Kis József: Fogházban a főispán

Kis József: Fogházban a főispán

Kép forrása: Vitéz Borbély Maczky Emil húsz esztendeje a magyar közéletben. 1920-1940. Miskolc, 1940.

A Miskolci Fogház törzskönyveinek adatbázis-készítése során egy figyelemreméltó bejegyzésre akadtunk. Az 1935. évi törzskönyv 444. lapja ugyanis vitéz Borbély-Maczky Emil Borsod vármegyei főispán két napos fogházi őrizetéről ad tanúbizonyságot. A megye urát ugyanis az Eckhardt Tibor kisgazda országgyűlési képviselővel vívott párbaja miatt elítélték.

A történet 1932-re nyúlik vissza, annak részleteiről a korabeli újságok bőségesen beszámoltak. Minthogy az ügy bulvárhírnek számított, a Pesti Napló mindenkit meg kívánt előzni annak közlésével, így már június 4-én reggel részleteket közölt az esetről. Eszerint „Néhány nappal ezelőtt történt, hogy egy magántársaságban politikai kérdésekről vitatkoztak. Borbély-Maczky Emil egy politikai természetű megjegyzést tett, amely megyéjére vonatkozott, Eckhardt Tibor élesen válaszolt, mire a két politikus, akik ellentétes politikai pártállásuk dacára jóbarátok, még élesebb hangon összeszólalkoztak. Eckhardt Tibor távozott a társaságból, másnap Borbély-Maczky Emil két segédet küldött Eckhardthoz és lovagias elégtételt kért. Eckhardt megnevezte segédeit, akik összeültek Borbély-Maczky segédeivel és kardpárbajban állapodtak meg. … A csütörtök [1932. június 2.] délután megtartott párbaj során az ellenfelek többször összecsaptak, de inkább vívtak, mint verekedtek és több menetben egyikük sem sérült meg. Az utolsó menetben Borbély-Maczky Emil jelentéktelen laposvágást kapott vállára, és minthogy a hosszú ideig tartó vívásban mindketten kimerültek, a segédek beszüntették a párbajt. Eckhardt is, Borbély-Maczky is eldobta a kardot és sietve kezet fogtak egymással. A könnyű párbaj után az ellenfelek kibékültek és együtt mentek a parlamentbe, ahol legjobb barátságban beszélgettek a folyosón. A képviselőházban senki sem tudta, hogy Eckhardt és Borbély-Maczky vívóteremből érkeznek, ahol az imént még karddal kezükben, mint ellenfelek viaskodtak egymással.”[1]

A cikk nagy derültséget okozott a parlament folyosóin. A képviselők egy része ugyanis tudta, hogy a jelzett párbaj még meg sem történt, arra csak aznap délelőtt fog sor kerülni. A Pesti Napló tehát alaposan elsiette a dolgot.[2] Az összeszólalkozás és a párbaj az idézett cikkel szemben teljesen más körülmények között történt. 1932. május 27-én a parlament folyosóján került sor egy incidensre, amely során Eckhardt Tibor „megsértette vitéz Borbély Maczky Emilt, aki a sértés miatt nyomban provokáltatta Eckhardt Tibort. Mivel az ügy békés elintézése lehetetlen volt, a megbízottak kardpárbajban állapodtak meg.”[3]

A párbaj izgalmasnak ígérkezett, hiszen Borbély-Maczky kitűnő vívó hírében állt, aktív huszártisztként korábban több díjat is nyert vívóversenyeken, s Eckhardt is jól vívott. Az összecsapásra a fővárosban, a Fodor-féle vívóteremben került sor 1932. június 4-én délelőtt 10 órakor. A főispán segédei Szilágyi Lajos és Somogyi Béla képviselők, míg Eckhardté Farkas Tibor és vitéz Cséry Miklós voltak. A párbajt Szilágyi Lajos vezette. Borbély-Maczky és Eckhardt karddal kezükben, derékig meztelenül, fekete bandázsokkal szembeálltak egymással a vívóteremben. … Néhány perccel 10 óra után az ellenfelek a ’Rajta’ vezényszóra rendkívül hevesen összecsaptak és már az első pillanatban mindkét fél erősen bevágott. Borbély-Maczky Emil vágása Eckhardt nyakvédőkötését érte, onnan lesiklott a könyökre és horzsolást okozott. Eckhardt vágása Borbély-Maczky Emil homlokát élesen bemetszette”.[4] Az orvosok, dr. Hültl Hümér egyetemi tanár és dr. Lukácsy Béla sebészfőorvos megállapították Borbély-Maczky harcképtelenségét, s beszüntették a párbajt. A felek nem békültek ki.[5]

A párbajjal kapcsolatban két évvel később indult csupán eljárás. A budapesti királyi büntető törvényszék 1934. június 15-re tűzte ki a tárgyalást, ott azonban csak Eckhardt Tibor jelent meg. A bíróság Szemák-tanácsa ekkor Borbély-Maczky ügyét elkülönítette, Eckhardtot ugyanakkor párviadal vétségében bűnösnek mondta ki és három napi államfogházra ítélte.[6]

Borbély-Maczky végül 1935. február 13-án került a Szemák-tanács elé. A bíróság őt is bűnösnek találta, s két napi fogházra ítélte. A főispán 1935. május 2-án vonult a miskolci fogházba letölteni büntetését. Mint a törzskönyvből tudjuk, élelmezéséről maga gondoskodott, s rövid fogsága alatt jó magaviseletet tanúsított, fegyelmi büntetésben nem részesült, s május 4-én szabadult.[7]

Eckhardt Tibor 1936. február 22-án kezdte meg büntetése letöltését a pestvidéki törvényszék fogházában.[8]