Mamut-lelet és Arany Szarvas: Rácz Jenő konzerválási és preparálási jegyzőkönyve

2022.12.19.

 

Mamut-lelet és Arany Szarvas: Rácz Jenő konzerválási és preparálási jegyzőkönyve

Írta: Bodovics Éva

 

Érdekes iratok rovatunk legújabb részében egy olyan levéltári dokumentumot ajánlunk olvasóink figyelmébe, amely kétszeresen is érdeklődésre tarthat számot a Miskolc történetét kutatók részéről. Ugyanis nem csupán az irat tartalma, hanem maga a papír is beszédes forrásként szolgál a város múltjával kapcsolatban. Az 1901-es dokumentum nem mást, mint az egy évvel korábban megtalált, s nagy hírnévre szert tett mamutagyar konzerválását rögzítette mégpedig a helyiek által máig jól ismert, de fénykorában országosan is keresett termékeitől híres Arany Szarvas patika fényképes fejléccel ellátott levélpapírjára. A mamutagyar és a patika közötti kapcsolatot nem más, mint a neves gyógyszerész, dr. Rácz Jenő jelentette, aki elvégezte ezt a magas szaktudást igénylő feladatot.

A mamutagyar megtalálása 1900-ban

Az eredetileg 330 hosszú[1] jégkorszaki leletre a Magyar Államvasútak miskolci fűtőházának bővítésekor bukkantak 1900-ban. Az agyart Gállfy Ignác, a Borsod-Miskolczi Múzeum egyik alapítója és Molnár János, a múzeumegyesület tudós tanára ásta ki, amelyet aztán Csasznek Ferenc vasúti fémöntő javaslatára – elejét véve bárminemű sérülésnek – gipszpólyában szállítottak a múzeum épületébe. Már a megtaláláskor egyértelmű volt, hogy óriási jelentőségű régészeti leletre bukkantak, ezért megőrzését az utókor számára létfontosságúnak tartották. A restaurálás felelősségteljes és nagy szakértelmet igénylő feladatát az Arany Szarvas patikát 1888-tól vezető Rácz Jenőre bízták, aki már máskor is végzett hasonló munkákat a múzeumnak, ráadásul maga is a múzeum egyesület tagja volt. A preparáláshoz tizenkét kilógrammnyi vegyszert használt fel 250 korona értékben, ám a múzeum akkori anyagi helyzetére való tekintettel lemondott az összegről. Munkája alaposságát mutatja, hogy csak fél évszázaddal később volt szükség a lelet újabb restaurálására.

A neves gyógyszerészdoktor a karánsebesi Rácz családból, egy Temes vármegyéből származó nemesi családból származott, melynek több tagja is a gyógyszerészetben találta meg hivatását. Édesapja, testvére, és fia is ezt a szakmát választotta. Rácz Jenő a város megbecsült polgára volt, a képviselőtestület és több egyesület tagja, így 1907-ben bekövetkezett halálakor több ezren rótták le kegyeletüket az Erzsébet téren felállított ravatalánál. „A temetés jelzett idejére, fél 4 órára szorongásig megtelt a temetésre megjelent közönséggel az Erzsébet tér és a Széchenyi utca Korona-szálló előtti része. Képviselve volt a vármegyei és városi hatóságon kívül úgyszólván valamennyi egylet, pénzintézet, társaskör, kaszinó, dalegylet, biztosító társaság. Megjelent a temetésen Kaffka László volt belügyi államtitkár, Hermann Ottó, Hebrony József dr. országgy.[űlési] képviselő és számosan Miskolc és Borsod megye társadalmának előkelőségei közül.”[2]

Halála után a híres gyógyszertárat testvére, Gyula vette át, majd fia, Jenő üzemeltette tovább. Az Arany Szarvast Frangus egri orvostanár alapította 1765-ben. Nevét és híres védjegyét egy egri kanonoknak köszönheti, aki hálából ajándékozta az életnagyságú fából faragott, aranyozott szarvast egykori orvosának, Frangus doktornak. A patika jelenlegi helyére 1897. május 1-én költött. Lenyűgöző berendezését, amely a díszes fejlécen is megörökítésre került, a Szőke Pál-féle híres miskolci bútorgyár készítette. „A berendezés nemcsak annak mesterét, aki azt bizonyára remekbe készítette, hanem a gyógyszerész is dicséri, mert figyelembe lett véve a hygienia minden követelménye is, és így valóban egy mintagyógyszertárt létesítettek.” – írta a Pesti Hirlap újságírója 1910-ben.[3] A bútorzat hosszas jogi huzavona után 2021-ben a miskolci Herman Ottó Múzeumhoz került, ahol feltehetőleg majd egy kiállításban helyet kapva csodálhatják meg az érdeklődők.

 A mamutagyar konzerválási jegyzőkönyve, 

 

Felhasznált irodalom:

Szendrei János, dr.: Miskolcz város története és egyetemes helyiratai V. Miskolcz város története 1800-1910 (Miskolc, 1911.)

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Tóvári Judit: Az elit Miskolc város társadalmában, 1872-1917. Nyíregyháza, 1997.

 

[1] Az agyar – nem tudni pontosan milyen módon, talán a kiemelés, vagy a szállítás alkalmával – 20 centimétert vesztett eredeti hosszából.

[2] Ellenzék, 1907. október 8., 3.

[3] Pesti Hirlap, 1910. augusztus 20., 39.

 

Utolsó frissítés:

2022.12.19.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges