő feljegyzéseken túlmutatóan az 1860-as években indult meg előrelépés. Montedégoi Albert Ferenc az 1868-ban Egerben tartott Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésén Heves és Külső-Szolnok vármegye leírása kapcsán kitért a Tisza vízállására is, amelyet az 1850-60-as évek adatai alapján elemzett, külön figyelmet fordítva az 1863-as rendkívüli száraz esztendőre.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat jogelődjének 1870-es indulását követően alig néhány évvel, egy lelkes távírótisztnek, Tauber Mórnak köszönhetően megkezdődött a csapadékészlelés a városban. Méréseinek pontosságát mutatja a kor jelentős meteorológusának, Héjas Endrének a véleménye Tauber észleléseiről, miszerint „egyike a jobbaknak.” 1877-től 1888-ig működött Tauber észleléseivel a csapadékmérés, majd szolgálati állomását áthelyezték Mezőtúrra, s ezzel a szolnoki mérések egy rövid ideig szüneteltek. Neki köszönhetően vette kezdetét Mezőtúron is a csapadékészlelés. Ami a megyeszékhelyt illeti, 1890-től a Postahivatal udvaráról a Verseghy Ferenc Gimnáziumba költözött a csapadékmérő-állomás. Szíjártó Miklós matematikatanár vezette az állomást, és eredményeit, valamint az észlelési adatokat táblázatos formában az iskola értesítőiben 1890 és 1896 között évről-évre közölte. A gimnáziumban az állomás 1901-ig működött. Ezt követően a Millér-zsiliphez kerültek a műszerek. 1910-től már két helyen zajlottak a csapadékmérések: az Ármentesítő Társulat Arany János utcai telepén is megindultak az észlelések. Az átszervezések során a megfigyelések a Folyammérnöki Hivatalhoz, majd a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság Kossuth Lajos utca 5. szám alatti udvarán folytatódtak. Az Ármentesítő Társulatnál igazán alapos munka folyt. Ennek köszönhetően 1940-ben a társulat megkapta a rangos meteorológiai kitüntetést, a Hegyfoky-emlékérmet, amely nevét a megyei kötődésű klimatológusról, Hegyfoky Kabosról kapta. Azonban mindeddig csak csapadékmérő-állomás működött.
A 30-as évekre érződött, hogy az ország csapadékmérő-hálózata nem elég kiterjedt. A Földművelésügyi Minisztérium felkarolta a meteorológusok és vízügyi szakemberek kívánságát és 1934-re 120 újabb csapadékmérő állomás kezdte meg működését. 1935-ben újabb 16 állomással bővült az országos hálózat. Mindezek mellett fontossá vált olyan stratégiai ponton fekvő városban, mint Szolnok, további fejlesztések elérése.
Réthly Antal, a nemzetközileg elismert meteorológus, az Országos Meteorológiai Intézet későbbi igazgatója, kiváló szervezői tehetséggel is bírt. Kulcsfontosságú szerepet játszott a szolnoki meteorológia állomás felállításában. A megye területén a már említett Hegyfoky Kabosnak köszönhetően, országos jelentőségű állomás működött Túrkevén, valamint Réthly pedig Darányi Kálmán földművelésügyi miniszterrel, valamint Horthy Miklóssal együttműködve 1936-ban Kenderesen állított fel egy kiválóan felszerelt meteorológiai állomást. Mezőtúron pedig 1933-tól működött éghajlatkutató-állomás.
A Nemzeti Jövőnk című hetilap sarkos véleménye szerint „érthetetlen és szégyenteljes, hogy ilyen állomást idáig még nem állitottak fel a vármegye székhelyén.” A lap felrótta a városvezetésnek azt is, hogy „a Meteorológiai Intézet többszöri kérésére sem volt hajlandó meghozni azt a szerény anyagi áldozatot, amelybe az állomás felállítása kerül.”
Réthly Antal 1940. augusztus 26-án kelt, és Szolnok város polgármesterének címzett levele megerősíti, hogy a probléma az előző városvezetéssel volt. Korábban is felkereste a várost tervével, ám egy idő után valószínűleg felhagyott ezzel, mígnem 1940-re új reménysugár kezdett pislákolni. Mint levelében írta: „Arról értesülve, hogy a város jelenlegi vezetősége Polgármester Úr irányitása mellett nagy megértést tanusit a város tudományos és müvelődési ügyei iránt, elérkezettnek láttam az időt, hogy mindezeket szives tudomására hozzam.” Réthly kifejtette, hogy a városnak érdeke egy meteorológiai állomás fenntartása, mivel az állomás által gyűjtött adatok nem csak a Meteorológiai Intézet számára fontosak, hanem az ország gazdaságának, azon kívül a város gazdaságának és idegenforgalmának is hasznos. Mint írta: „az adatokat az építkezések, csatornázás, árvizvédelem ügyeiben” lehet elsődlegesen felhasználni. A Meteorológiai Intézet igazgatója az 1938 óta polgármesterként működő Szabó Ferenc személyében az ügy iránt valóban nyitott egyénre lelt.
Szabó már október 24-én arról értesíthette Réthlyt, hogy a város évi egy, esetleg két összegben hozzájárul a meteorológiai állomás fenntartásához. A város Mezőtúrhoz és Túrkevéhez hasonlóan évi 300 pengő összeggel járult hozzá a meteorológiai állomás fenntartásához. Ez az összeg fedezte az állomás felszerelésének költségeit és a mindenkori észlelőnek díjazását is.
Réthly szorgalmazta, hogy az állomás működésének megkezdésével ne várják meg a következő évet, amit már úgy is az akkor esedékes hozzájárulásból kell finanszírozni. Javasolta, hogy az Intézet által kölcsönzött műszerekkel kezdje el a munkát, majd az időközben megvásárolt eszközökkel lecserélik a kölcsönberendezést. A november még eszközvásárlással telt, de decemberre megkezdhette átmeneti állapotban a működését.
Bacsó Nándor, szolnoki születésű meteorológus közléséből ismert az állomás felszerelése. Állt a hőmérőházikóban száraz és nedves hőmérőből, maximum és minimum hőmérőkből, hajszálas nedvességmérőből, szélzászlóból, valamint csapadékmérőből és radiációs minimum hőmérőből. Az észleléseket Kromcsik János főgépész és Losonczy Vilmos vízmester végezték.
1941. januárjától pedig teljes önállóságban megkezdhette működését az első szolnoki éghajlatkutató állomás.
Réthly Antal 1942-ben Szabó Ferencnek írt levelében újra megerősítette, hogy az „állomásnak már eddig végzett megfigyelései is értékes adatokat szolgáltattak Szolnok időjárásának és éghajlatának megismeréséhez, az állomás további fenntartása ezért mind a városnak, mind a hazai meteorológiai szolgálatnak fontos érdeke.” Az intézményvezetőt igazolta az állomás történetében bekövetkezett újabb lépcsőfok is, amikor 1945. augusztusában szinoptikus főállomássá, vagyis olyan állomássá alakult át, ahol különböző adatokat összehasonlítva elemeznek, egész nap monitorozzák az időjárás változását és előrejelzést is kiadnak. De ez már egy másik történet.
Ha érdekli a megye múltbeli időjárása, vagy csak napi érdekességekre vágyik, látogasson el a JNSzMet Anno oldalra! https://www.facebook.com/JNSzMet-Anno-103075741623254
Felhasznált források
MNL JNSzML V. 474.a. Szolnok város közigazgatási iratai. 26429/1943.
Nemzeti Jövőnk. 1940. szeptember 13.
Felhasznált irodalom
Bacsó Nándor: Szolnok új meteorológiai állomása. In. Időjárás. 1940. november-december. 277.
Béll Béla: A Magyar Meteorológiai Társaság 15. közgyűlése 1940. április 30-án. In. Időjárás. 1940. március-április. 88-89.
Cseh Géza: Dr. Szabó Ferenc. Online: http://jnszmtisztviselok.hu/1876-1944/tisztviselok1876-1944/szaboferenc/index.html
Hajósy Ferenc – Kakas József – Kéri Menyhért: A csapadék havi és évi összegei Magyarországon a mérések kezdetétől 1970-ig. Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest. 1975.
Héjas Endre: Zivatarok Magyarországon az 1871-től 1895-ig terjedő megfigyelések alapján. Kir. Magy. Természettudományi Társulat, Budapest. 1898.
Kántor Sándorné: Tudós matematikatanárok Hajdú, Szabolcs és Szolnok megye középiskoláiban (1850-1948). 2. jav. és bőv. kiad., Debrecen. 2009. Online: https://mek.oszk.hu/07200/07238/html/#81
Montedégoi Albert Ferencz: Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyéknek leirása. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egerben 1868-dik évben tartott XIII. Nagygyülésük alkalmából. Érseki Lyceum könyv- és kőnyomdája, Eger. 1868.
Réthly Antal: A csapadéksürgönyző hálózat. In. Időjárás. 1935. július-augusztus. 154.
Réthly Antal: A Meteorológiai Intézet csapadékmérő hálózatának 120 állomással való kiegészítése. In. Időjárás. 1934. július-augusztus. 164-165.
Összeállította: Vincze János Farkas segédlevéltáros
Új hozzászólás