Putnoki rendőrök szerencsés megmenekülése a szovjetek általi kivégzéstől

Putnoki rendőrök szerencsés megmenekülése a szovjetek általi kivégzéstől

Írta: Kis József

1946. május végén sorozatos pincebetörések elkövetőinek lefülelésére kirendelt putnoki rendőrök véletlenül agyonlőttek egy szovjet katonát. Bár a fegyverhasználat jogos volt, csak a szerencsének köszönhették, hogy az oroszok nem koncolták fel, illetve rendőrségi vezetőikkel egyetemben nem végezték ki őket.

1946. május havában a putnoki pincesorokon sorozatos betörések és lopások voltak, amiért Hegedüs Sándor rendőr alhadnagy, mint a putnoki rendőrbiztosság parancsnoka éjjeli figyelő-szolgálat tartását rendelte el. Május 23-án este Ertely József és Kassai József próbarendőröket vezényelték ki a pincesorra azzal az utasítással, hogy a tetteseket minden körülmények között el kell fogniuk. Eligazításukkor – bizonyára nem előzmény nélkül – külön felhívták a figyelmüket arra, hogy amennyiben orosz katonákkal találkoznak, velük szemben még támadás esetén sem használhatják fegyverüket, csupán figyeljék meg, hova szállítják a bort, vagy más tárgyakat, s csak utána jelentsenek az esetről.[1]

A kapott instrukciók szellemében a próbarendőrök este 10 órakor a pincesorok legfelső sorában lesállásba helyezkedtek. A látási viszonyokat jelentősen csökkentette a borult ég és a szitáló eső. Éjjel 1 és fél 2 óra között a rendőrök a legalsó pincesor irányából érkező nyikorgás, feszegetés és törés zajára lettek figyelmesek. Az ismeretlenek egy már korábban feltört pince ajtaját próbálták felfeszíteni. Miután megállapították a hangforrás helyét, Ertelyék hason csúszva közelítettek a zaj irányába, s a fölötte lévő pincesoron elhelyezkedve igyekeztek megfigyelni, felismerik-e a koromsötétben lévő tetteseket. A próbarendőröket ekkor egy kutya ugatta meg, aminek hallatán az ismeretlen betörők kőzáport zúdítottak feléjük. A két rendőr „Állj” felkiáltása után az ismeretlenek két lövést adtak le feléjük, mire Ertely és Kassai egy-egy puskalövéssel válaszolt. A választűz hatására a tettesek menekülőre fogták, kettőjüket azonban lövés érte. Egyikük a vállán sebesült meg – neki sikerült eliszkolnia –, Szudrev Iván[2] 21 éves legénységi állományú katona azonban holtan rogyott össze.[3] A menekülők után eredő próbarendőrök mintegy 20 méterre találták meg Szudrev arcra bukott holttestét, ekkor döbbentek rá, hogy szovjet katonákkal kerültek tűzharcba. Felismerve a helyzetet, a próbarendőrök ijedtükben azonnal futásnak eredtek, majd a halállal járó fegyverhasználatról előbb a rendőrbiztosságon, utóbb a kapitányságon tettek jelentést.[4]

HU-MNL-BAZML-XXV.6. 5359/1946.

Az orosz katona halálának hírére a rendőrkapitányságra azonnal összehívták a parancsnokokat. Domján Albert rendőrkapitány épp a járőrök kikérdezésére készült, mikor három géppisztolyos orosz katona jelent meg egy tiszt, Makarov Iván zászlós vezetése alatt. Az oroszok botrányos körülmények között követelték a próbarendőrök azonnali kiadatását. Domján kapitánynak tolmács útján előbb sikerült Makarovval megegyeznie arról, hogy a két rendőrt lezáratja és a vizsgálat befejezéséig fogva tartja, az oroszok követelésére azonban még hajnalban meg kellett ejteni a helyszíni szemlét. A rendőrkapitány, az őrszemélyzeti parancsnok, egy tolmács, a két érintett próbarendőr és az oroszok ezért a pincesorra mentek, ahol rögtön megtalálták a lelőtt katona holttestét. Elhunyt társuk láttán két orosz legénységi katona olyannyira felháborodott, hogy sorba akarták állítani a rendőröket – beleértve a kapitányt is –, hogy azonnal kivégezzék őket. Makarov zászlós egyikük géppisztolyát elkobozva ezt megakadályozta, azonban a lefegyverzett orosz katona nem adta fel, halott társa zsebéből kivette annak pisztolyát, hogy azzal lője agyon a rendőröket. Makarov ezt a fegyvert is elkobozta tőle, mire a katona teljes erejével arcul ütötte Domján rendőrkapitányt. Az oroszok csak ekkor kobozták el a még fegyverrel rendelkező próbarendőrök puskáit, majd az egyik rendőrt (vélhetően Ertely Józsefet) kocsiért küldték a halott elszállíttatása céljából.[5] A korábban kivégzést követelő katona haragja nem csitult. Kassai próbarendőrt ezután agyba-főbe verte, ököllel, lábbal és pisztolycsővel ütötte[6] úgy, hogy az az árokba esett, majd végül elzavarta. A bántalmazásból utóbb kivette a részét Makarov zászlós is, aki a helyszínre siető orvossal érkező két próbarendőr egyikét úgy szájon vágta, hogy az egyik foga kiesett. A helyszíni szemle tehát végül épp az oroszok magatartása miatt hiúsult meg. Utolsóként Domján rendőrkapitányt és az őrsparancsnokot zavarták el a helyszínről azzal, hogy a két próbarendőrt csukassák le.[7]

Ertely József és Kassai József a kivégzéstől való félelmében előbb lakására, majd a környékbeli erdőkbe menekült,[8] így Putnokon hiába keresték őket rendőrtársaik, nem lelték nyomukat. A rendkívül feszült helyzet hatására Domján Albert már reggeli fél nyolckor távmondatot intézett a vármegyei rendőrfőkapitányság felé, amelyben kérte egy központi bizottság azonnali kiküldését.[9]

Domján kapitány nem véletlenül kért Miskolcról segítséget. A bosszúszomjas oroszok délelőtt Putnok utcáit végigjárva keresték Ertelyéket, helyettük azonban egy harmadik próbarendőrt, Nagy Lajost fogták el, akinek semmi köze sem volt az ügyhöz. Nagynak szerencsésen sikerült elmenekülnie és a további zaklatásokat elkerülendő civil ruhába öltözött.[10] Az oroszok azonban nem adták fel. Makarov zászlós délelőtt 10 órakor két katonájával ismét megjelent a rendőrkapitányságon, ahol szabályosan kihallgatta Domján Albert rendőrkapitányt, majd azzal fenyegetve távozott, hogy amennyiben délután 3 órára nem állítják elő az érintett rendőröket az orosz parancsnokságra, a kapitányt fogja Miskolcra, majd Budapestre, az orosz parancsnokságra szállítani.[11]

Ez végül nem teljesült, amiben feltételezhetően azon szovjet-magyar vegyesbizottságnak lehetett szerepe, amely másnap érkezett Putnokra. A bizottság két szemlét is lefolytatott, ugyanis időközben előmerészkedtek az erdőbe menekült Ertelyék is, így velük együtt ismét bejárták a terepet. A vegyesbizottság egy pincefalon felfedezett pisztolynyom alapján megállapította, hogy a szovjetek valóban tüzeltek a rendőrökre, így a fegyverhasználatot jogosnak vélték és elrendelték a próbarendőrök ismételt szolgálatba állítását.[12] A magyar államügyészség szándékos emberölés gyanúja miatt azonban folytatta a vizsgálatot, amely végül a vegyesbizottsághoz hasonló megállapításra jutott, így 1947. február 8-án megszüntette az eljárást.[13]

Ertely József és Kassai József esete kiválóan rámutat a korabeli körülményekre. Még 1946 tavaszán is gyakoriak voltak a megszálló katonák által elkövetett tulajdon elleni bűncselekmények, amelyek ellen a rendőrség egyszerűen nem mert közvetlenül fellépni. Különösen tiltva volt a fegyverhasználat, s ezt alapvetően az a félelem motiválta, amely részben a putnoki esetnél beigazolódott. Csak kevésen múlott, hogy az orosz katonák ne hajtsanak végre azonnali és önkényes kivégzést a „tetteseken”, de rendőri vezetőiken is. Rámutat azonban az eset arra is, hogy a szovjet parancsnokság ekkor már bizonyosan igyekezett gátat szabni az efféle „kilengéseknek”, mint ahogy arra is, hogy az ilyen jellegű ügyeknél már nem állították a „tetteseket” automatikusan szovjet katonai törvényszék elé, amely korábban hasonló esetekben a bűnösség érdemi mérlegelése nélkül ítélte halálra, vagy tíz évet meghaladó, s a Szovjetunióban végrehajtandó kényszermunkára az érintetteket.

Távmondat

Hívó fél: putnoki járási kapitányság

Hívott fél: V[ár]m[egye]i főkap[itányság]             Idő: 7h 30.

Az elmúlt hetek folyamán Putnok község területén lévő borpincékben sorozatos betörések történtek. A tettesek kézrekerítése érdekében szigorú figyelőszolgálatot rendeltem el a pincesorok környékén. A ma éjjeli figyelőszolgálatot Ertely József és Kassai József próbarendőrök látták el. Nevezett próbarendőrök ma éjjel 2 óra 10 perckora következőket jelentették: éjjel ¾ 2 óra tájban a pincék alsó soráról beszédet és ajtófeszítés zaját hallottuk. A tettesek kézrekerítése érdekében a zaj irányába indultunk és mikor kb. 15-20 lépésre lehettünk Állj kiáltással megadásra szólítottuk fel tetteseket. Minthogy az égbolt teljesen borult volt, a korom sötétben csak alakokat láttunk. Felszólításunkra az ismeretlen egyének kőzáport zúdítottak ránk, majd két lövés dördült felénk. Erre mindketten egy-egy lövést adtunk le, mire az ismeretlen egyének futásnak indultak. Nevezetteket üldözőbe véve pár lépés után az egyik ismeretlen egyén az árokba zuhant, míg a többi tovább futott. Az árokba zuhant személyt elérve megállapítottuk, hogy az egy élettelen orosz katona.

Az esetről a központi ügyeletes útján kb. ½ 3-kor szereztem tudomást. A kap[itányság]ra siettem, ahol már együtt volt az őrszem[élyezeti] p[arancsno]k, 1 nyomozótiszt, a rendőrbiztosság parancsnoka, valamint a figyelőszolgálatot ellátó 2 rendőr. Mielőtt a 2 rendőr kikérdezését megkezdhettem volna, megjelent a kapitányság helyiségében a helybeli orosz parancsnokság 1 tisztje és 3 legénységi tagja géppisztolyokkal felszerelve, követelték, hogy a járőr két tagját azonnal adjam ki nekik. Az előkerített tolmács útján sikerült megegyeznem abban, hogy a két rendőrt lezáratom és ameddig a bizottság ki nem érkezik, fogva tartom. Ezután követelték, hogy azonnal helyszíni szemlére menjünk, melyhez azonnal hozzá is járultam. A helyszíni szemlére engem, valamint a két rendőrt követelték, hogy kivigyem, az orvost nem várták meg, több rendőrt nem engedtek kivinni, csupán a tolmács és az őrszemélyzeti parancsnok jött még velem. A helyszínre érve az ismeretlen orosz katona hulláját feltaláltuk. Az ott lévő 2 orosz katona annyira elkeseredett, hogy sorba állításra szólítottak fel bennünket, hogy mindnyájunkat agyonlőjenek. Ekkor a vezető orosz tiszt a másiktól elvette a géppisztolyt, majd amikor az a halott orosz katona zsebéből kivette a pisztolyt és reánk akart lőni, azt is elvette tőle és az őrt álló harmadik katonának adta át. Ezután az orosz tiszt teljes erejéből nyitott tenyérrel arcul ütött, majd a két rendőrtől a puskát elvették és az előttünk lévő pince ablakain bedobták. Az egyik rendőrt kocsiért küldték, hogy azzal a halottat elszállítsák. Az ottmaradt Kassai próbarendőrt agybe-főbe verte és megrugdosta úgy, hogy az árokba esett, majd őt is elzavarta. Ezekután a helyszíni szemle megtartása lehetetlenné vált, mert az orvos, valamint a vele jövő 2 próbarendőr megjelenésekor ezektől a puskát szintén elvették és az egyik rendőrt a tiszt úgy szájon vágta, hogy egy foga kiesett és ezekután két rendőrt is elküldték, majd engem és az őrszemélyzeti parancsnokot is azzal, hogy a két rendőrt csukjam be. Az időközben megérkező kocsira az orosz katona hulláját feltették és az orosz parancsnokságra szállították.

Azonnal a kapitányságra mentem az őrszemélyzeti parancsnok pedig a rendőrbiztosságra, azonban a Kassai József és Ertely József próbarendőröket előállítani nem tudtuk, mert azok félelmükben és a verés következtében eltűntek, kézre kerítésükre minden intézkedést megtettünk.

Megjegyezni kívánom, hogy az oroszok és az orvos előadása szerint az orosz parancsnokságon 1 sebesült orosz katona van.

Tekintettel arra, hogy jelenlegi körülmények között az esetet részletesen kivizsgálni nincs módomban, kérem a vizsgálat megejtése végett központi bizottság azonnali kiküldését.

Putnoki járási kapitányság vezetője

Domján Albert

rendőrszázados

Az iratok jelzete: HU-MNL-BAZML-XXV.6. 5359/1946.