"TERVASZTALON MARADT ÁLMOK" - A KECSKEMÉTI KIKÖTŐ ÉS HAJÓZÓZSILIP
8. tabló
A KECSKEMÉTI KIKÖTŐ ÉS HAJÓZÓZSILIP
A Kecskeméthez kötődő megvalósulatlan tervek sorában az egyik legnagyobb szabású a Duna–Tisza-csatorna és a kecskeméti kikötő terve. Ez az évszázadokon át húzódó, a 20. század közepéig újra és újra felbukkanó elgondolás nemcsak a város, hanem az egész térség életében jelentős – elsősorban gazdasági – változásokat hozott volna.
A csatorna megépítésének gondolata már a 18. században is felmerült. A Bécsi udvarnál Szolnok várparancsnoka, Dillher Ferenc báró hozakodott elő 1715-ben egy Pesttől délkeleti irányba tartó, a Dunát a Tiszával egybekötő csatorna ötletével. Az 1800-as évek első felében fellángoló folyamszabályozási, csatornaépítési láz során kapott ismét erőre a vízi út ötlete. A folyami szállítás jelentőségét az 1830-as években meginduló gőzhajózás tovább növelte. 1840-ben az ország-gyűlés törvénybe is foglalta a Dunát a Tiszával összekötő csatorna elkészítését, a kivitelezés azonban a törvényhozás felhatalmazása és számos tekintélyes politikus (gr. Széchenyi István, Reitter Ferenc, gr. Zichy Jenő) szándékai ellenére sem mozdult előre.
A csatornát eredetileg 32–33 méter szélességűre tervezték, hogy az 1000–1200 tonnás áruszállító uszályok biztonságos közlekedését lehetővé tegye. A zsilipes tervváltozatoknál a vizet folyamatosan kellett volna szivattyúzni, a medret kotorni, karbantartani, mindez tetemes működési költséget jelentett volna.
Többféle tervváltozat is készült a Ráckevei-Duna ágból délkeleti irányba induló csatornára, magas vezetésű és mélybevágású műszaki megoldásokkal. A kettő közti eltérés lényege az volt, hogy a mélybevágású csatorna esetében nagy mélységig kellett volna leásni, hogy a folyáshaladás biztosítható legyen, a magas vezetésű változatnál pedig zsilipek oldották volna meg az üzemelést. A mélybevágású változatot végül a megvalósítás technikai nehézségein túl hidrogeológiai megfontolásból is elutasították, mivel a mély árok lecsapolta volna a csatorna mentén elterülő vidékek felszín alatti vizeit, felgyorsítva az alföld kiszáradását.
A legutolsó változatokig parázs vita tárgyát képezte a csatorna vonalvezetése. A város érdekeit képviselők minden követ megmozgattak, hogy Kecskemét határának érintésével vezessék majd el a vízi utat, de hasonlóképpen lobbiztak a maguk javára a Tisza alsó folyásánál fekvő városok is (pl. Szentes). A kivitelezési munkálatok végül 1948 tavaszán elindultak, de csupán egy 22 kilométeres szakasz készült el.
(Illusztrációk: A Duna-Tisza csatorna. A Magyar Földművelésügyi Minisztérium kiadványa. Budapest, 1947)
A képre kattintva tovább nagyítható a tabló!
A TABLÓK MEGTEKINTÉSE:
Nyitólap: „TERVASZTALON MARADT ÁLMOK”
1. tabló: A VÁROSI FÜRDŐHÁZ
2. tabló: VÍZTORONYTERVEK
3. tabló: ISKOLÁK ÉS INTERNÁTUSOK
4. tabló: AZ ÁLLAMI HIVATALOK ÉPÜLETE, VÁSÁRCSARNOK
5. tabló: A KECSKEMÉTI VIGADÓ ÉS SZÁLLODA TERVE
6. tabló: A HORTHY MIKLÓSRÓL ELNEVEZETT KÓRHÁZ
7. tabló: A MÁRIAVÁROSI KÉTTORNYÚ TEMPLOM
8. tabló: A KECSKEMÉTI KIKÖTŐ ÉS HAJÓZÓZSILIP
