Jelenlegi hely
75 éves a gyulai Erkel Ferenc Zeneiskola
Az 1920-as és 1930-as években számos próbálkozás volt egy városi zeneiskola létrehozására, amelyet minisztériumi szinten is támogattak, azonban a város anyagi helyzete ekkor még nem tette lehetővé egy helyi zenei intézmény hosszú távú fenntartását. A kezdeti próbálkozásokról a „...talán most már mégis megalakul a zeneiskola” című cikkben olvashatnak az érdeklődők. A második világháború ismét megakasztotta a kezdeményezéseket.
A háború után végre felgyorsultak az események: Kodály Zoltánnak és tanítványainak a törekvései alapjaiban változtatták meg az iskolai ének- és zeneoktatást, valamint a zeneiskolák ügye sem merült feledésbe. Az ideiglenes kormány Teleki Géza által vezetett Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériuma szorgalmazta újabb iskolák létrehozását, a már meglévőket pedig támogatásban részesítette.
A gyulai zeneiskola ügye 1945-ben került újra előtérbe. Időközben 1945 és 1950 között a magán zeneoktatók korábban még nem működő munkaközösséget hoztak létre. Ennek tagjai nagyban meghatározták egy polgárosult kisváros zenei életét, valamint a polgári családok zenei nevelését is kézben tartották. A munkaközösségben helyet foglaltak: dr. Kuthyné Nuszbeck Mária, Dubányi Klára, Széll Mariann, Bekecs Sándorné, Kiss Gizella, Bokros László, Scheibert Ferenc, Fogarassy János, Rácz József és Hanusz József.
A gyulai zeneiskola ügye 1947-ben kapott újabb lendületet, miután napvilágot látott a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter 250/1947. V. K. M. számú rendelete az állami zenekonzervatóriumok szervezése tárgyában.
Gyula város 1947. február 26-i képviselő-testületi ülésén a közgyűlés 23/1947. szám alatt fogadta el azt a határozatot, amelyben a város kérelemmel fordult a miniszterhez egy, a városban megszervezendő zenekonzervatórium ügyében. Az akadémiai és a zeneiskolai tagozatra is engedélyt kértek: „mert a város a hároméves újjáépítési terv keretén belül iskolavárossá történő fejlesztését tűzte ki céljául”, amely egy kultúrközpontként is funkcionálna. Olyan példák álltak a városvezetés előtt, mint Debrecen, ahol szintén megfogalmazódott a városi zeneiskola konzervatóriummá való átalakítása.
Gyula város képviselő-testületének 23/1947. sz. közgyűlési határozat, amelyben zenekonzervatórium létesítésére kér engedélyt a minisztériumtól (MNL BéVL V. 173. 3574/1947.)
A város vállalta az intézmény elhelyezését, berendezését és mindenkori dologi szükségleteinek finanszírozását, valamint internátus biztosítását a vidékről érkező diákok számára. A zeneiskolát a közel húsz esztendővel korábbi elképzelés szerint, az akkor újonnan épülő polgári fiúiskolában kívánták elhelyezni, azonban ekkor még nem sikerült otthonra lelnie az intézménynek.
A városi képviselő-testület 1947. június 27-én fogadta el a zeneiskola szabályrendeletét, amelyet néhány hét múlva megküldtek az alispánnak is. Az iratok között található egy rövid belügyminisztériumi értesítés (július 19.), amelyben az ügy sikere érdekében bekérték a várostól a leendő zeneiskolával kapcsolatos dokumentumokat. A tervezetet Békés vármegye törvényhatóságának kisgyűlése augusztus 13-án hagyta jóvá. Sajnos ezek a jegyzőkönyvek a korszakunkból hiányoznak, így csupán a város képviselő-testületi jegyzőkönyveiben szereplő kézzel írott jegyzetek, valamint a dr. Kardos György mb. főjegyző által készített másolatok segítenek az események rekonstruálásában. A zeneiskola ügyét a belügyminiszterhez, a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, valamint a Szegedi Tankerületi Főigazgatósághoz (az utóbbi intézmény iratai szintén hiányoznak ezekből az évekből) is felterjesztették.
A zeneiskola szabályrendeletének tervezete, amelyet a városi közgyűlés 78/1947. számú határozata hagyott jóvá (MNL BéVL V. 173. 3574/1947.)
Az iskola fenntartója „a város közönsége”, célja „a tanulók alapos zenei kiképzésben való részesítése, a tanulók közül azoknak, akik zenei pályára készülnek, olyan általános zenei műveltséget is adni, hogy az iskola növendékei tanulmányaikat az Országos Magyar Zeneművészeti Főiskolán sikerrel folytathassák […]. Az iskola feladata ezenfelül a helybeli zenekultúrának ápolása és fejlesztése”.
Egyéb forrás hiányában (pl.: korabeli sajtó, magániratok, visszaemlékezések) nem tudjuk pontosan körvonalazni az 1947. augusztus és december közötti időszakot, de az látszik, hogy az iskola ügye támogatást élvezett. A szegedi tankerületi főigazgató feltehetően pozitívan bírálta el a tervezetet, mert 1947. augusztus 4-én Kardos György az alispán elé terjesztette azt. Bár a tankerület leiratát nem ismerjük, egy későbbi – 1947. december 23-ai –, a belügyminiszernek szóló levél tisztázatából tudjuk, hogy módosító javaslatot tehetett.
Időközben, augusztus 1-jén hatályba lépett a vallás- és közoktatásügyi miniszter 5.000/1947. V. K.M. számú rendelete a zeneiskolákról, amelynek az előírásait a községi, egyesületi és magánzeneiskoláknak, valamint a zenepedagógus munkaközösségeknek kellett alkalmazni. Részletesen szabályozták az engedélyezéssel, fenntartással és alkalmazott tanerővel kapcsolatos kívánalmakat, valamint az igazgató jogkörét. A zeneiskolák a vallás- és közoktatási miniszter felügyelete alá kerültek.
Az 1948. esztendő fehér folt az iskola történetében. A rendelkezésre álló iratok csupán 1949. február 21-ével folytatódnak egy belügyminiszteri válaszlevéllel:
„Ezt a határozatot, illetőleg az ezzel megalkotott szabályrendeletet hivatalból felülvizsgálván, a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg jóváhagyhatónak nem találtam, mert a városi zeneiskola működéséhez szükséges hitel […] a város háztartási költségvetésében biztosítható nem volt.”
A belügyminiszter azonban nem zárkózott el attól, hogy – „a város háztartási helyzetének kedvezőbb alakulása esetén” – támogasson egy újabb felterjesztést.
Dr. Kardos György kísérőlevelei, amelyekkel megküldte a város határozatát, valamint a szegedi tankerület leiratát az alispánnak. A törvényhatósági kisgyűlés augusztus 13-án hagyta jóvá a zeneiskola ügyét, amelyet az alispán december 23-án terjesztett fel a belügyminiszternek. (MNL BéVL V. 407. b. 14163/1947.)
1949 tavaszán a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének (MNDSZ) gyulai szervezete beadvánnyal fordult a városhoz a zeneiskola felállításáért. A nőszervezet igyekezett felkarolni a helybéli szegénysorsú munkás- és parasztszülők gyermekeit, ezért kiemelten fontosnak tartották a zenekultúra terjesztését és az iskola megszervezését. A polgármester 1949 nyarán személyes találkozóra hívta Wolfné Sipos Éva tanárnőt, hogy a költségvetés tervezése kapcsán áttekintsék a felállítandó iskola kiadási tételeit.
1949-ben a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének Gyulai Szervezete állt a zeneiskola ügye mellé, amelyet a város is támogatott. A kisgyűlés elfogadta a város előterjesztését, amelyet továbbküldött a minisztériumba (MNL BéVL V. 173. b. 3574/1947., MNL BéVL V. 171. 40/1949. kgy., MNL BéVL V. 407. b. 14163/1947.)
Gyula város képviselő-testülete 1949. június 21-én elfogadta az MNDSZ javaslatát, amit felterjesztettek az illetékes minisztériumokhoz. Molnár Jenő alispán szintén támogatta a zeneiskola ügyét, azonban csaknem két hónap múlva, szeptember 5-én küldte meg válaszát a belügyminisztériumba (BM). A képviselő-testületi jegyzőkönyv egyik 1947. évi széljegyzetéből feltételezzük, hogy a BM ekkor még nem hagyta jóvá az iskola megalapítását (a vonatkozó dokumentum egyelőre nem került elő).
Gyula Város Tanácsa 18/1/1950. sz. határozata (MNL BéVL XXIII. 413. 1. kötet)
Az 1950. esztendő politikai átrendeződése, a közgyűlések tanácsokká alakulása közben úgy tűnik, hogy a továbbiakban is napirenden maradt az iskola ügye, de a vonatkozó iratok sajnos ismételten hiányoznak. Gyula Város Tanácsa 1950. szeptember 8-án tárgyalta a zeneiskola bizottságának a megalakulását. A 18/1950. számú határozatból tudjuk, hogy az intézmény megalapítását a Népjóléti Minisztérium 1738–Gy.2.2/1950. számú rendeletével engedélyezte. Igazgatói megbízást a nagyszalontai születésű gordonkaművész, Türkössy Antal kapott. A hagyományokhoz híven a Városi Erkel Ferenc Zeneiskola elnevezést továbbra is megtartották.
A levéltári iratokból nem derült ki a megalakuló iskola tantestületének a névsora, de későbbi jubileumi visszaemlékezésekből tudjuk, hogy 1950 szeptemberében hat fővel indult meg a tanítás: „Türkössy Antal gordonkát, Sipos Éva zongorát, dr. Kuthyné Nuszbeck Mária éneket, Abonyi István, Berei Dezső hegedűt, Hanusz József fúvósokat oktatott. 1951-ben kapcsolódott be az iskola munkájába Dubányi Klára zongora- és szolfézstanár.” Az új intézmény ekkor a Béke sugárút 48. szám alatt (a mai Implom-iskolával szemben, ahol később Koszta Rozália is élt és alkotott) kapott helyet.
Bár a zeneiskola iratanyaga nem került a levéltár őrizetébe, a visszaemlékezések is hiányosak, valamint a korabeli sajtó sem teljes, valamelyest mégis rekonstruálható 1950-ig az intézmény 75 évvel ezelőtti története.
Az 1960-as évek elején a zeneiskola a régi zsinagógába (Bartók Béla utca 3.) költözött, amely már egy másik korszakot jelent az intézmény történetében. Erről egy következő cikkünkben fogunk beszámolni.
Összeállította: Czégé Petra Gabriella
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges