Egyedülálló „felvételek” levéltárunkban a 20. század elejéről
Egyedülálló „felvételek” levéltárunkban a 20. század elejéről
Szerző: Bodnár Tamás
Levéltárunk épületét két-három tucat tusrajz és akvarell, ún. „Borovszky kép” díszíti. Bemutatásuk mellett keletkezésük történetéről is megosztunk néhány gondolatot.
Borsod vármegye története nem szerepelt a millennium idején megjelent Borovszky Samu által szerkesztett vármegye-történeti sorozatban. A hiány nyilvánvaló volt, ezért Borsod megye közgyűlése 1901-ben szerződést kötött magával a sorozatszerkesztővel a megye történetének megírására. A szerkesztő leendő munkáját több kötetre tervezte. Első kötetben a vármegye általános történetét szándékozott megírni, másodikban a városok, községek részletes történeti ismertetése jelent volna meg, majd a harmadik kötet a helyi családok ismertetésével zárta volna a sorozatot. Sajnos nem így alakult, mindössze a vármegye 1711-ig tartó története került publikálásra. (Borovszky Samu: Borsod vármegye története I. Budapest, 1909.) A teljes munka határideje az 1906. év lett volna, azonban az anyag nagy mennyisége csak 1909-re tette lehetővé a megjelenést, amikor is az említett első rész látott napvilágot. Annak is csak az első fele, mert a vármegye sürgetésének eleget téve az 1711-ig készen lévő anyagot küldte nyomdába a szerző.
Borovszky az I. kötet megjelenése után folytatni kívánta a munkát, jóllehet az eredeti szerződés módosítását a vármegye megtagadta. 1912-ben bekövetkezett halála azonban megakadályozta a mű befejezését. Özvegye a hagyatékért 4000 koronát kért, amelyet a vármegye kifizetett.
A hagyatékban elsősorban azok a „kutatócédulák” szerepeltek, amelyek levéltárunk gyűjteményes fondjainak ma is egyik legértékesebb részét alkotják, több mint 7 iratfolyóméter mennyiségben. A cédulák a település- és földrajzi nevek, családnevek és tárgyszavak témaköre köré csoportosulnak.
Egy külön levéltári dobozban található a szerkesztő levelezése és pl. a megye 1711-1740 közötti történetének kézirata, amelyet dr. Tóth Péter rendezett sajtó alá a Levéltári Évkönyv 8. számában 1997-ben. Itt található továbbá néhány korabeli fotó, amelyek alapján az 1909-ben megjelent, és a leendő kötetek illusztrációi készültek.
Az illusztrációk elkészítéséhez a szerkesztő háromféle forrást adott meg az illusztrátornak. Korabeli fotókat, amelyek a megye jellegzetes épületeiről, tájairól Miskolcon és vidéken készültek. A Vasárnapi Újság 1861. évfolyamában „Felső Borsodi képek” című cikksorozatát, amelynek képei több tusrajzhoz szolgáltak alapul. Harmadszor pedig Elias Widemann (1619-1652) 1646-ban Pozsonyban és 1652-ben Bécsben megjelent metszetsorozatát használták fel a készülő megyetörténethez.
A fenti három forrás alapján készült tusrajzok és akvarellek legtöbbjén egy F. S. monogram tűnik föl, amelynek megfejtésében Pirint Andrea a Herman Ottó Múzeum művészettörténésze volt segítségünkre. Ő hívta fel ugyanis a figyelmet arra, hogy 1993-ban Goda Gertrúd művészettörténész említés szintjén, de foglalkozott ezzel a témával. Eszerint: „A Borsod megyéről 1909-ben kiadott kötetben, [Ti. Borsod vármegye története] F.S. monogrammal találjuk meg többek között az Avasi templom jellegzetes harangtornyát. Filippinyi Sámuel szobrászművész fiatalkori munkáit véljük felfedezni eme érzékeny tollrajzciklusban, ami egyúttal elindította a városról készült emlékképek sorát.”
Filipinyi Sámuelről csupán keveset tudni. Békéscsabai származású volt, aki 1904-1907 között kisplasztika szakon tanult az Országos Magyar Királyi Iparművészeti iskolában. Az 1910-es és 1920-as években, szülővárosában több szobrot, épület díszítőelemet és ezek tervét, valamint plaketteket készített.
Ami számunkra azonban mindennél fontosabb, hogy részt vett Borovszky megyetörténeti munkája illusztrációinak elkészítésében, és így olyan képsorozatot hagyott maga után Borsod megyéről, amely ma megismételhetetlen lenne az épületek és környezet változása miatt.
A megjelent monográfia első kötetébe 22 illusztráció került, amelyek között egy térképvázlat szerepel a mezőkeresztesi csatáról. A maradék 21 kép között hét portrét találunk, amelyek Widemann első és második kötetéből származnak, egy-hat arányban, ezek: Móré István, Gr. Forgách Zsigmond, Gróf Rákóczi László, Csáki István, Szunyogh Gáspár, Gróf Wesselényi Ferenc, Szentpéteri István. Az arcképek teljesen megegyeznek az eredeti metszetekkel, de a nevek, titulusok és jelmondatok hiányoznak a tusrajzokról, amelyeknek nincsenek meg a köteten kívülim Filipinyi által készített eredeti változataik. A kötetben ezeken kívül „Borsod vármegye címere, A borsodi vár helyén épült ref. templom, A béli Három forrás, Az avasi templom tornya, Cserépvár romjai, Ónodi vár romjai, Rudabányai ev. ref. templom, Ónodi romok, Szendrői Kastély” megnevezésű képek szerepelnek.
Ezeknek a levéltár épületében kifüggesztve megtalálhatók az eredeti alkotásai is, kivéve a címert, amely egyedüli arany-fekete színes nyomat a kezdőoldalon. Benne van a kötetben, de azon kívül nincs meg az eredetije az alábbi mellékleteknek: „Diós-Győr romjai, A háromhegyi klastrom romjai, A Szentléleki kolostor romjai, Diósgyőri várromok [fotó], Szendrő vára”. Utóbbi egy 17. századi metszet másolata.
Borovszky készült a folytatásra, ezért az első köteten kívül Filipinyivel még számos, konkrétan 31 darab tusrajzot és akvarellt készíttetett. Elképzelhető, hogy lehetett ezeken kívül több is, de jelenleg ennyi található meg gyűjteményünkben.
Filipinyi a Vasárnapi Újság alapján az „Edelényi cukorgyár, Sajószentpéteri ref. templom, Kurityáni kastély, Dubicsányi kastély, Kurityáni zárda, Szendrői kastély” című alkotásokat készítette el, amelyek közül viszont csak az utóbbi került be a megyetörténet első kötetébe.
A leendő mellékletek készítésének alapjára is sikerült ráakadnunk, ugyanis a „Borovszky gyűjteményben” megtalálhatók azoknak a fotóknak egy része, amelyek alapján a rajzok készültek, illetve olyan fotókat is találunk, amelyeket nem örökített meg a művész.
Az alább feltöltött két galériában a fentebb leírt eredeti képeket, illetve a képek alapjául szolgáló fotókat láthatják.
Új hozzászólás