Adalékok a kivégzett Jakab András 1956-os történetéhez

2023.01.09.

Adalékok a kivégzett Jakab András 1956-os történetéhez

Írta: Kis József

 

Jakab Andrást 1957. január 11-én végezték ki Miskolcon fegyver- és lőszerrejtegetés miatt. A történetéről szóló munkák megemlítik, hogy 1956 novemberében több köztörvényes bűncselekményt hajtott végre,[1] arról azonban hallgatnak, hogy Jakab valóban részt vett a forradalomban és az utólag „kopjásoknak” is nevezett illegális csoport tagjaként aktivizálta magát 1956. október-novemberben. Ezen hiány oka az, hogy története elsősorban nem a saját, hanem a barátai büntetőirataiból ismerhető meg.

A sejtvezető

Jakab András a forradalmi események hatására szabadult az ormosbányai rabtáborból. Harmadszor volt már büntetés-végrehajtási intézetben. Tiltott határátlépés, illetve annak kísérlete miatt 1952-ben 1 év 6 hónap, 1954-ben 1 év 8 hónap, 1956-ban 2 év börtönre ítélték. Utóbbi eset kiemelendő, ugyanis ekkor köztörvényes bűncselekmények miatt (betöréses lopás, társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás és lopás) is elmarasztalta a bíróság. Jakab külföldre szökésének sikerét nagyobb összegű pénzzel kívánta biztosítani és ezért társaival lopásokat és betöréseket követett el.[2]

Jakab tehát 1956. október 26-án szabadult Ormosbányáról. Előbb volt nevelőapját látogatta meg Meszesen, majd két nappal később Miskolcra utazott. Az annabányai munkásszállóra költözött, ahol megszerezte első fegyverét, egy ismerősétől rendőrségi pisztolyt kapott.[3] Nem sokáig maradt Annabányán, néhány nappal később a Széchenyi utca 36. szám alatti házban vett ki albérletet és itt lakott egészen a letartóztatásáig.[4]

1956. október 29-én az ugyancsak börtönből szabaduló Fedor András barátjával együtt jelentkezett a nemzetőrségbe. A nemzetőrség Rudolf-laktanyai székhelyén egy órán keresztül tisztítottak burgonyát, majd kiábrándultan otthagyták a nemzetőrséget és úgy döntöttek, hogy frissen szabadulóként a megyei munkástanácstól kérnek segélyt. Útközben összefutottak barátaikkal, Boroviecz Lászlóval és Németh Lászlóval, majd Jakab a megyei munkástanács épületében Szkárosi Józseffel. Szkárosi ekkor négyszemközt Jakabnak egy fegyveres csoport alakítására tett javaslatot.[5] Megegyezésük értelmében még aznap este többen összejöttek Fedor András lakásán. Minthogy a jelenlévők többsége Jakab baráti köréből került, Szkárosi később a bíróság előtt azzal mentegetőzött, hogy igazából a szervezkedést nem is ő hozta létre, hanem Jakab András.[6] Ez azonban nyilvánvalóan túlzás, e kijelentés mögött a már kivégzett Jakabra való felelősség áthárítás szándéka mutatkozott meg.

A találkozón Szkárosi – saját, II. világháborús kopjás múltjára utalva – közölte, hogy ő régen egy illegális szervezkedésnek volt a tagja és javasolta, hogy hozzanak létre egy csoportot, amelybe mindenki öt-öt személyt beszervez. Bár a Szkárosiék ügyében hozott bírósági ítélet szerint célként az államvédelmisták összeszedését és megsemmisítését jelölte meg,[7] a különböző beszélgetések során legfeljebb azok letartóztatásáról volt szó. Ez részben megegyezett Szkárosi igazi céljával. Ő ugyanis azért is kezdeményezte a szervezkedést, hogy a korábban ÁVH-sként dolgozó bátyját, Szkárosi Tivadart és annak munkatársait megvédje. Erről a találkozó után négyszemközt nyíltan beszélt Jakab Andrással, aki megnyugtatta: „ne törődj vele, a bátyád meg lesz mentve.”[8] Ugyanezen célra utalt Jakab több vallomásaiban, amelyben közölte, azért volt szükségük fegyverre, hogy ha bárki üldözné Szkárosi bátyját, akkor fegyveresen keljenek a segítségére.[9]

A csoport tehát megalakult, annak vezetőjéül másnap Szkárosi József - Jakab András társaságában -egy volt kopjás társát, Berecz Ignácot kérte fel, aki szívesen vállalkozott a feladatra. Október 31-én újabb találkozóra került sor, amelyen némi vita után megállapodtak arról, hogy a nevük legyen Magyar Ellenállási Szövetség. Ezen alkalommal ismertette Berecz a tagokkal a feladatokat (államvédelmisek felelősségre vonása, ENSZ-csapatokkal kitörő háború esetén diverzáns akciók végrehajtása a szovjet csapatok gyengítése, hátráltatása céljából) és a szervezeti felépítést. Kopjás mintára a szervezkedés öt tagból álló sejtekből tevődött össze, amelyek élén csoportvezetők álltak, s ezek egyike Jakab András lett.[10] Csoportjának tagjai közül két személy neve ismeretes, Varga Gyuláé és Szecskó Andrásé.[11]

A szervezkedés tagjainak többsége ekkor még nem rendelkezett fegyverrel, hamarosan azonban ez is megoldódott. Még október 30-án éjjel Jakab András segédkezett Németh Lászlónak abban, hogy egy rendőrt lefegyverezen és megszerezze annak pisztolyát. Az igazi áttörés a szovjet bevonulás után történt. November 4-én Fedor András és Jakab András – valamint egyes információk szerint Németh László – a Rudas László utcai rendőrség épületéhez siettek, miután arról értesültek, hogy ott fegyvereket lehet szerezni. Az épületből tűzoltók az ablakon keresztül dobálták ki a fegyvereket. Ekkor Fedor 1 db géppisztolyt és 3 db pisztolyt, Jakab 3-4 db géppisztolyt, valamint lőszereket és pisztolyokat vett magához. Talán még aznap Annabányán is szereztek további fegyvereket, illetve egy-egy kézigránátot. A fegyvereket este Fedor lakásán osztották szét a szervezkedés tagjai között. Jakabnál 1 db K-típusú ívtáras géppisztoly, 1 db TT-pisztoly és 2 db kézigránát maradt, amelyeket nőismerőse lakásán rejtett el.[12]

November 6-án újabb találkozót tartottak, amelyen úgy döntöttek, hogy a forradalmárok deportálásának megakadályozása céljából vasúti síneket fognak felrobbantani. E célból a társaság bányász tagjai robbanószert, illetve 70-80 db gyutacsot szereztek be, utóbbiakat Jakab András egyik csoporttagjával, Szecskó Andrással együtt rejtette el.[13]

Ugyanebben az időben az egyik éjjel Jakab András Fedor lakásán töltötte az éjszakát, majd korán reggel lövöldözésre ébredtek. Fegyverüket magukhoz véve az utcára siettek, majd később fegyveres nemzetőrök csoportjával találkoztak, akikkel előbb a szovjetek elleni harcról tanakodtak, majd úgy döntöttek, hogy az annabányai nemzetőrökhöz csatlakoznak. Jakabék és a szervezkedés más tagjai ki is mentek Annabányára, itt útjuk elvált. Fedor András részt vett röpcédulák készítésében, majd két társával megkezdte azok terjesztését, de a szovjetek elfogták és csak másnap engedték őket haza.[14] Jakab nem csatlakozott hozzájuk, így az őrizetbevételt ezúttal elkerülte.

A „kopjások” utolsó „akcióként” a Bükkben, illetve a városban bujkáló egyetemisták, volt diákparlamenterek részére szerveztek pénzgyűjtést a gyárakban. A gyűjtés sikeres volt, a diákokkal azonban megszakadt a kapcsolat, így végül az összeget a tagok egymás között osztották szét, amelyből részesült abból Jakab is.[15] A szervezkedés utolsó találkozójára november 27-én került sor, ekkor vezetőjük, Berecz Ignác bejelentette megszűnésüket.

Köztörvényes bűncselekmények

Jakab András a forradalom időszakában a statáriális bíróság megállapítása szerint öt alkalommal követett el köztörvényes bűncselekményt. Az első lopásra Jakab vallomása szerint 1956. október végén,[16] a bíróság megállapítása szerint 1956. november 11-én került sor. Társaival Perkupán egy zsidó szénakereskedőt kívánt fegyveresen kirabolni, de nem találták meg, ezért magukat nemzetőröknek kiadva a katolikus pap lakásán tartottak házkutatást, amely során 2300 forintot tulajdonítottak el. A bíróság megállapítása szerint a további bűncselekményeket – az 1956. december 15-én ugyancsak kivégzett – Soltész Józseffel együtt követte el. Jakab november 28-án Szkárosi Józseffel és két másik személlyel nyugatra próbált szökni, de Szombathelynél visszafordították őket. Hazafelé a nyugati pályaudvaron futottak össze Soltésszal, akivel együtt tértek haza Miskolcra, majd később is tartották a kapcsolatot. Első közös bűncselekményükre -a bíróság megállapítása szerint – december 3-án került sor. Egy mezőcsáti kereskedőnél magukat rendőröknek kiadva tartottak házkutatást, amely során 2-3000 forintot loptak. December 7-én két kerecsendi lakosnál tartottak házkutatást, az egyiknél pénzszerző akciójuk sikertelen volt, a másiknál 1600-1700 forintot zsákmányoltak. Ezután Füzesabony felé vették útjukat, útközben kerékpárosokat támadtak meg, de pénzhez ekkor sem jutottak. A füzesabonyi gépállomáson azonban házkutatást tartottak, amely során 1580 forintot loptak, majd visszatrétek Miskolcra.[17]

A köztörvényes bűncselekményekkel kapcsolatban felmerülhet a kétely. Elsőként amiatt, hogy bár a statáriumról szóló törvényerejű rendelet értelmében rablás (fosztogatás) bűntette miatt is eljárhatott a rögtönítélő bíróság,[18] Jakabot csupán fegyver- és lőszerrejtegetés bűntettében találták bűnösnek annak ellenére, hogy az ítéletben a köztörvényes bűncselekmények elkövetését megállapították.

Tény azonban, hogy valóban vannak arra vonatkozóan adatok, hogy Jakab követett el bűncselekményeket ebben az időben és nem kizárt, hogy épp Soltész Józseffel, akivel valóban tartotta ezidőben a kapcsolatot.[19] A perkupai esettel kapcsolatban figyelemre méltó egyik társa három évvel későbbi vallomása, amely szerint Jakab novemberben valóban emlegetett „egy papot és egy idősebb zsidó embert. … valami rablás vagy betörést hajtottak végre.”[20] Jakab másnak is beszélt lopásokról: „vidéken volt valahol lopni, azonban nem volt szerencséje, mert csak egy csomó régi millpengőket talált. Ezeket a régi papírpénzeket meg is mutatta Jakab nekem, vittem is belőle magammal a gyermekeknek játszani.” Ugyancsak ezen vallomás szerint Jakab Diósgyőrben is elkövetett bűncselekményt,[21] november első felében állítólag egy Fuhrman nevű cipészt rabolt ki.[22]

A nyomdai tüntetés és a statáriális eljárás

1956. december 10-én Jakab András bizonyosan jelen volt a nyomdai tüntetésnél és a szovjet fegyverhasználatnál, a legnagyobb valószínűség szerint azonban nem volt több egyszerű résztvevőnél. Bár a megyei napilap arról számolt be, hogy Jakab „Miskolcra leküldött szervező” volt, vagyis egyike azon provokátoroknak, akiket Budapestről küldtek Miskolcra azzal a szándékkal, hogy itt „zavargásokat” robbantsanak ki.[23] Az újságcikk állítása nyilvánvalóan propagandisztikus célú és annak semmilyen valóságtartalma sincs. Jakab semmilyen budapesti „ellenforradalmi” csoporttal nem állt kapcsolatban, erre vonatkozóan egyetlen adat sem merült fel sem az ő, sem társai későbbi büntetőeljárása során.

Szervezkedésbeli társai információi szerint Jakab a nyomdai eseményeknél aktív szerepet töltött be. Szkárosi József úgy tudta, hogy Jakab „a szovjet tankra mászott és akkor elkapták”.[24] Boroviecz László évtizedekkel későbbi visszaemlékezése szerint pedig „Jakab András lőtt géppisztolyból a tűzfal padlásról, és az oroszok erre válaszul lőttek bele a tűzfalba. A karhatalmisták azonnal körülvették az udvart, és le is tartóztatták Jakabot.”[25] Ezen értesülések azonban csak szóbeszéd, hallomás útján terjedtek, s ennek a korabeli iratokban nincs nyoma. Maga Jakab első kihallgatása során arról számolt be, hogy a lövöldözés kitörésekor a nyomdánál húzódott meg egy kapualjban, ahonnan hallotta, hogy az emeletről lőnek a szovjetekre, majd – fegyvertelenül – a nyomda helyiségében többedmagával tartóztatták le.[26] December 22-i vallomása szerint a nyomda ablakánál rejtőzött el és ott tartóztatták le a szovjetek.[27] Tény mindenesetre, hogy Jakabot a szovjetek elfogták és átadták a magyar rendőrségnek. Jakab a bíróság megállapítása szerint még aznap este cellatársairól értesült a statárium kihirdetéséről, a valóságban azonban ez csak egy nappal később történhetett, hiszen a rendeletet csak másnap, december 11-én hirdették ki és aznap 18 órától életbe is léptették.[28] Jakab András kihallgatásain kezdetben tagadta, hogy fegyvert rejtegetett volna, december 22-én azonban beismerő vallomást tett. A fegyverek ekkor már nem voltak albérleti otthonában. Letartóztatása után nőismerőse kérésére Szkárosi József vitte el azokat, egy részüket a Szinvába dobta, a géppisztolyt azonban lakásán rejtette el, és ott a rendőrök a december 13-án megtartott házkutatás során meg is találták, így őt is letartóztatták.[29]

Szkárosi ellen később az eljárás megszüntették, a megyei rendőrkapitányság – bírósági ítéletben rögzített – szóbeli közlése szerint azért nem ítélték el, mert „a rendőrségnél mint hálózati személy volt megbízva.”[30] Jakab ellen azonban az eljárást lefolytatták és 1957. január 10-én a Budapesti Helyőrség Katonai Bírósága Pinczés István hadbíró főhadnagy vezetésével fegyverrejtegetés bűntette miatt halálra ítélte. A bíróság úgy vélte, hogy az a tény, hogy ő a statárium kihirdetésekor már őrizetben volt, nem jelenti azt, hogy mentesülhet annak hatálya alól. .Azzal ugyanis, hogy kezdetben elhallgatta, illetve tagadta, hogy bármilyen fegyvert vagy lőszert elrejtett volna, ezzel a fegyverekkel kapcsolatos birtoklása nem szűnt meg.[31] Jakab ítélete a kegyelmi tanács elutasító döntése után jogerőre emelkedett, majd a miskolci lőtéren 1957. január 11-én reggel 7 óra 50 perckor agyonlőtték.

Bár Jakab András egyik kihallgatása során említést tett arról, hogy Szkárosi József fegyveres csoportot kívánt szervezni,[32] a szervezkedés ügyében csak 1959-ben indult nyomozás, s ekkor került dokumentálásra Jakab forradalom alatti tevékenysége, története is.

Az irat jelzete: HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960.

 

 

 

[1] Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Rubicon könyvek, 2006. 48.; https://perek56.hu/ords/f?p=1051:2:5459146914208::NO:2:P2_PER_ID,P2_SZEMELY_ID:81493, (letöltés ideje: 2023.01.06.)

[2] Öttagú bűnszövetkezet felett ítélkezett a miskolci városi bíróság. In: Északmagyarország, 1956. október 7.

[3] HL BHKB 2044/1957. sz. ítélet.

[4] HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. Szecskó Andrásné tanúkihallgatása. 1960. január 5.

[5] HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. sz. ítélet.

[6] HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. Szkárosi József bírósági vallomása.

[7] HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. sz. ítélet.

[8] HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. Szkárosi József bírósági vallomása.

[9] ÁBTL 3.1.9. V-145078. Jakab András kihallgatása. 1957. január 9.; HL BHKB 2044/1957. Jakab András kihallgatása. 1956. december 29.

[10] HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. sz. ítélet.

[11] Kis József: 1956. november 4-e utáni illegális csoportok Miskolcon. In: Nagy Imre és kora. Tanulmányok, forrásközlések II. (Miskolc és Északkelet-Magyarország 1956-ban) Szerk.: Á. Varga László. Budapest, Nagy Imre Alapítvány, 2003. 212.

[12] HL BHKB 2044/1957. Jakab András kihallgatása. 1956. december 29.; HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. sz. ítélet.

[13] HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. Boroviecz László kihallgatása. 1960. február 4.; HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. sz. ítélet.

[14] HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. sz. ítélet.

[15] HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. Boroviecz László kihallgatása. 1960. február 4.

[16] ÁBTL 3.1.9. V-145078. Jakab András kihallgatása. 1956. december 22.

[17] HL BHKB 2044/1957. sz. ítélet.

[18] Markó György: A katonai bíróságok statáriális ítéletei 1956 december–1957 október között. In: Hadtörténelmi Közlemények, 109. év. 3. sz. (1996) 115.

[19] HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. Boroviecz László kihallgatása. 1960. január 13.

[20] HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. Németh László kihallgatása. 1959. december 2.

[21] HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. Boroviecz László kihallgatása. 1960. január 13.

[22] HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. Boroviecz László kihallgatása. 1960. január 14.

[23] „Forradalmárok”, akik vérfürdőt akarnak Miskolcon. In: Északmagyarország, 1956. december 15.

[24] HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. Szkárosi József kihallgatása. 1959. november 25.

[25] Jegyzőkönyv Boroviecz Lászlóval. 1999. október 2.

[26] HL BHKB 2044/1957. Jakab András kihallgatása. 1956. december 10.

[27] ÁBTL 3.1.9. V-145078. Jakab András kihallgatása. 1956. december 22.

[28] Markó György: A katonai bíróságok statáriális ítéletei 1956 december–1957 október között. In: Hadtörténelmi Közlemények, 109. év. 3. sz. (1996) 115.

[29] HL BHKB 2044/1957. sz. ítélet.; ÁBTL 3.1.9. V-145078. Szkárosi József kihallgatása. 1956. december 14.

[30] HU-MNL-BAZML-XXV.21.b. 311/1960. sz. ítélet.

[31] HL BHKB 2044/1957. sz. ítélet.

[32] HL BHKB 2044/1957. Jakab András kihallgatása. 1956. december 29.

 

Utolsó frissítés:

2023.01.09.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges