Egy kereszténnyé lett török birtokos, Báthory László

Bodnár Tamás:

Egy kereszténnyé lett török birtokos, Báthory László

Eger várát 1687. december 17-én foglalták vissza az egyesült keresztény seregek, hosszú blokád után. A blokád kialakítása Antonio Caraffa altábornagy feladata volt, és ennek első lépései már a nyár folyamán megtörténetek. Az Eger körül portyázó, főként magyar csapatok minden a városba és várba történő élelmiszer szállítmányt feltartóztattak. Az erősség ellen felvonuló magyar és német haderők parancsnoka Giovanni Battista Doria őrgróf volt, Caraffa ezredének alezredese. Az első pillanattól vitathatatlan volt, hogy nem ostrommal, hanem a kiéheztetés lassú, de biztos módszerével kívánják visszafoglalni a várat. Rusztem, az utolsó egri pasa a kapitulációs egyezménynek megfelelően kibontott zászlókkal, dobszó mellett vonult ki a várból, mintegy 3500 polgári lakossal és katonával. Egerben azonban 300-400 olyan török maradt, akik nem voltak hajlandók Nagyváradra visszavonulni, és az elkövetkező időben kereszténnyé lettek, majd folyamatosan asszimilálódtak.[1]

Levéltári források tanúsítják, hogy Eger feladásában igen jelentékeny szerepet vállalt a várhoz tartozó hűbéres szpáhik parancsnoka, a 65 éves alajbég , név szerint Ali. A vár blokádja idején Ali bég átszökött a falakon, a császári táborba ment, s nem hivatalosan tárgyalásokat folytatott Eger kapitulációjáról. Később maga I. Lipót király állítja oklevelében, hogy Ali bég, mint az egri vár feladásának és elfoglalásának jeles segítője az „ostromban” elöl járt. A Szepesi Kamara egy feljegyzése is erről tanúskodik, miszerint „Olay László” [vezetékneve itt az alajbég/olajbég tisztségből eredeztetve] a császári táborba ment és annak hűséges szolgálatot teljesített. Ali bég a kapituláció után Egerben maradt, megkeresztelkedett, s a Báthory nevet vette fel a keresztségben nyert László név mellé. 12 nappal Eger felszabadulása után, 1687. december 29-én a császári táborban jelenlévő Fischer Mihály kamarai adminisztrátor igazolást adott Olay László részére, aki az egri keresztény blokád alkalmával önként a császári sereghez ment és a császáriak részére hűséges szolgálatokat teljesített, ezért Caraffa generális Eger városában birtokolt házát meghagyni rendelte. 1693. június 16-án pedig I. Lipót király Bécsben, a már Báthory László néven nevezett korábbi alajbéget, aki „az ostromban a vár feladásának és elfoglalásának kiváltképpen való előmozdítója volt,” s Egerben maradt, a katolikus hitre tért, „együttműködéséért” mindennemű adózás, közmunka és beszállásolási kötelezettség alól felszabadította. Egy felségfolyamodványában az újkeresztény azt állította, hogy mint egri török a blokád során azon munkálkodott, hogy övéi sem a várost, sem pedig a várat ne gyújtsák fel, noha azt már lélekben elhatározták, de közreműködésével ezeket a Habsburg uralkodónak mindenestől kár nélkül átadhatták. 1695-ben az Udvari Kancellária úgy említi az egykori Ali béget, mint aki „az egri vár visszafoglalása érdekében az ostrom során kiváltképpen való serény munkálkodásáért” kapott a császártól kiváltságokat.[2]

Báthory László egy 1690-ben készült kimutatás szerint az itt maradt törökök módosabbjai közé tartozott, házában 2 fűthető szoba, 2 kamra, 2 pince és egy hat ló befogadásra alkalmas istálló volt.[3] Ez egy sarokház volt a káptalan Szent József templomának körzetében a Kereszt vagy Maklár utcában. Az összeírásból azt is megtudjuk, hogy felesége neve Éva.[4] Egy korábbi, szintén újkeresztényeket tartalmazó összeírás szerint a családhoz tartozott feleségén kívül az alajbég anyja, egy fia és két lánya is, valamint két szolgálójuk.[5]

A magyar nemeseknek viszont még az egykori hódoltság alá nem eső birtokaikat sem sikerült mindig megtartani. 1693-ban Vay Ábrahám is majdnem elveszítette a már 1668 óta kezében tartott Alsózsolcát, hűtlenség vétkébe keveredett. A fent említett Báthori Lászlóval szemben kellett megvédenie birtokát, aki keresztény úrként igyekezett adományokat szerezni. Az alábbi levélben Borsod vármegye segítségét kéri Vay Ábrahám, hogy igazolja őt:

„Tekintetes Nemes Vármegye!

Nyilván lehet nagyságtoknál s kegyelmeteknél, hogy én az elmúlt rebellió alkalmatosságával kegyelmetes urunk Őfelsége ellen fegyvert nem fogtam, sem tanácsommal a rebelliót nem tartottam, avagy segítettem. Aki másként is mind erőmre s mind elmémre nézve a fele dolgok elkövetésére elégtelen s alkalmatlan voltam s vagyok. Ki miatt jószágaim sem foglaltattak el, sőt amikor némely hamis vádakra elfoglalták volt is, méltóságos Capralla generális úr őnagysága az Eperjesi comissióban visszaadatta. Most pedig maga hasznát vadászó törökből lett Báthori László nevű ember ellenkezőt állítván a felséges udvarnak ellenem. Ezen szín alatt feleségem Solcza nevű faluját elfoglaltatván, és maga kezéhez adattatván, Őfelségétől azon falura adományt kapott. Mely hamis adományt el akarom rontani, de ehhez nagyságtok és kegyelmetek jó akaratjára vagyon nagy szükségem. Kérem azért igen nagy bizodalommal nagyságtokat s kegyelmeteket a megírt dologrul, mivel azokat jól tudja, s jól is ismer engemet, jó formában, deákul nekem tanúbizonyság levelet adni méltóztassék. Hogy ez iránt hozzám mutatandó nagyságtok s kegyelmetek jóakaratja által azon bajos állapotomnak örvendetes végit nyerhessem meg és elérhessem. Mely patrocíniumát nagyságtoknak s kegyelmeteknek megszolgálnom igyekezem. Jó választ várván maradok Nagyságtok s kegyelmetek egyik tagja, köteles szolgája.

1693. július 8. Vay Ábrahám”[6]

Nem volt alaptalan Vay Ábrahám aggodalma, ugyanis Lipót király egy hónappal korábban beiktatta Báthory László „alajbéget” Alsózsolca és Nolaj birtokába.[7]  Erre reagált a fenti levélben Vay a vármegyének.

1695. szeptember 7-én az egykori alajbég ugyanúgy viteti az alsózsolcai bíróval levelét Miskolcra a járási szolgabírónak, mint egykor, amikor még nagyhatalmú török úr volt: „Zsolcai bíró szolgáltasd ezen levelemet Miskolci szolgabírónak kezébe hamarsággal.”

Báthori László levele Egerből a miskolci szolgabírónak 1695-ben:

HU-MNL-BAZVL-IV.501.b. XII.-V.-17.

Maga a levél így szól:

„Köszöntésem után Isten áldja kegyelmedet!

Csak azért kelletek ez levelem által megtalálnom kegyelmedet, hogy az alsózsolcaiakra levelet küldött kegyelmed, hogy az miskolczi pástra 4 szeker szénát vinnének. Hiszen jól tudja azt kegyelmed, hogy nékem vagyon igazságom Őfelségétül, hogy se porciót, se kvártélyos németet ne tartsanak, se vármegyére ne szolgáljanak [az alsózsolcaiak]. Azt maga is jól tudja kegyelmed, hogy az nemes vármegye kezében vagyon minden igazságom nekem, mégis nem ad hitelt neki az én igazságomnak. De ha az én jobbágyomnak békit nem hagy kegyelmetek, bizony mind commendant uramtul, mind pedig udvarbíró uramtul passzust kérek, megint újobban fel fogok Őfelségéhez menni. Eddig is csak azt vártam, hogy ha megtartja-e kegyelmetek az Őfelsége parancsolatját, ha pedig nem, mindjárt felmegyek. Azt is hallom, hogy útonjáró némettel akarjátok elpusztítani. Az útonjáró német azt meg nem meri próbálni, ha csak rájok nem igazítjátok. Mind elvárom miképpen fogtok velek cselekedni, ha azt el fog[já]tok követni, mindjárt felmegyek. Ezek után Isten veled.

Dátum Eger, 1695. szeptember 27. Kegyelmed jóakarója Bátori László.”[8]

1700. december 5-én Lipót király engedélyezte, hogy Báthory László, volt egri török, aki ekkor még mindig Egerben élt, és felesége Anna, valamint gyermekeik, Gábor, László és Anna, eladják báró Pfeffershofen János-Ferdinándnak és feleségének Alsózsolca falut és Nolaj falut.[9]

Az ebből keletkezett birtokjogi vita egészen 1701-ig húzódott, amikorra a Vay Ábrahám özvegyét, Ibrányi Annát I. Lipót király parancsára visszahelyezték Alsózsolca és Nolaj birtokába,[10] Bátory László pedig javait eladogatva Törökországba szökött.[11]