Borsod vármegye és Miskolc búcsúja a haza bölcsétől

Borsod vármegye és Miskolc búcsúja a haza bölcsétől

Írta: Bodovics Éva

150 évvel ezelőtt, 1876. január 28-án örökre lehunyta a szemét a „haza bölcse”, Deák Ferenc. Bár a nagy politikus régóta tartó betegsége köztudomású volt, hirtelen halálhírét (szívinfarktusban halt meg) mégis kétkedve fogadta az ország lakossága. „Deák Ferenc nincs többé?”-tették fel a kérdést az újságok. Nincs többé az az ember, akinek nevezetes „húsvéti cikke” elvezetett a kiegyezéshez, megteremtve ezzel az Osztrák-Magyar Monarchia alapját? Nehéz volt elhinni.

 Deák Ferenc gyászjelentése

„Mint egy szívig ható jajkiáltás nyilallott keresztül e gyászhir szózata az egész nemzet kebelén. Önkénytelenül éreztük mindnyájan, hogy oda van közülünk a legjobb s a legbölcsebb vezér, aki őrködött felettünk szenvedéseink éjjelén, s nem hagyta kialudni előttünk a reményfáklyáját, midőn a közöny és csüggedés már-már elnyomott bennünket, végre pedig megmutatta a diadal biztos útját akkor, midőn az alkalmat jogaink visszakövetelésére meghozta a kedvező pillanat.”[1]

Deák Ferenc nem kötődött Borsod vármegyéhez, s Miskolcon is mindössze egyszer járt, még 1845-ben, de munkássága és érdemei jól ismertek voltak a térségben, mindenütt nagy tisztelet övezte. Ennélfogva, mikor halálának napján Lichtenstein József országgyűlési képviselő táviratozott Miskolcra, a város polgármestere, Losonczi Farkas Károly, azonnal megtette a szükséges intézkedéseket. Elrendelte, hogy a városházára kitűzzék a gyászlobogót, s felhívást intézett a város több előkelő polgárához, annak érdekében, hogy képviseljék a megyeszékhelyt – vezetése mellett – a február 3-án, Budapesten tartandó gyászünnepségen.[2] A felhívásra hamar létrejött küldöttség, amely a következő személyekből állt: Mihalovits Sándor rendőr-főkapitány, Diószeghy György főjegyző, Soltész Nagy Kálmán tiszti ügyész, Dr. Ixel Soma főorvos – a hatóság részéről, Radványi István, Soltész Nagy Albert, Dr. Popper József, Kun Kálmán, Serfőző József, Rácz Ádám, Szeremley Lajos, Bartányi Gyula, Czakó István, Pollák Mór, Haas Soma, Kerekgyártó Bertalan, dr. Szabó Gyula és Farkas Kálmán – a városi polgárság részéről.

A népes társaság február 2-án érkezett a fővárosba vonattal, ahol a polgármester ottani lakásán értekezést tartottak a további teendőkre nézve. A megbeszélésen jelen volt a város két országgyűlési képviselője is, Horváth Lajos és Lichtenstein József, kik közül az utóbbi ellátta a közösséget a gyászünnepélyre szükséges belépő jeggyel, valamint „a temetésre vonatkozó rendőri részletes intézkedéseket tartalmazó hirdetéssel”.

 belépőjegy

Másnap, február 3-án, ugyancsak a polgármester lakásán találkoztak a küldöttek reggel 9-kor, s innen mentek a gyászszertartás helyszínére, a Magyar Tudományos Akadémián felállított ravatalhoz. Erről a következőképp írt a polgármester jelentésében: „[…] más nap a gyászünnepély napján reggeli 9. órakor ugyan csak lakásomon egybegyűlvén, innét testületileg ünnepélyes rendben vonúltunk ki a hatósági küldöttek számára fentartott helyszinére, - és bizonyos elégültséggel jelenthetem, - miszerint Miskólcz városa, - valamint bánatos részvétének kijelentésében úgy a helyszinén történt megjelenésében is minden küldöttségek között a legelső vólt.

Innét sorakoztunk a menethez, - mely a szertartás végeztével mintegy 12. óra táján indúlt meg megható és ünnepélyes rendben.”[3]

Borsod vármegye részéről – a fő- és alispán vezetésével – Melczer Gyula, Dobozy Dániel, Brezovay László, Fekete József, Szepessy Gyula és ifj Szathmáry Király Pál rótta le kegyeletét.[4]

Hirdetmény

HU-MNL-BAZML-IV.1902.b.-1876-24.

Deák Ferenc temetése óriási pompával, százezrek részvételével zajlott le. A sajtó napokkal a temetés után is erről cikkezett, közölt látványos képeket. A Borsod. Miskolczi Értesítő helyi lap is részletes tudósítással jelentkezett február 10-én. A lap újságírója – egy bizonyos K. A. – személyesen vett részt a gyászszertartáson, így beszámolója különösen érzékletesre sikerült. „A mintegy 600-ra menő különféle testületi, hatósági, egyleti küldöttségek közül, mi miskolcziak voltunk a legelsők, akik városunk polgármesterének vezetése alatt megjelentünk s közvetlenül az akadémia előtt lettünk felállítva, majd jött a nagyszombati s ez után Borsodmegye küldöttsége, élén főispán úr ő méltóságával , és így tovább, úgy hogy a később jöttek roppant tömege már csaknem a kerepes út [ma Rákóczi út] szegletén lehetett csak felállítva, és így együtt oly hosszú tért foglalhattak el, mint a megye-háza és gőzmalom közti hosszú útvonal.”[5]

Az akadémia csarnokát, ahol a ravatalt állították fel, 10 órakor nyitották meg a közönség előtt, akik között küldöttségi elnökök, tábornokok, az alsó és felső ház, valamint a tudományos társaságok tagjai kaptak helyet.

A koporsó mellett, melyre az uralkodó pár koszorúját helyezték, József Károly főherceg és felesége, Klotild főhercegné állt. Majd megérkeztek a miniszterek, végül a felső papság képviselői: két érsek és hat püspök. „Ekkor megkezdődött a beszentelési actus, melyet két püspök segédlete mellett az esztergomi érsek [Simon János] vezetett. — Elhangozván az utolsó zsolozsma, a ház elnöke G[h]iczy Kálmán[6] mondá el emlékbeszédét, ecsetelve az elhunytnak politicai működését, fellépésétől kezdve az utolsó napokig.”[7]

Háromnegyed óra után kinyíltak a csarnok kapui, s a koporsót a hat fekete ló által vontatott díszkocsira helyezték. A gyászkocsi előtt egy két szürke ló által húzott, pálmalevelekkel díszitett kocsi haladt, rajta 260 koszorúval.

Deák temetése

Vasárnapi Ujság, 1876. február 20., 117.

A koporsó után közvetlenül a király képviseletében báró Mondel tábornok és Tisza Kálmán miniszterelnök-belügyminiszter, a királyné képviseletében pedig báró Nopcsa Ferenc főudvarmester haladt. Erzsébet királyné bár a temetési mentben nem vett részt személyesen, korábban lerótta kegyeletét a ravatalnál, s fehér kaméliával díszített koszorúját Deák koporsójára helyezte. Őket követte a képviselő és felsőház, a bécsi birodalmi tanács, valamint a Tudományos Akadémia tagjaiból álló gyászmenet, akiket sorkatonák választottak el a roppant néptömegtől. „A gyászmenet megindult, a harangok megkondultak s a három különböző távolban haladó katonai zenekar szintén rákezdte a gyászindulókat s igy haladt ki a menet a sírkertbe [Fiumei Úti Sírkert], áttörhetlen népfal között, úgy hogy ha azokat is beleszámítjuk, kik a megszámlálhatlan ablakokból, háztetőkről nézték a nagyszerű, szomorúan leverő látványt, akkor a temetésben résztvettek számát, bátran tehetjük 120—130 ezer emberre.”[8]

A roppant tömegben ott volt a honvédség „imposans tömör csoportja”, köztük a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka, József Károly főherceg, egyenruhás tűzoltók és tengerészek, a több mint 200 főből álló egyetemi ifjúság testülete, pénzverdei munkások, fővárosi testületek és számtalan egyéb küldöttség – köztük a miskolci és Borsod vármegyei is.

Az akadémiától a sírkertig tartó körülbelül 3,5 – 4 km hosszú utat a gyászmenet közel két óra alatt tette meg. Itt a holttestet ideiglenesen elhelyezték a fekete drapériákkal feldíszített sírkápolnában, s az egri érsek elvégezte az egyházi szertartást. 1879-ben kezdtek hozzá a mauzóleum építéséhez, ahová 1887-ben helyezték át Deák hamvait.

Deák Ferenc ideiglenes sírja

Vasárnapi Ujság, 1876. február 13. 104.

Deák Ferenc mauzóleuma a Kerepesi temetőben. A felvétel 1890 után készült. Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. HU-BFL-XV.19.d.-1.07.005

Mind Miskolc város, mind pedig Borsod vármegye közgyűlési bejegyzésben rögzítette Deák Ferenc elhunyta felett érzett fájdalmát, s mindkét közgyűlés elhatározta, hogy életnagyságú olajfestménnyel állít emléket a nagy hazafinak, hogy „bámulatra méltó bölcsessége, önérdek nélkül való honszeretete, szeplőtlen jelleme, s ragyogó polgári erényei, melyek nevéhez az egész művelt világ tiszteletét fűzték, igazság szeretete, törhetlen jelleme, melyet sem balsors hatalma meg nem hajtott, sem fényragyogása meg nem ejtett, polgártársai jobblétének szentelt egész élete, melyen hosszú politikai pályájú egy szennyfoltot sem hagyott , előttünk s utódaink előtt, valahányszor tanácskozásra közügyek elintézése végett […] összegyűlünk […], mint magasztos példák folytonosan lebegjenek és azoknak hű követésére emlékeztessünk […].”[9]

A híres arcképfestőtől, Barabás Miklóstól megrendelt festmény ünnepélyes leleplezésére az 1877. november 5-i vármegyei közgyűlésen került sor, ahol a Deákot méltató beszédet – az alispán felkérésére – Lévay József vármegyei főjegyző mondta el.[10] A festmény sokáig a Miskolci Akadémiai Bizottság Erzsébet téri épületének úgynevezett Deák-termében fügött, 2021 tavaszán azonban visszakerült a megyeházára, hogy annak tanácstermét ékesítse. A város által rendelt festmény sorsáról azonban nem tudni semmit, talán el sem készült.

Barabás Miklós: Deák Ferenc

Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:MAB_08_De%C3%A1kF-Barab%C3%A1s.jpg