Kurucz Ádám: Egy fel nem épült miskolci városrész: a vitézi telep

2019.05.15.

1941 márciusában az országos sajtót bejárta a hír, miszerint Borsod vármegye vitézei március 9-én Miskolcon, a vármegyeháza dísztermében ülést tartottak, amelyen vitéz Buttkay Béla ezredes, vitézi székkapitány indítványára elhatározták, hogy vitézi székházat építenek a megyeszékhelyen és vitézi telepet létesítenek.[1] A hír leginkább helytörténeti vonatkozása miatt bizonyul érdekesnek, ugyanis ilyen elnevezésű városrész nincs és nem is volt Miskolcon. Létezik azonban a Vitéz (1941-től Vitézek utcája, a pártállami korszakban Partizán) utca – amely felveti annak a lehetőségét, hogy a szóban forgó terv elindult a megvalósulás útján, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára is őriz egy tárgyra vonatkozó iratcsomót.[2]

A miskolci vitézi telep történetének tárgyalása előtt érdemes megvizsgálni azt az igényt, amely a vitézi telepeket országszerte életre hívta az 1920-as évek végétől. A Vitézi Rend tagjainak földadománnyal, úgynevezett vitézi telekkel való ellátása a szervezet alapvető célkitűzései között szerepelt. Közismert tény, hogy kevesebb földterület állt rendelkezésre, mint amennyien a földadományra való jogosultságot kiérdemelték. Számos olyan tagja is volt a szervezetnek, akik számára a telek nem jelentett volna igazi jutalmat, hiszen azt legfeljebb bérbeadás útján tudták volna hasznosítani. A nem földműveléssel foglalkozó – javarészt városi vitézek – jutalmazásának megoldása a Rend 1921-es megalakulása után még egy évtizedet váratott magára.

Felismerve a fennálló problémát, 1927. december 1-jén a Hegyvidéki Sasok Egyesülete alakuló ülésén vitéz Párdy Imre alelnök szorgalmazta a Farkasrét fejlesztését, ugyanakkor „kérte, hogy a főváros e nagy kiterjedésű területeiből annak megvétele után létesítsen vitézi telepet, ezáltal rója le a főváros is a fővárosi vitézek iránti háláját, s a létesítendő vitézi telepet Horthy-telepnek ajánlotta elnevezni.”[3]  Ez volt az egyik első nyilvánosságot kapott kezdeményezés, amely egy, az úgynevezett vitézi telep vagy vitéztelep, mint új magyaros stílusban épült családi házakból álló kertváros kialakítására irányult.

1929. február 17-én szintén a Budapesti Hírlap közölte egy „budapesti vitéz” olvasói levelét „Vitézi telepet Budapestre” címmel. A levél írója ugyancsak felhívta a figyelmet arra, hogy „egyedül Budapest, az ország fővárosa az egyetlen törvényhatóság [sic!], amely még nem teljesítette kötelességét saját vitézi fiaival szemben. A Budapesten lakó vitézek – folytatja indoklásával – közel kétharmada tiszti vitéz – tisztviselők, tanárok, ügyvédek, orvosok – a többiek iparosok, kereskedők, akiknek nem is volna módjukban vitézi telken gazdálkodni. Nem is szeretnének mást, csak hogy legalább egy tenyérnyi földet mondhatnának itt magukénak, ahol a családi házak sorát emelve, megkezdhetnék egy vitézi telep fundamentumának lerakását.”[4]

1930-ban ugyancsak egy olvasói levél jelent meg az Előörs hasábjain „Városi vitézeknek – vitézi háztelket” címmel, amelynek szerzője a városi vitézek telekkel való megjutalmazásának problémakörét járta körül. „Vannak viszont vitézek is és nem is olyan kevesen – hisz ez köztudomású – akik szívesen lemondanának egy nagyobb tulajdonképpeni vitézi telekről, illetve arra való jogukról, ha ennek helyébe bármely szerény, de magatulajdonát képező otthonhoz jutnának. Ez nem közömbösség vagy éppen hálátlanság – mert melyik magyar emberben nincs meg a földhöz való vonzódás – ez egy egész természetes jelenség. A vitézek egy nagy része ma már olyan korban van, hogy érthető aggodalommal kezdene egy tulajdonképpeni új pályán működni, sokszor rátermettség, tapasztalat és a legtöbb esetben kellő anyagi eszközök nélkül. Vonatkozik ez – bátran állíthatjuk – a városban élő vitézek legnagyobb részére: katonatisztek, tisztviselők, vagy bármely szellemi, sőt ipari (kézműves) pályán működőkre; különösen azesetben, ha gyermek vagy éppen »várományos« nincsen.”[5]

Vidéki településeken már létesültek vitézi telepek – Balástya, Kelebia – amikor a hosszú éveken át szorgalmazott fővárosi vitézi telep – a Budapest által adományozott vitézi telken – Zuglóban átadására került 1936. augusztus 20-án, Szent István napján, az első vitézavatás 15. évfordulóján. Sipőcz Jenő korábbi főpolgármester 100 ingyen házhelyet ajánlott fel, amin a Vitézi Rend saját költségén tizenöt ikerházat építtetett fel. Ünnepélyes átadására a Fogarasi út és Hajtsár út (ma Nagy Lajos király útja) kereszteződésénél került sor.[6] Az avatási ünnepség jelentőségét mutatja, hogy Horthy Miklós kormányzón kívül részt vett Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, Bornemissza Géza iparügyi miniszter, Tahy László miniszterelnökségi államtitkár, Sztranyavszky Sándor, a képviselőház elnöke, Szendy Károly polgármester és Igmándy-Hegyessy Géza testőrtábornok. Az új tulajdonosoknak szóló beiktató beszédet vitéz Hellebronth Antal, a vitézek főkapitányának helyettese mondta. Utána Szendy Károly emlékezett meg az esemény jelentőségéről és kijelentette, hogy ennek a telepnek a felépülésével még koránt sincs vége a főváros elhatározásának, hogy „a vidéki vitézi telkek mintájára Budapesten is megvalósítsák ezt a gondolatot.”[7]

 

Ugyanebben az évben a Vitézi Rend Miskolcon, vitézi telep létesítése céljából egy telket vásárolt. Az ingatlanhoz kapcsolódó kérelmét 1936. október 17-én nyújtotta be dr. Halmay Béla polgármesternek Borsod vármegye és Miskolc thj. város Vitézi Széke.

„Méltóságos Polgármester Úr! Tisztelettel hozzuk Méltóságod szíves tudomására, miszerint a Vitézi rend, Miskolc város keleti kijáratánál /Vay út/ [ma József Attila u.] egy a parcellázási határon belül fekvő 1 kh 628 □-öl térmértékű ingatlanrészt vásárolt azzal a céllal, hogy azon egy zárt vitézi telepet létesítsen.

E telepen azok a sokgyermekes, kiválóan érdemes, jórészt rokkant vitézek kapnának ingyenes háztelket, akik nem földműveléssel foglalkoznak és ezért mezőgazdasági ingatlan adományozására csak másodsorban jönnek tekintetbe.

            A kiszemelt vitézeknek ezen a módon való zárt letelepítése a város eme exponált részében közrendészeti és nemzetvédelmi okokból – az illetékes fórumok egyöntetű véleménye szerint is – fontos közérdeket képez.

            A szóban forgó telekrész felmérési és megosztási vázlatát /a m. kir. 3. sz. Földm. Felügyelőség adatai szerint/ tisztelettel van szerencsénk annak bejelentésével mellékelni, hogy a Vitézi Rend által P. 12.000 árért megvett s a Rend nevén álló ingatlanból – a 918 □-öl térmértékben előirányzott s leadandó közterület kihasítása után – mindössze 10 darab házhely képezhető ki. E házhelyeket a vitézek azzal a kötelezettséggel kapnák, hogy azokon – egyszerűbb, de korszerű igényeknek megfelelő s a vitézi jelleget kidomborító, villasoros /előkertes/ modorban – záros határidőn belül, saját hajlékot tartoznak építeni. A tervezett házhelyek nagysága a csatolt vázrajzból ugyancsak kitűnik.

            A tkv-i területnek /1 khold 628 □-öl/ a felosztás adataival való összehasonlítása /10 házhely összesen 1310 □-öl/ azt mutatja, hogy a Vitézi Rend, a »Vitézi Telep« létesítése miatt, a közterületként leadandó rész nagysága következtében /918 □-öl/, a város közönsége részére igen nagy áldozatot kénytelen hozni. A leadandó terület ugyanis a házhelynek megmaradó összes területnek 70%-át teszi ki!

            Ennek az áldozatnak a nagyságát növeli az a tény, hogy a tervezett »Vitézi Telep« nyugat felé eső telekszomszédai – a jelenlegi városrendezési terv szerint – jóval kisebb területet kötelesek közcélra leadni, mint a Vitézi Rend!

            A »Vitézi Telep« felépítése csak akkor kezdődhetik meg, ha a telep Ny-i részén tervezett új utca [a mai Vitéz u.] megnyittatik, s főleg, ha a telep városfejlesztési nívója, a közművek /víz, szennycsatorna, villany/ bevezetésével biztosíttatik, s ha e közművek házi csatlakozásai is megépíttetnek.

            Ismerve a város közönségének hazafias gondolkodását, a fent vázolt fontos közérdekre és a Vitézi Rend részéről hozott áldozatra tekintettel, azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk Méltóságodhoz, méltóztassék a »Vitézi Telep« közműveinek és útjainak – a szokásos 50%-os hozzájáruláson felüli – szíves ingyenes, mielőbbi kiépítését lehetővé tenni. Egyben tisztelettel kérjük, a különleges célnak megfelelően, a vázlatban feltüntetett parcellázás szíves jóváhagyását is. Ugyancsak kérjük azt, hogy a közművek fedezetét képező összegek betáblázásától, a városi szabályrendelet tételeitől eltérően, eltekinteni méltóztassék, megfelelően a 6.650. M. E. számú rendelet,[8] illetve az 1920:XXXVI. t. c. 77. §-ában,[9] a vitézi telekre nézve statuált terhelési tilalomnak.

            Mély tisztelettel kérjük egyben, méltóztassék a Vitézi Rendet, az általa közcélokra leadandó 918 □-öl területért megfelelően kártalanítani. Úgy érezzük, hogy e kártalanítás szükségességének erkölcsi indokait, Miskolc város hazafias közönségével szemben, felesleges felsorolnunk.

            Azon költségek erejéig, melyek a közműveknek a város által leendő létesítésénél, a víz és szennycsatorna 50%-os hozzájárulásán felül fennmaradnak, a város közönsége jogot nyer arra, hogy a vitézi telkek telekkönyvében, a hozzájárulás ténye, az utókor előtt is megfelelő módon megörökíttessék.

            Ezzel a város közönsége egy lépéssel közelebb jutna ahhoz, hogy a Vitézi Rend iránt érzett megbecsülésénez – a többi közületekhez hasonlóan – tettekben is kifejezést adjon.

            A »Vitézi Telep« telekkönyvi másolatát tisztelettel csatoljuk.

            Kérjük Méltóságodat, fogadja közérdekű és hazafias fáradozásaiért, a város közönsége számára is, hálás köszönetünk és őszinte tiszteletünk nyilvánítását.”[10]

 

            A Vitézi Rend megkeresése nyomán Miskolc thj. város építési bizottsága 1936. október 23-án megtartott ülésén a szóban forgó 30%-on felüli közcélra leadandó terület (250 □-öl) értéke fejében 1.250 P kiutalására tett javaslatot. Október 27-én Miskolc thj. város törvényhatósági bizottságának rendes kisgyűlésén dr. Halmay Béla polgármester előterjesztette a Vitézi Rend kérelmét. A tárgyban a kisgyűlés javaslatára a törvényhatósági bizottság 1936. október 29-i rendes közgyűlésén hozott határozatot:

„A Vitézi Rend ezen nemes szándékú és hazafias tervének elősegítése érdekében a város közönsége a telkek kisajátításához segéllyel járul hozzá. Ezen segélyösszeg magában foglalja:

  1. A Vitézi Rend az általa közcélokra leadandó teljes területért □-öl-enként 5.40 P áron számítandó teljes kártalanítást azokért a területekért, melyeket egyébként a telekfelosztással kapcsolatban az eredeti telek 30%-ig díjtalanul tartozna a Vitézi Szék közcélra leadni.
  2. Ugyancsak a segélyösszegben nyer elszámolást azon útépítési költség, melyet a város a telkekhez vezető közút kiépítésére a Vitézi rend helyett fordít.
  3. 3. A juttatandó segélyösszeg terhére fog elszámoltatni a vízvezeték és csatornázás létesítési költsége a telekhez vezető utcában a parcellázási szabályrendelet szerint a várost terhelő 50%-os hozzájárulási összegen felül.”[11]

 

A segélyösszeg nagyságát – amely a fenti három kötelezettség vállalását jelentette – és a juttatás összegének megállapítását a határozat a közművek elkészítési munkálatainak kiadásának megtörténtére időzítette, ezzel egyidejűleg gondoskodva a szükséges anyagi fedezetről is.[12]

A következő év során a polgármesteri hivatal intézkedett a Vay út és a Sajó folyó között elterülő terület felosztásáról, az új utcák és házhelyek kialakításáról. 1937. június 30-án Miskolc thj. város mérnöki hivatala arról tájékoztatta a polgármestert, hogy a szóban forgó telekre építési engedély addig nem adható, amíg a Vitézi Rend nem végezteti el a terület feltöltését. A mérnöki hivatal valószínűsítette, hogy a Vitézi Rend erről „az érdekeltek jól felfogott érdekében” időben gondoskodni fog.

1937. október 5-én a polgármester ennek megfelelően tájékoztatta a vármegyei vitézi széket, hogy az 1936. október 17-i beadványára hozott határozat értelmében elrendelte, hogy a parcellázáshoz „szükséges előmunkálatok a lehetőséghez képest sürgősen kezdessenek meg, hogy így 1937 évben már a telkek beépítése is megtörténhessen”. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy „a szóban forgó telekre építési engedély addig nem adható ki, amíg a feltöltési munkálatok elvégezve nincsenek”. A terepen mutatkozó dombhát és a Sajó folyó közötti telkeket – a városi mérnöki hivatal által kijelölendő magasságra – még a beépítés előtt a Vitézi Rend volt köteles feltöltetni.[13]

Az iratokból nem derül ki, hogy a Vitézi Rend eme kötelezettségének végül eleget tett-e, de feltételezhetjük, hogy nem. A források a Miskolc város közönsége által vállalt feladatok végrehajtására szorítkoznak. Ezek szerint az 1938. év folyamán megtörtént az új utcában szükséges földfeltöltés, valamint – az ügyben keletkezett utolsó dokumentum tanulsága szerint – 1938. június 28-án hozott határozatával a törvényhatósági kisgyűlés a vitézi telep vízvezetéki és csatornázási munkálatainak végrehajtásával a legolcsóbb ajánlatot tevő Friedlander Lajos, Hilbeczky Andor és Katona István alkalmilag társult vállalkozókat bízta meg. A határozat ellen Fedorecz János és Widniszky József a belügyminiszterhez fellebbezett,[14] aki a fellebbezések elutasítása mellett a kisgyűlési határozatot helyben hagyta.[15]

A fentiekből láthatjuk tehát, hogy az országos sajtóban megjelent hírekkel szemben a miskolci vitézi telep története nem 1941-ben, hanem 1936-ban kezdődött. 1941-ben a Vitézi Rend részéről feltehetően az építkezés megkezdéséről született döntés, de a vitézi székházhoz hasonlóan megvalósítására már nem került sor.

A kialakítandó vitézi telep helyszínrajza (MNL BAZML IV. 1906. 11569/1942.) és annak Miskolc város 1930-as években készült térképére (Hadtörténeti Intézet és Múzeum G I h 425/6) vetített elhelyezkedés



[1] Függetlenség 1941. március 11. 4., 1941. március 11. 6., Uj Magyarság 1941. március 11. 7., Ujság 1941. március 11. 5., Pesti Hírlap 1941. március 11. 6., Magyarság 1941. március 13. 6.,

[2] Utca keletkezése az ú. n. Vitézi telep (11536 hrsz. Vitézi Rend ingatlana) parcellázása folytán. Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL BAZML) IV. 1906. Miskolc Város Polgármesteri Hivatalának iratai 11569/1942.

[3] Budapesti Hírlap 1927. december 3. 9.

[4] Budapesti Hírlap 1929. február 17. 8.

[5] Előörs 1930. december 27. 2

[6] 8 Órai Újság 1936 augusztus 20. 3.

[7] 8 Órai Újság 1936. augusztus 22. 4.

[8] 6650/1920. M. E. rendelet. A vitézi telek.

[9] 1920. évi XXXVI. törvénycikk a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről. 77. §. „A haditelekre és a hadihaszonbérletre vonatkozó rendelkezések (1820/1917. M. E. számú rendelet), úgyszintén az ingatlanokra vonatkozó magánjogi szabályok kiegészítéséről szóló rendelkezések (4420/1918. M. E. számú rendelet) s végül a vitézitelekről szóló rendelkezések (6,650/1920. M. E. számú rendelet) hatályban maradnak. A haditelekre azonban ennek a törvénynek az oszthatatlan családibirtokról szóló rendelkezései is megfelelő alkalmazást nyerhetnek.”

[10] MNL BAZML IV. 1906. 11569/1942.

[11] MNL BAZML IV. 1906. 11569/1942.

[12] MNL BAZML IV. 1906. 11569/1942.

[13] MNL BAZML IV. 1906. 11569/1942.

[14] A fellebbezés a lényegesen olcsóbb árajánlat mellett egy már-már komikus indoklással párosult: „Ajánlatunk állítólag azért nem volt figyelembe vehető, mert a versenytárgyalásra kitűzött határidő lejárta után négy perc késéssel érkezett be. Eltekintve attól, hogy 4 perc idő késésnek nem vehető, mert a pályázati feltételek között nem volt kiírva, hogy az idő kinek az órája szerint számíttandó, a mi óránk szerint pályázatunk beadása idején még nem volt 11 óra – a lényeg azonban az, hogy a beérkezett ajánlatok még felbontva nem voltak, sőt, azok felbontásához még hozzá sem kezdettek s így ajánlatunk úgy a közszállítási szabályoknak, mint a pályázati feltételeknek teljesen megfelelően adatott be.”

[15] MNL BAZML IV. 1906. 11569/1942.

 

Utolsó frissítés:

2019.06.03.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges