Pártunk más munkaterületre irányított

„Pártunk más munkaterületre irányított”

Az első Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tanácselnök élete

Írta: Kis József

Mazár Ferenc a frissen kiépített kommunista diktatúra egyik meghatározó borsodi figurája volt. Vezetői és emberi gyarlóságai dacára 1945-től fontos pozíciókat bíztak rá, volt Diósgyőr-vasgyári üzemi bizottsági elnök, számos vállalat munkásigazgatója, a megye és Miskolc utolsó főispánja, illetve a megyei tanács első elnöke. Utóbbi pozíciójától egy lakonikus rövidségű lemondólevéllel búcsúzott. Indoklásul mindössze annyit közölt, hogy „Pártunk más munkaterületre irányított”. A háttérben természetesen súlyosabb okok, példastatuálási szándék húzódott meg, amelyet Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusán irányozott elő a tanácsi apparátus „megtisztításának” igényével.

Mazár Ferenc 1901. január 9-én született Sátoraljaújhelyen[1] egy görögkatolikus munkáscsalád tizenkettedik gyermekeként. Apja, Mazár János betanított gépmunkás volt a MÁV helyi javítóüzemében. Ő maga a hat elemi elvégzése után, tizenhárom éves korában lakatos-esztergályos tanulónak ment. 1917-ben szabadult fel. Első munkahelye – apjához hasonlóan – a MÁV javítóműhelye volt. Az 1918-as forradalom idején nemzetőri, a Tanácsköztársaság alatt vörösőri szolgálatot látott el, majd belépett a Vöröshadseregbe és a 10/3. vörösdandár katonájaként a Felvidéken Tőketerebes-Nagymihály, majd a román fronton Cigánd-Dormánd vonalán harcolt. A kommün leverése után fogságba került és bár bíróság elé nem állították, állásából elbocsátották. A munkanélküli Mazár ezután világot látott, Jugoszláviában, Olaszországban és 1921 májusától Csehszlovákiában élt, majd 1924-ben tért haza. Megélhetését itthon csépléssel, illetve kismestereknél kisegítő munkával biztosította, majd 1936-ban Diósgyőrben a MÁVAG szolgálatába lépett esztergályosként.[2]

Mazár munkásmozgalmi múltját 1917-től számította, ekkor lett a Vasutasok Országos Szövetségének a tagja. 1957-es személyi lapja adatai szerint 1922 és 1925 között volt a Szociáldemokrata Párt tagja,[3] ami figyelemre méltó, hiszen önéletrajza szerint ezen időintervallum nagyobb részében Csehszlovákiában élt.

Életében a „felszabadulás”, vagyis az ország megszállása és a kommunista párt térnyerése jelentett fordulópontot. Diósgyőr szovjet megszállása után tíz nappal a Vöröshadsereghez csatlakozott és a frontra került. Vélhetően szlovák, illetve gyenge orosz nyelvtudását[4] felhasználva segítette a szovjeteket, de már két hét után flektífuszosként került haza. Politikai pályája 1945-ben indult. Belépett a kommunista pártba, majd a gyárban osztálybizalmivá,[5] illetve az üzemi tanácsot ideiglenesen felváltó intéző bizottság tagjává, 1946. március 13-án pedig Diósgyőri MÁVAG Üzemek Üzemi Bizottságának elnökévé választották.[6] Két és fél évig töltötte be tisztségét. Működéséről két évtized távlatából Gergely Mihály író idealisztikusan emlékezett meg: „Egy regény kitelne például csak Mazár Ferenc néhány esztendejéből, a hatalmas testű übé-elnök tetteiből, aki, ha éppen nem hadakozott a feketézőkkel, a lassan mozduló hivatalokkal, vagy az infláció okozta éhezéstől szédelgő, el-elájuló kovácsokkal, hengerészekkel, ha olykor leülhettünk egy csendesebb félórára, Petőfi, Ady és Várnai Zseni verseket szavalt nekem, ifjúsága élményeit idézve.”[7] Tényként megállapítható, hogy az ÜB-elnök sajtóhírek szerint a munkásérdekek kérlelhetetlen képviselőjeként lépett fel, rendre jelentek meg hírek valamely minisztériumban tett látogatásáról, a munkásság anyagi és közellátási helyzetének javításáért tett javaslatairól és intézkedéseiről. Emellett aktív párttagként, sőt, 1946 februárjától a Magyar Kommunista Párt megyei pártválasztmányának tagjaként politikai agitációt is folytatott, nyíltan fellépett a „reakció” elleni harc jegyében és hirdette a munkásegységet,[8] a szociáldemokrata és a kommunista pártok szoros együttműködését. Mazárt – aki úgy vélte, hogy „kommunistának lenni erkölcsi magasabbrendűséget jelent”[9] – munkája, hivatalosan a vasgyár újjáépítése és az üzemek fejlesztése körül szerzett érdemeinek elismeréseként[10] két alkalommal, 1947 szeptemberében és 1948 júliusában részesítették a köztársasági érdemérem arany fokozata kitüntetésben.[11]

Mazár Ferenc, mint a Népbolt munkásigazgatója

(Magyar Nap, 1949. február 8.)

1948-ban három hónapos pártiskolát végzett, majd az addig munkás-érdekképviselettel foglalkozó Mazár „az asztal túloldalára” került és munkásigazgatóként folytatta pályáját. 1948 októberében a „Csille” Bányászellátó Rt., majd még ugyanezen hónapban a Népbolt Nemzeti Vállalat vezérigazgatója lett. Erőszakos vezetői tulajdonságai ekkor már bizonyosan kiütköztek. Különösen az értelmiségiekkel és a vezető káderekkel nem tudott megfelelő viszonyt kialakítani.[12] Bár 1949 júniusában különböző szabálytalanságok miatt a Kádertanács megrovás büntetésben részesítette,[13] pályája töretlenül folytatódott és 1949 októberében a Szabványügyi Intézet vezetőjévé nevezték ki. Az intézet élén – későbbi jellemzése szerint – vezetői hibáit igyekezett kiküszöbölni. Talán ennek is köszönhette, hogy egy évvel később fontos pártfeladattal küldték vissza Borsodba.[14] A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1950. március 13-án nevezte ki Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Miskolc thj. város főispánjává.[15] Első főispáni nyilatkozata szerint feleslegesnek találta, hogy saját programot adjon, hiszen a párt és a „népi demokrácia” kormányzatának programját kívánta maradéktalanul végrehajtani. Fő célként a kollektív szellem kialakítását, az ügyintézés meggyorsítását és a bürokrácia felszámolását jelölte meg.[16] Alig pár hónapig töltötte be e tisztséget, a közigazgatás átszervezése következtében 1950. június 15-től, mint a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke vezette a megye közigazgatását.

Főispánként megfogalmazott célkitűzései a jelek szerint nem teljesültek, még a párt- és kormányhatározatok végrehajtása terén sem. 1951 elején már nyilvánvalóvá volt, hogy hamarosan távoznia kell a megyei tanács végrehajtó bizottsága éléről. A párt országos napilapjában, a Szabad Népben súlyos kritikákkal illették. Szemére vetették, hogy nem ellenőrizte személyesen a begyűjtési munkát, valamint hogy a megyei tanács alkalmazottai között több „volt földbirtokos, horthysta huszártiszt és kulákcsemete” dolgozott. Keményen bírálták a határidők be nem tartása és agresszív viselkedése miatt is: „A járási tanácselnökök segítség, pártszerű bírálat és irányítás helyett, gyakran szidást és ledorongolást kapnak. Szinte félnek már a járási elnökök értekezletétől, mert ezeket nehezen lehet megúszni »szárazon«. A tanácselnökök értekezlete nem nevelő, hanem romboló hatású. Mazár Ferenc az egyik ilyen értekezleten brutálisan beléfojtotta a szót az ózdi járási tanács elnökébe, ledorongálta őt.” Legfőbb bűnének ugyanakkor azt tartották, hogy bár tagja volt a megyei pártbizottságnak, annak ülésein nem vett részt rendszeresen és a pártmegbízatásokat „zaklatásnak” tekintette.[17]

A párt országos lapjában megjelent kritikát még tekinthette erős figyelmeztetésnek, egy hónappal később azonban már a legfelső helyről, magától a párt főtitkárától, Rákosi Mátyástól kapott nyilvános és súlyos bírálatot, ami már egyértelműen közeli távozását vetítette elő. Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) II. kongresszusán, 1951. február 25-én elmondott nyitóbeszédében külön kitért Borsod megyére. Úgy vélte, hogy a párt éberségének hiánya miatt a tanácsok az „ellenség eszközeivé váltak” és negatív példaként elsőként a Borsod megyei tanácsot említette, mint amelyikben magas a horthysta tisztviselők száma. Külön megnevezte a megyei tanács belkereskedelmi osztályát, amelyen egyetlen kommunista sem dolgozott, de volt ott régi tisztviselő, földbirtokos és nyilas körzetvezető. Rákosi az osztályra „befurakodott ellenség” aknamunkájának tulajdonította a megye közellátási nehézségeit.[18]

A Mazár személyét és az általa vezetett testületet érő nyilvános bírálatok nem maradtak következmény nélkül. Az országos gyakorlathoz hasonlóan Borsodban is megkezdődött a tanácsi apparátus átvilágítása és „megtisztítása”, de nem maradhatott el az önkritika és a büntetés sem. Első lépésként a megyei tanács kereskedelmi és mezőgazdasági osztályairól távolítottak el hét, illetve öt tisztviselőt, a megyében hat tanácstitkárt bebörtönöztek, tizennégyet leváltottak és tizenegy ellen fegyelmi eljárást indítottak. A megyei pártválasztmány 1951. március 12-i ülésén Pőcze Tibor megyei első titkár ugyancsak súlyos kritikával illette a megye tanácsi apparátusait. Hangsúlyozta, hogy „szakember címén fasisztákat mentettek meg”, akik akadályozzák a begyűjtést, a téesz-mozgalmat és a „kulákság” elleni harcot, ezért a tanácsok „megtisztítását” és a tanácsi és pártszervek közötti szorosabb együttműködést, a pártirányítást jelölte meg fő célként. Az ülésen Mazár önkritikát gyakorolt,[19] de ez már nem volt elegendő.

Az MDP Titkársága 1951. április 5-i ülésén határozott funkciójából való leváltásáról. Az előterjesztés szerint munkájában komoly hiányosságok voltak, de felrótták neki azt is, hogy a terménybeszolgáltatásnál országos viszonylatban Borsodban érték el a legrosszabb eredményt. Elhanyagolta szerintük a kampányfeladatok irányítását és ellenőrzését, a végrehajtást pedig régi, megbízhatatlan szakemberekre bízta, akik a feladatokat elszabotálták. Az előterjesztés emberi gyarlóságait is taglalta: „A kritikát nem bírja, hibáit ritkán ismeri el, s azokat nem is igyekszik kijavítani. A megyei Pártbizottsággal nem tart jó kapcsolatot. Munkatársaihoz való viszonya rossz, azokat lebecsüli és igen gyakran goromba hozzájuk, így népszerűtlen közöttük.”[20] Bár az MDP Titkársága leváltásáról hozott határozatot, hivatalosan – a korszakra oly jellemző módon – Mazár írásban mondott le funkciójáról arra hivatkozva, hogy a párt más munkaterületre irányította át. Formális lemondását a megyei tanács végrehajtó bizottsága 1951. április 18-i ülésén vette tudomásul.[21]

Irat jelzete: HU-MNL-BAZVL-XXIII.3.a. 5204-139/1951.

Az MDP Titkársága javaslata szerint a békéscsabai forgácsoló üzem igazgatójának nevezték volna ki,[22] Mazár azonban ismeretlen okból végül a Mélyfúró Berendezések Gyára igazgatójaként folytatta pályáját. Kezdetben úgy tűnt, új pozíciójában sikeres vezető válhat belőle, a korábban gyenge teljesítményt mutató vállalatot élüzemmé sikerül változtatnia, 1953 tavaszán azonban súlyos termelési lemaradásra hivatkozva a bánya- és energiaügyi minisztérium vizsgálatot indított ellenne és fegyelmi úton leváltotta tisztségéből.[23]

1954-ben „rehabilitálták” és vissza kívánták helyezni igazgatói tisztségébe, ő azonban már nem vállalta a feladatot. Egy évig a Ducló Bányagépgyár forgácsolóüzemének, majd a Finommechanikai Vállalat Anyag- és Áruforgalmi Főosztályának volt a vezetője.[24] A minisztérium 1954. április 27-től áthelyezte a Gamma Optikai Művek anyag- és áruforgalmi osztályvezetőjévé. Későbbi jellemzése szerint ennél a vállalatnál gazdasági munkáját jól végezte és vezetési készséggel is rendelkezett, módszerei azonban félreértésekre adtak okot, ami miatt beosztottjai körében itt sem élvezett népszerűséget.[25]

Az 1956-os forradalom alatti magatartása csak nagy vonalakban ismert. A diktatórikus rendszer támogatójaként az eseményeket „mélyen elítélte”, „bátran szembe szállt” az „ellenforradalmi” eszmékkel,[26] majd személyesen részt vett a X. kerületi pártház védelmében. Az üzemi munkástanács leváltotta pozíciójából, így munkahelyét elveszítette. Mazár 1956. november 2-án autóbalesetet szenvedett, amelyből csak 1957 áprilisában gyógyult fel, így a forradalom leverésében nem vett részt. A kádári hatalom melletti kiállását azonban jól mutatja, hogy már 1956. december 17-én belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. Felépülése után, 1957 májusában újabb pártfeladatot kapott, a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár igazgatójává nevezték ki.[27] Aktív éveiről az utolsó híradás két évvel későbbről, 1959 januárjából származik, ekkor gyöngyösi gyárigazgatóként számolt be az éves terv teljesítéséről és a jövőben feladatokról.[28] Az akkor már 58 éves Mazárt vélhetően még ez évben nyugdíjazták, s ezután már csak elhalálozásáról rendelkezünk információval. Budapesti, X. kerületi nyugdíjasként 1972. július 28-án hunyt el.[29] Haláláról – tisztségei megemlítése nélkül – csupán egy rövid gyászhír jelent meg, amelyből kiderül, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye első tanácselnökének tetemét a rákoskeresztúri új köztemetőben helyezték örök nyugalomra.[30]