Jelenlegi hely
Szakáts Gábor – egy elfeledett gépészmérnök
Szakáts Gábor jómódú makói gazdálkodók gyermekeként született; édesapja Justh Gyula politikájának egyik leglelkesebb támogatója volt.
2018.04.19.
Az ifjú Szakáts Gábor már korán kiemelkedett az átlagból, kilencévesen faszénnel fűtött gőzgépet konstruált, de egyébként is felhívta magára a figyelmet leleményességével és talpraesettségével. Gimnáziumi tanulmányai után a Királyi József Nádor Műegyetemen tanult tovább (a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem), de az egyetemi tanulmányok ideje alatt párhuzamosan elvégezte a szegedi Magyar Királyi Állami Felsőipari Iskola gépészeti szakát. Így indult egy tehetséges makói szülött élete, akit később a világháború borzalmai magával ragadott…
Az első világháborúban tüzértisztként szolgált, majd a K 76 néven ismert gépfegyvert 1915-ben bemutatta – mint első találmányát. A magyar Hadügyminisztérium felfigyelt Szakáts Gábor tehetségére, s munkát adtak neki. Későbbi találmányait a magyar, osztrák és német hadseregekben is alkalmazták. Jelentősebb munkái: lángszóró, K 76 gépfegyver, páncéltörő ágyú, olvasztó lövedék, tüdőöltő készülék.
A Magyar életrajzi lexikon, illetve Tóth Ferenc helytörténész a Makóról szóló monográfia hatodik kötetében Szakátsot nevezi meg először az első világháborúban a német birodalmi hadsereg által bevetett lángszóró feltalálójaként.
A háború befejeződése után Essenben dolgozott a Krupp-műveknek. Találmányainak értékesítésére nagyvállalatot hoztak létre.
Az 1920-ban összeállított háborús bűnösök névsorában (körülbelül 900 név) ő volt az egyetlen magyar; a lángszóró feltalálásáért Franciaország akarta nemzetközi törvényszék elé állítani.
Németország azonban vonakodott kiadni bárkit is a listáról; az ügy iránt a franciák sem mutattak túl nagy érdeklődést, így – Lattmann Tamás nemzetközi jogász szerint – jogi értelemben Szakáts nem tekinthető háborús bűnösnek. Nincsenek arra utaló dokumentumok, hogy Szakáts Gábor ügyében bírósági tárgyalást tartottak vagy ítéletet hoztak volna. Valószínűleg 7-8 évig terjedő börtönbüntetés várt volna rá, ha a francia törvényszék elé állt volna. Ennek ellenére a lángszóró igen népszerűvé vált az ellenségei körében, hiszen a brit hadsereg tovább fejlesztette és harci járművé alkotta.
Németországi munkahelyét az 1930-as években ismeretlen okok miatt el kellett hagynia; ezután még az országban maradt, szállodákban lakott. Minden napra jutott egy tárgyalás valamelyik befektetővel: Európa több nagyvárosában megfordult a következő éveiben.
Szakáts Gábor soha sem szakította meg kapcsolatát szülővárosával, Makóval: amikor nem dolgozott, szabadságát gyakran itt töltötte. Rengeteg ismerőse, barátja volt Makón, köztük Diósszilágyi Sámuel is.
1935-ben Frankfurt am Mainból írta Diósszilágyi Sámuelnek: „Közel egy hónapja vagyok itt egy hétre, és annyira le vagyok kötve a tárgyalásokkal, hogy igazán nem volt fizikai időm a levélírásra.”
Makón laboratóriumot is rendezett be magának, ahol a találmányain dolgozhatott. Az országban rejtélyes, titokzatos személynek, különös mágusnak, „modern Faust doktornak” tekintették.
A Maroson vízi erőmű fölállítását tervezte és indítványozta. Elgondolása szerint a gyors sodrású folyó képes lett volna olyan áramfejlesztőt hajtani, amely Makót és Csanád megyét ellátta volna villanyárammal. A város vezetése elutasította tervét. Trianon után a határ közelsége sem kedvezett a megvalósításnak.
Szakáts Gábort tehetsége, föllépése, tájékozottsága, szuggesztív egyénisége, de kormányfőtanácsosi rangja révén is egyenrangú partnere volt miniszternek, egyetemi tanárnak, külföldi bankárnak, politikusnak, katonai szakértőnek, diplomatának. Szakáts Gábornak háromszáz találmánya volt.
Egészsége hirtelen megromlott, 1937. július 22-én halt meg a budapesti Rókus kórházban.
A sajtó 1937 júliusában rengetegszer foglalkozott Szakáts Gáborral: megírták életútját, makói kötődéseit, találmányait és sorsát. Hirtelen megbetegedése és halálának oka is beszédtéma lett.
„Milliomos lehetett volna, de szegényen halt meg.” írta az Est napilap 1937. július 24-i számában. Egy aktatáska volt minden vagyona, ezt szorította magához görcsösen, amikor elsötétült körülötte a világ. Szakáts Gábor kémek üldözöttje volt, van olyan elképzelés is, mely szerint a brit titkosszolgálat mérgeztette meg. A Makói Ujság július 27-i számában beszámolt arról, hogy Szakáts Gábor holttestét a vizsgálóbíró nem engedte eltemettetni – mérgezés gyanúja miatt. A következő napon, július 28-án a Makói Ujság már arról számolt be, hogy a boncolási vizsgálat eredménye nem mutatott ki mérgezést. Hasnyálmirigy-gyulladás és szívizom-elfajulás volt a halál oka. Szakáts Gábor megmérgezése tehát a bulvársajtó szenzációhajhász akciója volt. A teljes igazságot valószínűleg soha sem tudjuk már meg; annyi viszont bizonyos, hogy Szakáts Gábor utolsó éveiben rengeteget utazott Európa nagyvárosaiban, tárgyalásokat bonyolított le. Talán dolgozhatott volna Hitler Németországának is, de valószínűleg a háború borzalmai távolabb tartották, illetve a náci ideológiával sem tudott azonosulni.
Életének utolsó hónapjaiban tartozásai voltak, hitelben élt, mindenkinek tartozott. Utolsó perceiben felesége, Méder Erzsébet volt mellette. Szakáts Gábor utolsó szavai a következőek voltak:
Baba, ne hagyj itt. – Az irataim… vigyázzanak…Ekkor görcsösen magához szorította titkokkal teli aktatáskáját, s örökre megpihent.
Később a temetésre sem volt pénz. Végül a főváros által adományozott díszsírhelyhez, a rákoskeresztúri újtemetőben helyezték örök nyugalomra 1937. július 29-én. A temetésen részt vett dr. Wangel Gyula kormányfőtanácsos, Boross Lajos ügyvéd, Barcsay alezredes, és rengeteg ismerőse, barátja. Makóról, Hódmezővásárhelyről, Szegedről, de még Orosházáról is sokan eljöttek.
Rengeteg koszorú borította el a sírt rövid idő alatt. Két díszes, nagy koszorú kitűnt a többi közül. Az egyiket a feleségétől („Nem felejtlek el, Baby”), a másikat makói barátaitól kapta („Fájó szívvel búcsúzunk, makói barátaid”).
Halálának hetvenedik évfordulóján, 2007-ben merült föl Makón, hogy „fölmentené háborús bűnösét”. Az ügyet Tóth Ferenc, a „legmakaibb makai” is támogatta: – „Magánbeszélgetésen került szóba a lehetőség, hogy állítsunk emléket neki, de aztán abba is maradt a dolog, azzal a kimondatlan kérdéssel a háttérben, hogy egy háborús bűnösnek lehet-e emléktáblája. Szerintem ezen a dilemmán most már túl lehetne lépni.”
Az emléktábla azóta sem készült el – a mi feladatunk mindössze az, hogy megemlékezzünk róla – mert az ő zsenialitásán túl soha nem felejtette el, honnan indult. Makóra mindig visszajárt, barátai, ismerősei hazavárták.
Írta: Vizi Dávid Máté
1. kép – Szakáts Gábor 1902-ben szerkesztett gőzgépe
2. kép – Szakáts Gábor nyolcszemélyes kocsija
3. kép – A Szakáts-féle tüdőtöltő készülék
4. kép – Szakáts Gábor egyik levelének részlete, aláírásával
5. kép – Szakáts Gábor temetése – a kép közepén felesége, Méder Erzsébet látható
Forrás
Makói Ujság – 1937-07-27/28 / 168/169. szám
Pesti Napló – 1937-07-30 / 171. szám – ADT Plus
Az Est – 1937-07-24 / 166. szám – ADT Plus
Az Est – 1937-07-29 / 170. szám – ADT Plus
Wikipédia
Képek forrása
Pesti Napló – 1937-07-30 / 171. szám – ADT Plus
Az Est – 1937-07-24 / 166. szám – ADT Plus
Az Est – 1937-07-29 / 170. szám – ADT Plus
Sulinet
Eredetileg megjelent
MarosKult blog
MarosKult blog
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges