Emlékezés Mónus Imrére
Mónus Imre 1939. február 7-én született Hajdúnánáson, Mónus Antal és Ádám Zsuzsanna gyermekeként. Tanulmányait helyben, majd a Hajdúböszörményi Tanítóképzőben végezte, ahol az utolsó évfolyammal, 1957-ben végzett tanítóként. Első aktív éveiben a hajdúnánási tanyasi iskolákban tanított, majd a városi 3. sz. Általános Iskolában kezdett dolgozni. 1972-ben a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán történelem-tanári oklevelet szerzett, majd 1982-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Felnőttnevelési Tanszékén szerzett népművelő diplomát.
Már tanyasi tanítóként is szervezett kultúrcsoportokat a diákok körében, és később is szívügye volt a fiatalok szabadidős tevékenységének szervezése. 1960-tól részt vett a helyi Ifjúsági Ház vezetésében is, majd 1976-tól a hajdúnánási Művelődési Ház igazgatója lett. 1980-ban pedig, amikor Hajdúböszörményben, a Petőfi Házban kínáltak neki állást, a „hajdúk fővárosában” folytatta életét, ahol 1991-ig a Sillye Gábor Művelődési Központ igazgatója volt. Az intézményen kívüli népművelésben is hosszú időn át fontos pozíciót töltött be, 1976-tól nyugdíjba vonulásáig TIT-titkár volt, először Hajdúnánáson, majd 1980-tól Hajdúböszörményben. A pedagógusi pályától is későn szakadt el végleg, 1993-ig a hajdúböszörményi 3. sz. Általános Iskolában tanított. Majd aktív élete utolsó szakaszához érve a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Hajdúböszörményi Fióklevéltárának igazgatója lett 2004-es nyugdíjba vonulásáig, ahol forráskiadványok és főként intézménytörténeti publikációk jelentettek új önmegvalósítási területet az életében.
Utolsó éveiben sem ismerte a tétlenség fogalmát, lételeme volt a szervezőmunka, a közösségi aktivitás. Diákszínjátszó körtől festőművészeti alkotótáboron át levéltári konferenciákig egész életében szorgalommal és lelkesedéssel szervezte azokat a rendezvényeket, amelyek mind a kultúra terjesztésének adtak fórumot. Ezt a tevékenységét nyugdíjba vonulása után is folytatta, másfél évtizedig volt a Honismereti Klub vezetője, ahol országjáró kirándulásokat szervezett fáradhatatlanul az érdeklődőknek. Egész életét végig kísérő társadalmi aktivitásához erős támaszt kapott feleségétől, Balku Piroska tanítónőtől, aki mindenben segítette, támogatta és erősítette őt. Kettejük szoros kapcsolatát, összetartozását jelzi a tény, hogy Mónus Imre fáradhatatlan munkabírása, tevékeny aktivitása felesége halála után tört meg.
Mónus Imre minden munkahelyén elsősorban népművelő volt, a tudományt, a kultúrát, a honismeretet, a művelődést ezerféle formában terjeszteni kívánó, a szó legszorosabb értelmében vett népművelő, a közösségért tevékenykedő, a közösséget szervező, a helyi társadalom által ismert és elismert kisvárosi értelmiségi klasszikus példája.
Emlékét tisztelettel megőrizzük!
Husvéth András
Új hozzászólás