[1]

8. tabló

A KECSKEMÉTI KIKÖTŐ ÉS HAJÓZÓZSILIP

A Kecskeméthez kötődő megvalósulatlan tervek sorában az egyik legnagyobb szabású a Duna–Tisza-csatorna és a kecskeméti kikötő terve. Ez az évszázadokon át húzódó, a 20. század közepéig újra és újra felbukkanó elgondolás nemcsak a város, hanem az egész térség életében jelentős – elsősorban gazdasági – változásokat hozott volna.

A csatorna megépítésének gondolata már a 18. században is felmerült. A Bécsi udvarnál Szolnok várparancsnoka, Dillher Ferenc báró hozakodott elő 1715-ben egy Pesttől délkeleti irányba tartó, a Dunát a Tiszával egybekötő csatorna ötletével. Az 1800-as évek első felében fellángoló folyamszabályozási, csatornaépítési láz során kapott ismét erőre a vízi út ötlete. A folyami szállítás jelentőségét az 1830-as években meginduló gőzhajózás tovább növelte. 1840-ben az ország-gyűlés törvénybe is foglalta a Dunát a Tiszával összekötő csatorna elkészítését, a kivitelezés azonban a törvényhozás felhatalmazása és számos tekintélyes politikus (gr. Széchenyi István, Reitter Ferenc, gr. Zichy Jenő) szándékai ellenére sem mozdult előre.

A csatornát eredetileg 32–33 méter szélességűre tervezték, hogy az 1000–1200 tonnás áruszállító uszályok biztonságos közlekedését lehetővé tegye. A zsilipes tervváltozatoknál a vizet folyamatosan kellett volna szivattyúzni, a medret kotorni, karbantartani, mindez tetemes működési költséget jelentett volna.

Többféle tervváltozat is készült a Ráckevei-Duna ágból délkeleti irányba induló csatornára, magas vezetésű és mélybevágású műszaki megoldásokkal. A kettő közti eltérés lényege az volt, hogy a mélybevágású csatorna esetében nagy mélységig kellett volna leásni, hogy a folyáshaladás biztosítható legyen, a magas vezetésű változatnál pedig zsilipek oldották volna meg az üzemelést. A mélybevágású változatot végül a megvalósítás technikai nehézségein túl hidrogeológiai megfontolásból is elutasították, mivel a mély árok lecsapolta volna a csatorna mentén elterülő vidékek felszín alatti vizeit, felgyorsítva az alföld kiszáradását.

A legutolsó változatokig parázs vita tárgyát képezte a csatorna vonalvezetése. A város érdekeit képviselők minden követ megmozgattak, hogy Kecskemét határának érintésével vezessék majd el a vízi utat, de hasonlóképpen lobbiztak a maguk javára a Tisza alsó folyásánál fekvő városok is (pl. Szentes). A kivitelezési munkálatok végül 1948 tavaszán elindultak, de csupán egy 22 kilométeres szakasz készült el.

(Illusztrációk: A Duna-Tisza csatorna. A Magyar Földművelésügyi Minisztérium kiadványa. Budapest, 1947)

A képre kattintva tovább nagyítható a tabló!

[2]

Az itt látható tartalmak engedély nélküli felhasználása szigorúan tilos!

A TABLÓK MEGTEKINTÉSE:

Nyitólap: „TERVASZTALON MARADT ÁLMOK” [3]

1. tabló: A VÁROSI FÜRDŐHÁZ [4]

2. tabló: VÍZTORONYTERVEK [5]

3. tabló: ISKOLÁK ÉS INTERNÁTUSOK [6]

4. tabló: AZ ÁLLAMI HIVATALOK ÉPÜLETE, VÁSÁRCSARNOK [7]

5. tabló: A KECSKEMÉTI VIGADÓ ÉS SZÁLLODA TERVE [8]

6. tabló: A HORTHY MIKLÓSRÓL ELNEVEZETT KÓRHÁZ [9]

7. tabló: A MÁRIAVÁROSI KÉTTORNYÚ TEMPLOM [10]

8. tabló: A KECSKEMÉTI KIKÖTŐ ÉS HAJÓZÓZSILIP