Vitézi törzstáborozás Ónodon

2022.06.07.

Vitézi törzstáborozás Ónodon

Írta: Kurucz Ádám

 

1937. június 13-án táborba szálltak az Észak-magyarországi vármegyék vitézei az ónodi mezőkön, az itt zajlott országgyűlés 230. évfordulója alkalmából. Vitéz Szinay Béla törzskapitány szólította táborba a rendtagokat, mondván, talán soha nem volt időszerűbb Rákóczi ismert mondása, miszerint „az régi hírrel fénylő magyar nemzetnek régi sebei ismét kiújulnak.”[1] A rendezvény célul tűzte ki a fejedelem és az általa képviselt eszmék felelevenítését, a világháborús vitézek szellemének összekapcsolását a kuruc háborúkat jellemző hősiességgel és hazafias önfeláldozással.[2] A bajtársias légkörben tartott  egyfajta piknikezés keretében a résztvevők megtekintették a történelmi emlékhelyeket, felidézve a muhi csata és az országgyűlés eseményeit.

 

Törzsszéki értekezlet Miskolcon

A 4. számú Vitézi Törzsszékhez tartozó Heves, Borsod, Gömör és Kishont, Abaúj-Torna és Zemplén vármegyék vitézi székkapitányai[3] és a Vitézi Társadalmi Bizottságok elnökei 1937. március 21-én törzsszéki értekezletet tartottak Borsod vármegye főispánjának hivatali helyiségében vitéz Szinay Béla nyugalmazott altábornagy, törzskapitány elnöklete alatt. Az értekezleten a vármegyei vitézi szék funkcionáriusain kívül vitéz Halász János tábornok és vitéz Borbély-Maczky Emil főispán is részt vett. Szinay törzskapitány köszönetet mondott a főispánnak azért a lelkes és odaadó támogatásért, amelyben a vitézek megmozdulásait mindenkor támogatta hivatalából és a Vitézi Társadalmi Bizottság elnökeként egyaránt.[4]

 

A törzsszéki értekezleten vitéz Buttkay Béla székkapitány előadása után határozat született arról, hogy 1937. június 13-án a négy felsőmagyarországi vármegye vitézeinek részvételével – az egyházi, katonai és polgári előkelőségek meghívásával – Ónod község határában egy ún. „Vitézi Törzstáborozás” kerül megrendezésre.[5]

 

A törzstáborozás előkészítését a Borsod vármegyei Vitézi Szék – pontosabban a vitéz Buttkay Béla székkapitány és vitéz Kiss Vilmos széktartó vezette rendezőbizottság – vállalta. A szervezési feladatokhoz vitéz Borbély-Maczky Emil főispán is felajánlotta segítségét, s az előzetes költségek részbeni fedezésére engedélyezett 500 pengő kiutalását. Ezen felül a vármegye Vitézi Széke a sajtón keresztül felhívással fordult mindazokhoz, akik a hazafias cél érdekében szolgálataikat fel tudják ajánlani, hogy segítőkészségükről a vármegyei Társadalmi Bizottság ügyvezető elnökségét értesítsék.[6]

 

A táborozás előkészületei

1937. május 11-én ülést tartott Borsod-Gömör vármegye törvényhatósági kisgyűlése vitéz Borbély-Maczky Emil elnöklete alatt. A főispán ismertette a törzstáborozás előkészületeit és felkérte a vármegye urait – mint a vendéglátó vármegye reprezentánsait –, hogy vitéz Buttykay Béla székkapitányt a legmesszebb menőkig támogassák annak érdekében, hogy a várható 1700-1800 vitéz mellett minél nagyobb számban vegyenek részt a Vitézi Rend rendezvényén az érdeklődők. Ezt követően köszönetét fejezte ki kellemesi Melczer László királyi kamarás ónodi földbirtokosnak, amiért megengedte, hogy a táborozást az ő birtokán rendezzék meg.[7]

 

1937. május 31-én Buttkay székkapitány kérelemmel fordult dr. Halmay Béla polgármesterhez. Tájékoztatta, hogy a vármegye vitézeinek a Magyar Teherfuvarozók Országos Szövetsége (MATEOSZ) autóin történő Ónodra szállítását a M. Kir. Kereskedelmi Minisztérium engedélyezte a hazafias célra és a szegény sorsú vitézekre való tekintettel. Kérte, hogy az oda- és visszaszállításnál a város kövezetvámmentességet[8] engedélyezzen. Javasolta, hogy a táborhely díszítésében jelenjenek meg Miskolc lobogói és címerei. Továbbá kérte a város részéről két személyautó és két fogat átengedését a Budapestről érkező magas rangú vendégek szállításához és lehetőség szerint anyagi támogatást is igényelt.[9]

 

 

Halmay Béla polgármester 1937. június 10-én a Vitézi Szék kérelme alapján határozatot hozott arról, hogy engedélyezi a kért kövezetvámmentességet június 13-ra, az ónodi táborhelyre történő mindazon szállítások után, amelyek MATEOSZ autókon lesznek lebonyolítva, de az anyagi támogatás megszavazása még váratott magára.[10]

 

A táborozás délelőttje

Az egynapos táborozás színhelyéül az Ónod község melletti erdős Júlia major és Júlia sziget került kijelölésre. A Sajó-menti ónodi vár mellett, történelmi emlékhelyek között olyan nagyszabású rendezvény keretében gyűltek össze az egy országrészben lakó vitézek tömegei, amilyenre a Vitézi Rend fennállása óta még nem volt példa.[11]

 

A Sajó-menti akácos erdő egyik tisztásására mintegy ötezren gérkeztek Miskolcról; Borsod- Gömörből; Abaúj-Torna; Heves és Zemplén vármegyéből. A Vitézi Rend tagjai körülbelül kétezren lehettek, őket mintegy háromezer vendég kísérte. Egyes résztvevők 160–180 kilométerről utaztak a táborhelyig, amelyet árbócokon lengő hatalmas zászlók jelöltek.

Miskolcról kilenc órakor indult a motoros különvonat harmadosztályú kocsikkal Nyékládházára, ahonnan autóbuszok szállították tovább a résztvevőket a táborhelyig.[12] Az érkező előkelőségeket megafonon jelentették be. Tábornokok, vitézi székkapitányok, főispánok, alispánok, királyi kamarások, felsőházi tagok, jegyzők, polgármesterek, földbirtokosok mellett a Felső-magyarországi köz- és társadalmi élet számos előkelősége jelent meg a nem mindennapi rendezvényen.

A felvonuló küldöttségek igyekeztek minél inkább kitenni magukért: a környező járások vitézei lovasbandériummal, zenekarral, bányászok egyenruhában, mások népviseletben vagy magyaros ünnepi öltözékekben. A felállást a helyszínen vitéz Hunfalvy Elemér ezredes és vitéz Halász János tábornok irányította a segítő rendezőkkel együtt.

Tíz óra után kürtszó jelezte vitéz Szinay Béla altábornagy, törzskapitány érkezését, aki a kormányzót is képviselte. Az ünnepi megnyitó a Boldogasszony anyánk katolikus népi himnusszal vette kezdetét.[13]

A szónoki emelvényen dr. Enyedy Andor református lelkész, egyházkerületi főjegyző mondta el a szentbeszédet, hangsúlyozva, hogy „igaz magyar vitéz csak az lehet, aki Krisztusnak is jó vitéze”.[14]

Utána vitéz Szinay Béla méltatta a nap jelentőségét: „Rákóczi Ferencben […] nemcsak a nemzet ideáljai összpontosultak, de a vezérlő fejedelem volt az, aki először rázta fel és állította talpra az egész nemzetet. Az ország ma sem kíván mást fiaitól, mint Rákóczi, aki hadseregéhez szólva mondotta: nem kívánok tőletek kincset és semmi más egyebet, mint igaz magyar bátor szívet, melyet a magaméval összekapcsolva, veletek éljek és haljak.”[15] A vitézek törzskapitánya kifejezésre juttatta, hogy a kormányzó, mint a vitézek főkapitánya lélekben együtt van a vitézekkel, végezetül köszönetet mondott vitéz Borbély-Maczky Emilnek és Melczer Lászlónak, amiért a főispán anyagi támogatásával, a földbirtokos a táborhely átengedésével lehetővé tette a táborozást.

Szinay Béla beszédét követően hat ünneplőbe öltözött vitéz – Dobay József tizedes; Baloghy Ferenc gyalogos; Miklós Ferenc szakaszvezető; Varga Miklós őrmester; Rácz Imre tiszthelyettes és Üveges Lajos tizedes állt ezután a törzskapitány elé, aki beiktatta őket a részben Borsod vármegye, részben a Vitézi Szék által vásárolt 10,5 katasztrális hold kiterjedésű vitézi telkeikbe.

A Honvédelmi Minisztérium második számú regős csoportjának szereplése után a törzstábor – a korszak szokása szerint – határozatot hozott, amelynek értelmében Szinay altábornagy a következő üdvözlő táviratot intézte a kormányzóhoz: „Észak-Magyarország vitézei és várományosai a mai napon Ónodon táborba szálltak, hogy a nagy vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc emlékének hódoljanak. Rákóczi szellemét mélyen szívünkbe zárva, erről a történelmi helyről tolmácsolom a felsőmagyarországi vitézek lelkes hódolatát, bensőséges és hűséges ragaszkodását, kérve a magyarok Istenének áldását vitéz Főkapitányunkra és szeretett Hazánkra.”  Távirat ment vitéz Hellebronth Antal nyugállományú tüzérségi tábornoknak is, a vitézek főkapitányának helyetteséhez: „Nagyméltóságodat, mint a dicső emlékű Hellebronth János vitéz kuruc ezredes ivadékát mély tisztelettel és szeretettel üdvözli a felsőmagyarországi vitézek tábora, kik e történelmi helyen Rákóczi emlékének hódolnak.”[16]

A kormányzói kabinetiroda részéről vitéz Koós Miklós ezredes első szárnysegéd a következő választáviratot küldte az ónodi táborozókhoz: „A felsőmagyarországi vitézek törzstáborozása alkalmából Nagyméltóságod által előterjesztett hódolatot Ő főméltósága, mint a vitézek főkapitánya, jóleső örömmel kegyeskedett fogadni, s megbízott, hogy tolmácsoljam meleg elismerését és üdvözletét minden vitéze részére.” [17]

A vitézek küldöttsége Melczer Lászlónál

A táborozás ünnepélyes megnyitója után vitézi küldöttség vonult az ónodi kastélyba vitéz Szinay Béla altábornagy vezetésével.[18] Az altábornagy köszöntötte Melczer Lászlót és családját, méltatva az „igazi magyar úr” életpályáját. A törzskapitány ezután egy remekművű Rákóczi serleget és egy emlékalbumot nyújtott át az ónodi vár urának.[19] Ezután Vitéz Buttkay Béla ezredes vitézi székkapitány nyújtotta át a Vitézi Szék díszalbumát a szintén jelen lévő Lukács Bélának, Miskolc város főispánjának, kiemelve a vitézek háláját a főispán mindenkori támogatásáért, amivel a Vitézi Rendet segítette. Vitéz Borbély-Maczky Emil közvetlen szavak kíséretében Melczer Lászlónénak, vitéz Kiss Vilmos pedig Lukács Bélánénak nyújtott át egy-egy csokor virágot a vitézek hódolatának jeléül. [20]

Vitéz Buttykay Béla előbb Melczer Lászlóhoz intézett köszöntőt: „A Vitézi Rend alapvető eszméi kimerítik azokat a katonai és férfierényeket, melyekkel a múltat dicsőítjük s amelyek ápolásával új hazát építhetünk. Ezeket az eszméket ősi nemesi családotok hosszú évszázadokon át nemcsak hirdette, de önfeláldozóan szolgálta is, szerető Hitveseitekkel együtt. […] A háború kezdetén egyetlen drága fiadat a haza oltárán vesztetted el. Az egész háborút minden kényszer nélkül, korodnak megfelelőleg, példás kötelességtudással, mint katona szolgáltad végig. A forradalmak alatt tántoríthatatlan hazafias és tipikus magyar egyéniségedért, bátor ellenállásodért üldözést, családoddal együtt megalázást, saját személyedre halálos ítéletet és börtönbüntetést szenvedtél el.”[21]

Majd a főispánhoz fordult: „Kedves Bélám! Te fiatalon, legénységi, később tiszti kitüntetésekkel elismerten 33 hónapon át vitézül küzdöttél az első arcvonalban. Forradalmak alatt minden kényszer nélkül, szorongatott családi otthonodat elhagyva Szegedre siettél, hogy a Nemzeti Hadsereg előre nyomulásában részt vegyél. Példaadó öntevékeny, nemzetvédelmi munkát végeztél, olyan értékes propagandisztikus ellenforradalmi tevékenységet fejtettél ki, melynek során több ízben az életeddel játszottál.”[22]

Végezetül mindkettejük felé háláját és köszönetét fejezte ki az értékes támogatásért, amelyben a Vitézi Rendet részesítették és a vitézi élet fejlesztését előmozdították.[23]

 

A táborozás délutánja

A hivatalos ünnepség befejeztével a vitézek díszmenetben vonultak el a vitézi elöljárók és az előkelőségek előtt.

A résztvevők táborkörzetekbe vonultak, ahol minden vármegye vitézei külön-külön, címerekkel, lobogókkal és jelvényekkel díszített táborhelyen gyűltek össze közös ebédre. A vármegyei Vitézi Szék egyszerű hidegebéden látta vendégül a meghívottakat.

Mivel a táborozást kifejezetten kirándulás jellegűre tervezték – amint arra a vármegyei vitézi székkapitány előzetesen felhívta a figyelmet –, a közétkezést ki-ki, „vadászmódra” tarisznyából egészíthette ki, avagy büfé sátrakban kedvére étkezhetett.[24] A telepített vendéglátóhelyeken hideg frissítőkről, étel-italról Bakos Kálmán és Lefler Károly vendéglősök, valamint a szakmabeli rendtársak gondoskodtak.[25]

A délutáni pihenő után három órára felvonultak a várba a résztvevők.  A vidék Rákóczi-kori vonatkozásait vitéz Málnássy Ödön, az ónodi vár történetét vitéz Góthay Béla ezredes, a muhi csatát pedig vitéz Kiss Vilmos széktartó ismertette.

A történelmi előadásokat követően a Vitézi Rend küldöttsége megkoszorúzta a Rákóczi emlékművet, majd Sáfrány István népművelési titkár rendezésében népi bemutatót – magyar táncok, népszokások a magyar viselet – tekinthettek meg az érdeklődők.[26]

A táborozás résztvevői számára a hazautazáshoz a 21 óra 20 perces rendes és a 22 óra körül induló különvonathoz biztosítottak buszokat a rendezők.[27]

 

A táborozás emlékének megörökítése és emlékezete

Az egész nap eseményeiről a Hangos Híradó részére külön film- és hangfelvételek készültek.[28] Amint arra a bélyeggyűjtők figyelmét előzetesen felhívták, a törzstáborozás színhelyén az ónodi postahivatal kirendeltségeként, közönséges és ajánlott levélpostai küldemények felvételével, valamint értékcikkárusítással megbízott alkalmi postahivatalt létesítettek.[29] Az itt feladott küldeményeket középen vitézi jelvénnyel, koszorúban „Felsőmagyarországi Vitézek Rákóczi Táborozása Ónod 1937. június 13“ feliratú különleges keletbélyegzővel láttak el. Az alkalomra tízfilléres árú rózsaszínű vitézi tábori levelezőlapot is kibocsátottak, amely Rákóczi lovasszobrát ábrázolta.[30]

Az 1937. június 16-án tartott folytatólagos közgyűlésén Miskolc thj. város Törvényhatósági Bizottsága 159. szám alatt hozott határozatában – a vármegyei Vitézi Szék 1937. május 31-én kelt kérelmére – az ónodi táborozás költségeihez való hozzájárulásként 100 Pengő segélyt szavazott meg. A város támogatását 106.316/1937. számú leiratával a következő év áprilisában a leköszönő Széll József belügyminiszter is jóváhagyta.[31]

A ’40-es években több vármegyében igyekeztek éves rendszerességgel egynapos vitézi táborozásokat tartani, elsősorban a vitézi várományosok nevelése és ideológiai képzése céljából, azonban a háború véget vetett a kialakulóban lévő hagyománynak. Bár az 1937-es törzstáborozásról készült filmfelvételek nem maradtak fenn, a színpompás esemény mégsem merült teljesen feledésbe. Hetven évvel később, az ónodi országgyűlés háromszázadik évfordulóján a Vitézi Rend újabb nagyszabású ünnepséget rendezett Ónod községben az önkormányzattal közösen.[32] 2007. május 26-án igyekeztek a törzstáborozáshoz méltó keretek között megünnepelni a hősök napját, amelynek során felelevenítették az első vitézi táborozást és felavatták a Vitézek Emlékművét, ezáltal is örök emléket állítva hat ónodi kötődésű vitéznek.[33]

Az ónodi vitézi törzstáborozásról készült fényképeket tartalmazó album rendelkezésemre bocsátásáért ezúton mondok köszönetet Tarnóczi Józsefnek, Ónod község polgármesterének.

 


[1] Budapesti Hirlap, 1937. június 15. 8.; E sokat idézett mondattal kezdődik II. Rákóczi Ferenc Munkácson 1703. június 7-én kiadott manifesztuma, amit Bercsényi Miklós nyomtatott ki 1704 februárjában Nagyszombatban. A manifesztum fogalmazója a költő, Ráday Pál. A Rákóczi saját kezdű javításaival ellátott eredeti latin nyelvű kéziratot 1901-ben a Ráday grófok péceli levéltárában őrizték. Az egykorú fordítás a következőképpen rögzítette a Szinay Béla által idézett mondatrészt: „Az régi, jó hírrel fénylő Magyar Nemzetnek régi sebei ismét kiújulnak”. Tóth Béla (gyűjtötte és magyarázza): Szájrul Szájra. A magyarság szálló igéi. Budapest, 1901. 48–49.

[2] Magyar Jövő, 1937. április 29. 4.

[3] vitéz Kemény Alajos hevesi, vitéz Ludányi Antal abaúji, vitéz Hunfalvy Artúr szabolcsi, vitéz Vitányi Dezső zempléni vitézi székkapitányok

[4] Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1937. március 24. 6.

[5] Magyar Jövő, 1937. március 24. 4.

[6] Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1937. március 24. 6.; A társadalmi bizottság székhelye a Werbőczy (ma Dózsa György) u. 7. szám alatt volt elérhető.

[7] Magyar Jövő, 1937, május 12. 4.

[8] A kövezetvám egyfajta községi adó volt, amit állatok; terhes vagy üres fuvarok; szállított áruk után szedtek a községi vámvonalakon. Az útburkolat; hidak stb. állapotának megóvásához kapcsoódó karbantartási költségeinek fedezése céljából vetették ki.

[9] MNL BAZML IV. 1906. 12646.

[10] MNL BAZML IV. 1906. 12646.

[11] Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1937. május 30. 4.

[12] Magyar Jövő, 1937. június 10. 5.

[13] Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1937. június 15. 3.

[14] Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1937. június 11. 4.; Magyar Jövő, 1937. június 15. 3.

[15] Vitéz Szinay Béla itt szabadon idézett II. Rákóczi Ferenc 1705. július 3-án, Eszterházy Dániel hadaihoz intézett beszédéből. Az idézett szövegrész helyesen: „Nem kívánok birodalmat, nem kincset tőletek, nem egyebet az igaz magyar bátor szívnél, hogy azt a magaméval összekapcsolván, veletek éljek és haljak.” Szalay László: Magyarország története 6. kötet. Pest, 1859.

[16] Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1937. június 15. 3.

[17] Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1937. június 15. 3.

[18] A küldöttség tagjai voltak: vitéz Borbély-Maczky Emil főispán, szkv. őrnagy, a Vitézi Társadalmi Bizottság elnöke; vitéz Földházy Pál őrnagy, törzsszéktartó, vitéz Buttkay Béla ezredes, vármegyei székkapitány; vitéz Kiss Vilmos őrnagy széktartó.

[19] Magyar Jövő, 1937. október 17. 7.

[20] Magyar Jövő, 1937. október 17. 7.

[21] Magyar Jövő, 1937. október 17. 7.

[22] Magyar Jövő, 1937. október 17. 7.

[23] Magyar Jövő, 1937. október 17. 7.

[24] Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1937. június 9. 2.

[25] Magyar Jövő, 1937. június 9. 6.

[26] Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1937. június 15. 4.; 8 Órai Ujság, 1937. június 12. 8.; Budapesti Hirlap, 1937. június 4. 8.

[27] Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1937. június 9. 2.

[28] Az ónodi törzstáborozásról a filmfelvétel elkészült, azonban egyetlen kópia sem maradt fenn. https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=2351

[29] A tábori postát Balakiewicz Mária postamesternő vezette. Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1937. június 15. 4.

[30] Rendeletek tára a Magyar Kir. Posta részére, 1937. június 11. 157.; Nemzeti Ujság, 1937. június 2. 10.

[31] MNL BAZML IV. 1906. 12646.

[32] A Vitézi Rend dr. vitéz Várhelyi András főkapitány vezetésével az alábbi küldöttséggel vett részt az ünnepségen: vitéz békei Koós Ottó főszéktartó, vitéz Gazsó János Budapest törzskapitánya, vitéz Dancs Zoltán Borsod-Abaúj-Zemplén megye törzskapitánya, vitéz Timku Gizella vitézi hadnagy és a Vitézi Rend díszalegysége.

[33] Vitézek Lapja, XIII. évf. (2007) 1–2. szám

 

Utolsó frissítés:

2022.06.07.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges