„A harangok között meg van az összhang is”

2021.03.09.

„A harangok között meg van az összhang is”

Rákosi Mátyás göncruszkai harangja

Írta: Kiss Lajos

 

A Magyar Kommunista Párt (továbbiakban MKP), az ún. „kékcédulás választás” előtt igyekezett az egyházak felé különböző gesztusokat gyakorolni, felhasználva a propaganda eszközeit, illetve azon híveknek a tevékenységét, akik számára a kommunizmus eszméje és a vallási élet jól megfért egymás mellett. Az 1947-ben lezajlott választások előtt a vallás védelmének hangsúlyozásával a párt vezetői, szervezői pozitív benyomást próbáltak kelteni a keresztény közösségek irányába. Ezek a gesztusok azonban rövid ideig tartottak és nem is fedték teljesen le a valóságot.[1] 1947. július 15-én, a Szabad Magyarországban, az MKP északmagyarországon regionális lapjában megjelent cikk tájékoztatása alapján Nógrádi Sándor regionális titkár saját pártját nevezte meg a nemzeti függetlenség, az erkölcs, a magántulajdon, a vallás és a család igazi védelmezőjének. A Miskolcon megtartott, Borsod vármegye kommunista vezetőinek részvételével zajlott gyűlésen szóba került Rákosi Mátyás a Magyarországi Római Katolikus Egyház felé gyakorolt nemes gesztusa is, miszerint a németek által elhurcolt 60 darab harangot sikerült a különböző települések egyházainak visszaszolgáltatnia, illetve több tönkrement darabot, a kommunista párt megbízásából megjavíttatni.[2]

A 60 darab harang közül az egyik az Abaúj vármegyében található Göncruszka településre került, ahol a Magyar Kommunista Párt viszonylag elég népszerűnek számított elsősorban a volt uradalmi cselédek és a helyi katolikus vezetők, valamint az általuk koordinált egyesületek körében. Az adományozott harangot több mint egy fél évig nem használták annak ellenére, hogy a párt megszervezésében jelentős szerepet játszott Bazán József,[3] a helyi római katolikus iskola korábbi kántortanítója majd igazgatója.

Bazán már a Tanácsköztársaság idején szerepet vállalt a kommunista párt agitációs tevékenységében, amiért 1921-ben 1 év 2 hónap börtönbüntetésre ítélték, ezzel együtt elvesztette hivatalát, amelyet csak 1924-ben nyert vissza.[4] Ezt követően a település közösségi életébe is visszatérhetett. Az oktatásban és egyházban viselt tevékenysége mellett, a helyi Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetek igazgatósági tagja, majd igazgatója volt.[5] Bazán és a helyi, illetve gönci[6] MKP tagjainak szervezési munkái kezdetben komoly ellenállásba ütköztek annak ellenére, hogy az iskola igazgatónak sikerült komoly bázist teremtenie pártja számára a helyi katolikus egyesületek (pl. KALOT), a római katolikus iskola tantestületének bevonásával (szimplán vezető cserékkel). A település egyes lakói azonban kifogással éltek a helyi római katolikus egyház két vezető beosztású személye ellen a szomszéd településen, Göncön működő Lacza János esperesnél.

Az 1945. december 22-én kelt levelében az esperes úr aggodalmát fejezte ki a Göncruszkán kialakult helyzettel kapcsolatban. A levélből kiderült, hogy a panaszosok neheztelésüket fejezték ki, a plébános passzivitása és az egyházi élet lezüllése miatt. Egyházi vezetőjüket kommunistának mondták, aki „exponált kommunistákkal barátkozik, minden ügyes bajos dolgát velük intézteti”. A levélből kiderül, hogy a Független Kisgazda Ifjúsági Egyesület és a római katolikus tantestület között jelentős konfliktus volt már ekkoriban a településen. Ezt elsősorban a helyi MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, amelynek központi vezetése 1945 februárjában az MKP felügyelete alá került) háttérbe szorulásának volt köszönhető. A KALOT-ban történt személyi változások szintén botrányt okoztak a hívek körében, mivel az újonnan megválasztott vezetőség többsége nem járt templomba. Az esperes felszólította a plébánost, hogy tegyen rendet a település egyházi életében és erről jelentést tegyen.[7]

A település katolikusai között a konfliktus azonban továbbra is fennmaradt. Lacza János esperes 1946 decemberében bekövetkezett halálát követően,[8] a „reakciósnak” bélyegzett hívek közvetlenül a püspökhöz fordultak panaszaikkal. Ugyanakkor a pártján belül is érte támadás Bazán Józsefet, amelyből büntetőperes ügy lett. Az igazgatót rémhírterjesztéssel vádolták meg. 1946 decemberében két telkibányai lakos fát fuvarozott számára. A munka közben beszélgetésbe elegyedtek, amelynek során a fuvarosok szerint az igazgató az alábbiakat mondta: „Nagyon kell vigyáznunk össze kell tartanunk, mert a békekötés után 26 ezer embert fognak kivinni Oroszországba munkára, ezeket a Szoc. Dem. és Kisgazda párt emberei közül szedik össze.”[9] „A beszolgáltatásnak szigorúan eleget kell tenni, mert ami készletünk volt, azt kizsákmányolták az oroszok és így a városiaknak kukoricával pótolják a fejadagot, mivel nincsen elegendő élelmiszerünk.” A büntetőper végül 1948 februárjában a vád ejtésével zárult. Az iskolaigazgató a vádat „jobboldali” Szociáldemokrata összeesküvésnek vélte.[10]

A perrel párhuzamosan Bazán tanító szigorúan kitartott az MKP mellett próbálva rendezni a párt és családja helyzetét. Grúz Péterhez intézett, 1947. november 27-én kelt levelében a Pfeiffer Zoltán által vezetett Magyar Függetlenségi Párt helyi támogatóira tett panaszt.

A göncruszkai „pfeifferisták” ugyanis megakadályozták Rákosi Mátyás által adományozott harang elhelyezését. Bazán levelében az alábbiakat közölte: „ A Pfeiferisták félrevezet[t]ék a Püspököt s mindent elkövetnek, hogy az ne kerüljön a toronyba, mivel R[á]kosi [el]vtárs közbelépése folytán került ide. Ezt nagyon bizalmasan kérem kezelni ne hogy a püspök ezt megtudja. A Főtisztelendő Urat felcitálta s azt mondta ha felhuzatja a harangot felfüggeszti öt az állásából s mindezt az itteni reakciósok csinálták nap-nap mellett mennek a szegény püspök nyakára és feljelentéssel ijesztgetik a Hercegprímásnál.[11] Bazán levelében kitért továbbá arra is, hogy a tanítóképző főiskolát végzett, Antal nevű fiát szintén a „reakciósoknak” köszönhetően nem vették fel negyedik tanítónak a helyi iskolába. Éppen ezért arra kérte a címzettet, hogy járjon közbe fiának a rendőrség kötelékébe történő felvételét illetően. A helyi történések szempontjából mindenképpen fontos kitérni a levél azon részére amelyben Bazán József reflektál Grúz Péter korábbi, 1947. szeptember 23-án kelt levelére: „Nagyon rosszul esik az, hogy én aki a pártért annyit dolgozom s e miatt annyi támadásnak vagyok kitéve, keveslik a munkámat. Csak egyet mi lett volna itten, ha én nem agitálok a választások elött? –Kopcsó teljesen szétbomlasztotta vo[l]na a pártot, olyan munkát végzett az itteni reakciósokkal.[12]

A Kopcsó nevű párttag minden bizonnyal K. Kopcsó István kovácsmester volt, aki 1950-től a göncruszkai tanács VB elnöki címét töltötte be.[13] Az igazgató és a kovácsmester közötti feszültség 1947-ben alakulhatott ki, ugyanis korábban jó viszony jellemezte kettőjük kapcsolatát. 1932-ben egy Bazán József ellen folytatott büntetőügyben a göncruszkai Hangya Szövetkezet igazgatósága, köztük Kopcsó István védelmükbe vették a vádlottat.[14] 1947. február 26-án történt kihallgatásakor Bazán Kopcsót ajánlja tanúnak, hogy tisztázza ártatlanságát, aki ennek eleget is tett. Az 1947 augusztusában lezajlott választások során azonban kettőjük viszonya megromolhatott, valószínű, hogy a párt helyi szervezetének elnökségéért folytatódhatott kettőjük közt rivalizálás. Bazán József helyzete az iskola 1948-as államosítását követően feltételezhetően kilátástalan lett a településen. Kopcsó István VB elnöksége alatt már nem tartózkodott a településen, nevét a választási névjegyzékben sem találjuk.[15] Az MKP helyi szervezetének egyik alapítójának, id. Pribula József visszaemlékezése szerint, a volt kántortanító családjával Budapestre költözött.[16]

A harangot végül maga plébános szentelte meg 1948. március 7-én a püspök úr engedélyével. Vörös József plébános így számolt be az eseményekről: „… ünnepélyes keretek között a szt. misszió alkalmával megszenteltem. Beszédemben annak az eseménynek adtam kifejezést, hogy ez a harang pártok közötti megértést, a szeretetben való egyesülést és együttmunkálkodást fogja hirdetni és megteremteni. A harangok között meg van az összhang is.”[17]   

 


[1] Németh László: „Az egyházi kampány vitelénél fokozottabb figyelmet kell fordítani a sajtóra”. Egyházellenes propaganda a Szabad Népben 1948-ban. In: Valóság 2005. 4. sz. 70-86.

[2] Szabad Magyarország, 1947. 158. sz. 3.; 183. sz. 1.

[3] A Tanácsköztársaság alatt és azt követően magát baloldalinak vallotta, amiért súlyos megkülönböztetés érte. Magyar Közlöny, 1946. 22. sz. 1. Ennek ellenére 1932-ben a helyi Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet igazgatósági tagjának választották meg. Központi Értesítő, 1941. 27. sz. 1048. Az 1930-as években a község képviselő testületi jegyzője is volt. Molnár Endre (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 17. Abaúj-Torna vármegye. Budapest, 1935. 302.

[4] MNL BAZML VII. 1. b. 2154/1947

[5] MNL BAZML VII. 51. b. 4197/1932.

[6] A párt megszervezésében jelentős szerepet vállalt Vaik András gönci cipész. MNL BAZML XXXV. 133. a. Pribula József visszaemlékezése_1962

[7] MNL BAZML X.2. Ő.e. 1/1.

[8] MNL BAZML XXXIII. 1. a. 2066. köt. 85/1946.

[9] MNL BAZML VII. 1. b. 2154/1947

[10]  A per során Vörös József plébános kiállt az igazgató mellett, kitűnő kántornak, tanítónak, a gyermekek igaz barátjának nevezve őt. U.o.

[11] MNL BAZML X.2. Ő.e. 2/14.

[12] MNL BAZML X.2. Ő.e. 2/14.

[13] MNL BAZML XXIII. 804. a. 1. köt.

[14] MNL BAZML VII. 51. b. 4197/1932

[15] MNL BAZML XXIII. 3. a. Abaújszántói járás, Göncruszka

[16] MNL BAZML XXXV. 133. a. Pribula József visszaemlékezése_1962

[17] MNL BAZML X.2. Ő.e. 2/14.

 

 

Utolsó frissítés:

2021.03.09.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges