Iratanyag leírása

Az intézményben található irategyüttesek gerincét a városok (Kecskemét, Baja, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kalocsa) és néhány nagyközség (Dunapataj, Szabadszállás, Kunszentmiklós) 1950 előtti levéltárai, valamint a tanácsi korszak megyei, járási és községi szintű közigazgatási iratai alkotják. A megyei közigazgatás feudális és polgári iratai hiányoznak raktárainkból, hiszen az egykori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye központi igazgatási anyagait a szomszédos Pest Megyei Levéltár őrzi, Bács-Bodrog vármegye korai időszakból származó, a történelem viharai által megkímélt dokumentumai pedig a Vajdasági Levéltárban találhatók. Bács-Bodrog vármegyének mindössze az 1945 és 1950 közötti évekből származó, kis mennyiségű iratanyagát gondozza levéltárunk.

Kecskeméten 1600-tól nem tartózkodott török katonaság. Így a város fokozatosan csaknem önálló közigazgatással és bírói jogkörrel rendelkezett. Széles körű levelezést folytatott részben földesuraival, részben a megyei közigazgatás vezetőivel, illetve a környező községekkel, városokkal. Ennek nyomán már a hódoltság idején számottevő levéltára alakult ki, amely a rác támadás következtében jelentős károkat szenvedett ugyan, de még így is ez az egyik legfontosabb forrás a hódoltságban élők történelmének, valamint a felszabadító harcok eseményeinek feltárásához. A levéltár a II. világháború során újabb súlyos veszteségeket szenvedett, mivel 1944-ben a bombázástól félve az ún. „zárt levéltárat”, a céhek iratainak többségét és a tanács jegyzőkönyveinek eredeti példányait Koháryszentlőrincre, egy majorba vitték, ahol azok elpusztultak. Az ország legnépesebb mezővárosa 1834-ig folyamatosan megváltotta feudális terheit, és szabad királyi városi cím elnyeréséért folyamodott. A nemesi megye ellenkezése, majd a szabadságharc kitörése miatt e címet csak 1857-ben kapta meg. 1870-től törvényhatósági jogú várossá nyilvánították.

A város – és egyben intézményünk – legrégibb irata a Szegedről áttelepült ötvösök 1557. évi céhszabályzata. Összefüggő irategyüttesei 1718-tól maradtak fenn. A tanácsi (1599-től), az adópénztári (1633-tól), a számvevői iratok (1667-től) és a számadási lajstromok (1663-tól) nemcsak a gazdasági élet, hanem a közigazgatás és bíráskodás történetére vonatkozóan is rendkívül értékes források. Ezeken kívül a városban működő úriszék, a városi bírószék és a II. József-kori kataszteri felmérés iratait kell megemlíteni. A rendkívül gazdag polgári kori irategyüttesek közül a tanács, a polgármesteri hivatal és a főispán iratain túl mindenekelőtt a II. Rákóczi Ferenc-féle és az 1848–49-es a szabadságharcokra vonatkozó anyag bőségére kell utalni.

Baja város évszázadok óta jelentős dunai átkelőhely. 1848 előtt földesúri hatalom alatt állt, 1873-ban elnyerte a törvényhatósági címet. Értékes levéltára sok megpróbáltatáson esett át. A szabadságharc előtt leégett, így jegyzőkönyvei 1724-től, iratai folyamatosan csak 1850-től maradtak ránk. Több alkalommal is költöztették, ezért iratanyaga 1952-ig rendezetlen volt, ma már azonban kutatható állapotban van.

Kiskunfélegyháza város a török hódoltság alatt elnéptelenedett, 1743-ban telepítették újjá, 1753-tól 1876-ig a Kiskunság központja. 1774-ben kapta városi rangját, 1872-től rendezett tanácsú, 1929-től megyei város. Levéltára az újjátelepítéstől szinte teljes épségében megmaradt, csak az 1885. évi szakszerűtlen selejtezés tett benne számottevő kárt. A II. világháború alatt mentési céllal költöztették, belső rendje megbomlott. Anyagát azóta az eredeti rendbe sikerült visszaállítani. A feudális korból a tanácsi (1744-től), a polgári korból a tanácsin kívül a képviselőtestületi és a polgármesteri iratok nyújtják a legtöbb információt. Ezen kívül a kiskunfélegyházi egyesületek alapszabályainak gyűjteménye is említésre méltó.

Kiskunhalas város a török hódoltság alatt is jelentős település maradt, 1753-ig a Kiskunság központja volt. 1872-től rendezett tanácsú, 1929-től megyei város. Levéltárát a II. világháború során súlyos károkat szenvedett. Levéltárában kiemelkedő értéket képvisel a félszáz folyóméternyi feudális kori tanácsi (1696-tól) irategyüttes. A polgári korból ugyanezen testület iratain kívül a polgármesteri hivatal anyagát kell a helytörténészek figyelmébe ajánlani.

Kalocsa város már az államalapítás időszakában érseki székhely lett. A török támadások elpusztították. 1686 után települt újjá. 1872-től nagyközség, 1921 óta rendezett tanácsú, 1929-től megyei város. Levéltárának csak elenyészően kis része maradt meg. Összefüggő irategyüttesekkel csak 1880-tól rendelkezik.

Az egykori mezővárosok, mai községek közül néhány nagyon gazdag levéltári anyagot őrzött meg. Dunapataj iratai a XVII. századig nyúlnak vissza, és több mint hetven folyóméter terjedelműek. A tanácsi iratok (1674-től), az egykori mezőváros bírájának iratai (1668-tól) és a város gazda iratai (1760-tól) mellett az úriszékek iratait (1761-tő1) célszerű külön is kiemelni.

Kunszentmiklós levéltára hézagosan a XVII. század végétől, folyamatosan a XVIII. század második felétől tartalmaz bőséges forrásanyagot. Ordas nagyközség történetére a XVIII. századtól található viszonylag bő forrásanyag. Szabadszállás levéltára a XVII. század végétől tartalmaz sokrétű információt. Közülük az egyik legismertebb adatcsoport Petőfi szüleire vonatkozóan nyújt ismereteket. A többi – összesen 87 község – töredékes és minimális feudális kori anyagot örökölt.

Összefüggő polgári kori irategyüttese is csak kevésnek maradt fenn. Közülük név szerinti csak Apostag (1772-től), Bajaszentistván (1770-től), Fülöpszállás (1739-től). Jánoshalma (1769-tő1), Kecel (1783-tól), Kiskunmajsa (1783-tól) és Szeremle (1803-tól) érdemes említésre.

A közigazgatás területi szakszervei is erősen megsínylették a II. világháború pusztításait. Ezért többségük csekély és töredékes anyaggal rendelkezik. Kivételt csak a földmérési felügyelőség (1878-tól) és a kecskeméti tanfelügyelőség (1899-től) képez.

Valamivel kedvezőbb képet mutatnak a jogszolgáltatás területi szervei, bár ezek közül is több súlyos károkat szenvedett. Egyedülállóan teljes a kalocsai törvényszék és államügyészség 1870-től kezdődő iratanyaga. Említésre méltó még a kunszentmiklósi járásbíráság és a kecskeméti megyei börtön parancsnokság háború előtti anyaga.

Az intézetek fondfőcsoportba tartozó iratok közül a kalocsai jezsuita gimnázium (1850–1948), a kiskunfélegyházi városi algimnázium (1820–1949), a bajai tanítóképző (1870–1933), a kecskeméti református tanítóképző (1918–1948), a kiskunfélegyházi polgári leányiskola (1895–1949) iratai a legteljesebbek. Fentieken kívül a Kecskeméten működött jogakadémia, a kecskeméti községi elemi népiskolák felügyelő igazgatóságának és a Baja város közkórházának anyaga viszonylag folyamatos és bő.

A testületek 1945 előtti írott emlékeiből az esetek többségében csak hírmondó maradt. Kivételnek számítanak a Duna–Tisza közi Mezőgazdasági Kamara iratai, amelyek figyelemre méltó forrásértékűek. Jelentőségüket fokozza az is, hogy egy egész országrész mezőgazdasági fejlődéséről nyújtanak sokirányú tájékoztatást.

Az egykor országos hírű kecskeméti céh-irategyüttes a háború alatt csaknem teljesen elpusztult. A megmaradt néhány doboznyi céhlevél annál féltettebbé vált. A 14 céhtől fennmaradt töredék 1557–1861 közötti időből nyújt még így is jelentős tájékoztatást. Ezen kívül a kiskunfélegyházi (1819–1874) és a kiskunhalasi (1804–1874) céhes anyag is említést érdemel. 32 városi, illetve községi ipartestülettől maradtak meg iratok, de igazán jelentősnek csak a bajai (1884–1949) és a kecskeméti (1881–1949) mondható.

A testületek közül még a Kecskeméti Ügyvédi Kamara (1876–1946) fondját kell kiemelni.

Pótolhatatlan veszteséget jelent a megye területén működött pártok, politikai szervezetek, kulturális és népművelő, valamint a szakmai és gazdasági egyesületek iratainak nagyarányú pusztulása is. Egykori sokszínű tevékenységükre a legtöbbször csak létüket jelző irattöredékek alapján lehet következtetni. Alig akad néhány, amelynek működéséről saját iratai alapján ismereteket szerezhetünk. Ezek közé tartozik a Katona József Kör (Társaság), amely a múlt század végétől Kecskemét szellemi arculatának egyik fő formálója volt. A többiről legfeljebb a bőséges sajtóanyagból lehet elfogadható képet alkotni. A nagyon töredékes anyag ellenére a közművelődés fontos területét világítja meg a tucatnyi olvasókör működése során keletkezett irat.

A gazdasági szervek is osztoztak annyi más szerv és intézmény sorsában. Jelentős ipari létesítmény ezen a vidéken 1944 előtt alig volt. A sokféle és nagyszámú fond közül néhány érdemes említésre egyrészt az anyag szerves egysége, másrészt a fondképzőnek a szűkebb vidéken betöltött szerepe miatt. Kultúrtörténeti jelentőségű a kecskeméti Szilády nyomda (1816–1918) és a halasi csipkeház iratanyaga (1935–1944). Egyedülálló e vidéken a kisszállási hercegi uradalom (1814–1933) épségben megmaradt irattára. Nem kapott eddig elég figyelmet és érdeklődést a kecskeméti gazdasági gőzmalom és gőzfürdő (1870–1947), a bajai takarékpénztár (1848–1943) és néhány XIX. századi kereskedő és iparos: Pleyer Gergely bajai vaskereskedő (1804–1809), Szabó János kecskeméti lakatos (1834–1873) és Wist Antal kecskeméti kereskedő (1850–1863) irata.

A levéltár kevés családtól és viszonylag sok személytől származó őriz iratokat. Ennek egyik alapvető oka az, hogy e vidéken nagy földesúri famíliák nem települtek meg. A kevés számú nagybirtokok tulajdonosai többségben az ország más részén laktak, levéltáruk ott jött létre (pl. Grassalkovics, Koháry, Wesselényi, Károlyi, Rákóczi, Báthori stb. családok).

Az egyes városok őriznek ugyan földesuraikkal történt levelezéseik nyomán keletkezett számottevő iratanyagot, de a kutató ezek feltárása után nem mentesül az illető család levéltárának alapos vizsgálatától. A családi és a személyi fondokat mindenekelőtt az egyes személyeknek a városban betöltött közéleti és kulturális szerepe teszi fontossá. A legjelentősebbek: a Bánó (1724–1869), a Katona (1336–1949), a Szilády (1785–1910), a Gál (1588–1952) család, Mészáros Lázár (1790–1862) és Türr István (1729–1929) családjának fondjai. Ezen kívül a világhírű magyar drámaíró Katona József, Mátyás József kecskeméti költő, Kada Elek kecskeméti polgármester és Káldy Gyula karmester hagyatéka tartalmaz kiemelkedő értéket.

A gyűjtemények közül a kéziratos térképeket kell a felsorolás élére tenni, amelyek a XVIII. század derekától nyújtanak a megye városaira, a XIX. század utolsó harmadától pedig községeire vonatkozó adatokat. Külön is említésre méltó Baja fejlődését illusztráló álló térképgyűjtemény, amely a Duna és a környező vidék vízrendszerének változására vonatkozóan tartalmaz térképet. Ugyancsak megkülönböztetett figyelmet érdemel Baja város oklevél és okmány tára, amely 1598–1945 közötti időszakra vonatkozóan tartalmaz fontos iratokat. Nem kevésbé becses a kecskeméti régi oklevelek gyűjteménye (1557–1836), melyben a török nyelvű okleveleken túl főleg a város 1711 előtti történetére vonatkozóan találhatók kiemelkedő forrásértékű dokumentumok. A plakát- és hirdetménygyűjtemény 1831-re nyúlik vissza. Hornyik János, Balla János és Szilády Károly kecskeméti levéltárosok a város XVII–XVIII. századi jegyzőkönyveiből készítettek feljegyzéseket, amelyeknek értékét az eredeti jegyzőkönyvek 1944-es pusztulása rendkívüli módon megnövelte.

Sajátos forrásértékük miatt külön is érdemes említést tenni a legfontosabb összeírásokról. Baján a XVIII. századból úrbéri, a XIX. századból adó- és árenda összeírások maradtak ránk. Kecskeméten fennmaradt sokféle és nagyon értékes XVII–XIX. századi összeírások közül a törökkori nyilvántartások mellett a II. József-féle kataszteri összeírás teljesnek mondható együttesét célszerű kiemelni.

A digitalizált on- és off-line tartalmak mind szélesebb körű térhódítása mellett a kutatói igények kielégítését szolgálja napjainkban is intézményünk mikrofilmgyűjteménye. Az 1970-es évek elején létrehozott gyűjtemény kialakításánál a legfontosabb szempont az volt, hogy a levéltár feudális és polgári kori megyei iratok legfontosabb együtteseiről legalább mikrofilmmel rendelkezzen. A több mint egy millió felvételről helyben kaphat tájékoztatást a kutató, Pest megye közgyűlési jegyzőkönyveiben (1695–1948) foglaltakról éppen úgy, mint a Jászkun Kerület (1732–1876) jegyzőkönyveiről. Rajtuk kívül a II. József-kori térképekről és a Pesthy Frigyes-féle helynév gyűjteményről, valamint a tanácsi korszak megyei és kecskemét városi végrehajtó testületeinek jegyzőkönyveiről készült filmeket kell kiemelni. A mikrofilmek olvasásához kecskeméti kutatótermeinkbe leolvasók állnak rendelkezésre.

Az 1945 utáni néphatalmi szervek iratainak fondfőcsoportjában a megyében csaknem minden városból és községből maradt nemzeti bizottsági anyag, azonban szerves egységet csak kevés képez. Baja, Kecskemét, Kiskunhalas, Kalocsa, Lajosmizse és Újkécske iratait érdemes említeni. Az igazoló bizottságok tevékenységéről csak Baján, Bácsalmáson, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán mentettek meg számottevő iratot. A földbirtokrendező tanácsok közül egyedül a kecskeméti hagyott hátra jelentős irategyüttest, melynek értékét növeli az is, hogy a mai Pest megye déli részéről és a Bács-Kiskun megyei terület nagyobb hányadáról tartalmaz viszonylag gazdag iratanyagot. Sajnos a többi népi bizottság működéséről szinte semmi irat sem maradt.

A tanácsi korszakban keletkezett közigazgatási iratok döntő többségét a levéltár helyhiány miatt még nem tudta átvenni. Az eddig begyűjtött iratok ritkán mennek túl az 1957-es éven. Kivételt képeznek a megyei tanács, valamint a járási tanácsok iratai, amelyek valamennyi anyagát őriz a levéltár. Rajtuk kívül említésre méltó még a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nagyon töredékesen megmaradt, de a megye gazdasági jellege miatt igen fontos iratanyaga.

Iratanyagainkról a levéltár honlapjáról elérhető fondjegyzék nyújt részletesebb tájékoztatást az érdeklődők számára.