„Tudták azt az őseink, és ma is tudjuk, hogy egy ember gyógyítása a lelki hozzáállása nélkül csupán gyógyszerekkel milyen lehetetlen helyzetet teremt. És ne feledjük, hogy a gyógyászat az isteni gondviselés kezében milyen hatalmas eszköz! Emlékeztessen minket ez az emléktábla arra, hogy közel 250 évvel ezelőtt a gyógyászatot az Isteni Gondviselés eszközének tartották, ezért ünnepelhetünk ma itt Makón! És lássuk meg benne a felelősségünket is, hogy utódaink is ünnepelhessenek majd!”

Biró István, parókus
(Részlet az elhangzott beszédből Makón, a Patika Napon)

Június elseje a magyar Patika Napja. Makó az idei évben is méltó módon megünnepelte a jeles napot. Két emléktáblát avattak, kiállítást nyitottak, majd interaktív tanórákat is tartottak, köztük a makói levéltárban is.

Az egyik emléktáblát a Kígyó Gyógyszertár bejáratánál avatták, a másikat pedig annak a Szegedi utcai épületnek a falán, ahol egykoron az Isteni Gondviselés Patika működött. Az egykori Csanád vármegye, és azon belül Makó első patikáját 1773-ban alapították. A két tábla elsősorban Szabó István Antalné gyógyszertári szakasszisztensnek, patikatörténet kutatónak köszönhető. Az avató ünnepségen többen is megosztották gondolataikat a közönséggel, többek között Urbancsok Zsolt, makói főlevéltáros, illetve Szabó István Antalné, a makói levéltár törzskutatója, a szegedi utcai emléktábla elhelyezésének fő kezdeményezője.

Az első patika Makón 1773-tól működött. Mária Terézia 1770-ben kiadott rendeletében kötelezővé tette, hogy a vármegyék egészségügyi személyzetet tartsanak fenn. Ez a rendelet bátoríthatta Miller Ferenc aradi gyógyszerészt, hogy 1773-ban Makón gyógyszertárat nyisson.
A patikaszereket kereskedőktől lehetett vásárolni. Miller patikus javaslatára a tanács a patikaszerek árusításától a kereskedőket eltiltotta. A patika következő tulajdonosa Eisenbeck Kristóf volt. Ezt követően tulajdonosok váltották egymást, majd 1898-ig a patika épülete közvetlenül a régi városháza melletti telken állt. Megromlott állaga miatt a következő tulajdonosa, Polereczky József a Szegedi utca elején lévő épületbe költöztette. Ez nem volt jó döntés, mivel a patika távolabb került a főtértől, így forgalma csökkent. 1930-tól Istók Margit és Irén lettek az "Isteni Gondviselés" tulajdonosai. Az Istók család a patikát 1942-ben a közelben működő két konkurens gyógyszertár tiltakozás ellenére - a Bérpalota épületébe költöztette, ahol jelenleg is működik. 
Híres patikusok:
Forster Károly - Forster Károly a botanikában ismert tudós, több növényfajt ő írt le először, amelyeket róla neveztek el (pl. Asplenium Forsteri/forster páfrány)
Scholcz család - Forster segédje Scholcz János volt, aki később Battonyán nyitott patikát. Az ő fia, Scholcz Gusztáv Adolf volt az első magyar gyógyszerész doktor, többek között ő dolgozta ki a borászat kémiáját.

Az egykori Isteni Gondviselés jogutódjánál, a mai Kígyó Gyógyszertárnál is emléktáblát avattak. Balról jobbra: dr. Kómár Mária-Kígyó Gyógyszertár vezető, Tóth Károlyné-pedagógus, Urbancsok Zsolt-főlevéltáros, Vizi Dávid Máté-levéltári kezelő, Szabó István Antalné-patikatörténet kutató

Szabó István Antalné (született: Makó, 1950) 1969 óta dolgozik az egészségügyben. Patikai pályafutása során több, asszisztenseknek kiírt szakmai pályázaton vett részt és nyert elismerést. A makói Rozsnyai Mátyás gyógyszertárban 1969-1996-ig dolgozott. A patika helye 1902-1972-ig Arany János u. 2. 1972. augusztustól Kálvin u. 24. 1996-2008-ig az OEP. Csongrád Megyei hivatalánál Szegeden dolgozott, köztisztviselőként a gyógyszerügyi osztályon. 2007 őszétől 2009 dec. 31.-ig nyugdíjasként a makói Muskátli patikába, mint gyógyszerkiadó szakasszisztens. 2010-2012-ig egyéni vállalkozóként segített a hozzáfordulókon Schüssler-só arcdiagnózissal, diapozitív metódusterápiával, étrend kiegészítők forgalmazásával, pulzáló mágnes terápiával. 2012 óta mind a mai napig fogászati asszisztensként dolgozik dr. Rózsa Krisztina Eszter szak fogorvos praxisába Csanádpalotán és Makón. A munkájához szükséges fogászati asszisztensi oklevelet 2015. áprilisban szerezte. Egészségtan tanári diplomáját 2006-ban az SZTE. Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerezte.

A patikatörténet iránti érdeklődést az indította, hogy hallott egy előadást a budapesti Arany Oroszlán patika történetéről. Úgy gondolta, hogy a makói patikáknak is van történetük. A kezdeti kutatási anyagból készült pályamunkák másolatai a levéltár kézirattárában vannak.

Levéltári kutatásait 1970-es években kezdte, csak néhány évet fordított erre, a munkája mellett. A levéltári anyagok egészségügyi vonatkozásainak feltalálható területeit a kezdetektől 1900-ig felkutatta, 2010-2015 terjedő időszakban. A megyei anyagot Szegeden kutatta.

Jelenleg a feltárt anyag feldolgozása azért szünetel, mert életmód tanácsadó, terapeuta és oktató képzésen vesz részt a munkája mellett.

A leleplezés előtti utolsó percekben Szabó István Antalné, patikatörténet kutató osztja meg gondolatait a közönséggel

Szabó István Antalné először 1972 és 1974 között kutatott rendszeresen a makói levéltárban. Ekkor Nagy Sándor, egykori makói levéltárvezető volt segítségére. Zsuzsa kutatási témája ekkor is már a patikatörténet volt. Kisebb-nagyobb megszakításokat követően végül 2010-ben tért vissza törzskutatóként a makói levéltárhoz. Ekkor már konkrét tervei voltak kutatásával, s Makó Város Tanácsának patikával kapcsolatos iratait 1853-tól 1900-ig feldolgozta. Ez a hosszas és kitartó munka 2015 februárjáig tartott.

Zsuzsát nyitott, kommunikatív személynek ismertük meg, az aktuális kutatási eredményeiről mindig nagy örömmel mesélt, emellett a levéltár dolgozóit hasznos egészségügyi tanácsokkal is ellátta.

Kutatómunkáját főként két dolog motiválta: az egyik, szakmájának, hivatásának szeretete, ugyanis fiatalkora óta az egészségügyben dolgozik, így a patikatörténet, mint téma, mindig is érdekelte. Elárulta azt is, hogy gyermekként több idős személy vette körül a családjában, akik még a régi, természetes orvoslással foglalkoztak. Másrészt, dr. Tóth Ferenc, Makó legtekintélyesebb helytörténeti kutatója buzdította a patikatörténeti kutatás megkezdésére.

A leleplezés pillanata

A tábla

A XIX. századi orvoslás különösen azért érdekelte, mert az önellátás és a természetes gyógyítás sokkal jobban előtérbe került, mint később, a XX. században, vagy napjainkban. Az orvosok és patikusok között sokkal szorosabb volt a kapcsolat, mert gyakori volt, hogy az orvosok személyre szabottan felírt gyógyszereket kértek betegeiknek. Ez a szorosabb kapcsolat az emberek közt is megfigyelhető volt: gyakran fordultak egymáshoz segítségért, herba teákat ittak, megosztották egymással gyógyítással kapcsolatos tapasztalataikat. Ma az emberek, ha betegek, általában olyan gyógyszerkészítményeket használnak (legtöbbször orvos vagy patikus tanácsára), amelyek jótékony hatásai mellett számos mellékhatás jelentkezhet. A mai emberek nagy része sajnos már nem tudja, hogy mennyi gyógynövény van a természetben, akár az otthoni kertünkben is. Az egyik ilyen gyógynövény például a tyúkhúr, amely egy természetes koleszterincsökkentő, teaként fogyasztják.

Urbancsok Zsolt, makói főlevéltáros interaktív tanórát tart a makói József Attila Gimnázium diákjainak

A makói József Attila Gimnázium diákjai élvezték az interaktív tanórát

Zsuzsa kezdeményezése, Makó és Csanád megye első közegészségügyi intézményének emléket állító tábla avatása tehát megvalósult: a megyei gyógyszerészkamara mellett Makó Város Önkormányzata is segítséget nyújtott a megvalósításában. A másik emléktáblát a jogutód Kígyó Gyógyszertár falán helyezték el dr. Kómár Mária patikavezető kezdeményezésére.

Reméljük, hogy a jövőben viszontlátjuk Zsuzsát kutatóként.

írta: Vizi Dávid Máté
MNL CSML Makó

A képekért külön köszönet:

Promenád

Kígyó Gyógyszertár, Makó