Százhetvenöt éve született Kaufmann Ernő orvos, a Pécsett megjelenő első hazai rovartani szaklap alapítója
Százhetvenöt éve született Kaufmann Ernő orvos, a Pécsett megjelenő első hazai rovartani szaklap alapítója
Kaufmann Ernő 1849. október 19-én született a Torontál vármegyei Padén, római katolikus családban. Családja erős pécsi gyökerekkel rendelkezett. Édesapja, Kaufmann Nándor (1816–1871) Pécsett született, az 1830-as évek végén azonban Padén kapott állást. Uradalmi számtartóként dolgozott, ezután földbérlettel foglalkozott, 1864-ben pedig megnyitotta a község első postáját. A szülővárosához kötődő szálak azonban továbbra is szorosak maradtak, 1843-ban Pécsett vette feleségül Lukrits Annát (1822–1905), és itt született első gyermekük, Flóra (1844–1919) is. A házasságból egy lány, Anna (1856–1900) és négy fiú már Padén született. Ifjabb Nándor (1846–1931) később a pécsi királyi ítélőtábla bírója volt, a jelen megemlékezésünkben tárgyalt Ernő (1849–1928) orvosi pályára lépett, Géza (1853–1935) ügyvéd, neves publicista, országgyűlési képviselő lett, Károly (1863–1915) pedig szintén jogot végezve a közigazgatásban helyezkedett el. A négy Kaufmann fiú közül három Kenedi-re magyarosította nevét: ifjabb Nándor után Géza 1874-ben, Károly pedig 1882-ben. (Géza és Károly 1916-tól magyarpadéi Kenedy.) A negyedik fiú azonban haláláig megtartotta nevét: Kaufmann Ernő.
Középiskolai tanulmányait a pécsi ciszterci főgimnáziumban kezdte, a budai II. kerületi állami főreáliskolában folytatta, majd 1869-ben a szegedi kegyes tanítórendi gimnáziumban fejezte be. Ugyanebben az évben beiratkozott a budapesti tudományegyetem orvosi karára. Orvostanhallgató volt a fővárosban, mikor édesapja 1871-ben Padén elhunyt, és a család Pécsre települt. Orvosdoktori diplomáját (sebész- és szülészmester) 1874. december 6-án kapta kézhez, hamarosan pedig betölthette első állását is: 1875-ben Hajós mezőváros orvosa lett. Családja révén pécsi kötődései ismét szorossá váltak, 1875-ben itt vette feleségül Johann Matildot (1855–1936), egy helyi iparosmester leányát. Első gyermekük, Ernő 1876-ban Hajóson, második gyermekük, István 1881-ben Szabolcson született. Nagybátyjaik példáját követve mindkét fiú Kenedi-re változtatta nevét: Ernő (1876–1906), aki a pécsi papnevelő intézeti uradalom főerdészeként dolgozott 1902-ben, István (1881–1936) tengerészkapitány pedig 1906-ban magyarosított.
A Pécsi Figyelő tudósítása (1875)
Kaufmann Ernőt tehát munkája Hajóshoz szólította, családi kapcsolatai azonban Pécshez kötötték. A mecsekaljai város – egy álláslehetőség miatt – hamarosan újra elérhetővé vált számára. Az 1850-es évektől ugyanis a Dunagőzhajózási Társaság a jó fűtőértékű mecseki feketeszén kiaknázása érdekében fokozatosan fennhatósága alá vonta a pécsi szénmedence bányáit. E folyamat részeként 1868-ban a pécsi székesegyház tulajdonát képező szabolcsi (1904-től Mecsekszabolcs) bányákat bérelték ki. A szabolcsi bányakerületbe keresett a társaság bányaorvost, és Kaufmann Ernő ezt az állást pályázta meg és nyerte el 1876 végén. Hivatalát 1877-től töltötte be.
Baranya vármegye tiszti főorvosa jelenti az alispánnak Kaufmann Ernő orvos letelepedését Szabolcson (1877)
A Pécstől néhány kilométerre fekvő szabolcsi bányászkolónia orvosaként a következő évtizedekben nagy tekintélyre tett szert a bányászok körében. A nagytudású orvost Baranya vármegye is az orvosi karában akarta tudni: 1895-ben a pécsi járás tiszteletbeli járásorvosává nevezték ki.
Kaufmann Ernő belügyminisztériumi felhatalmazása (1898)
Kaufmann Ernő orvosi munkája mellett minden idejét a rovarok, de főleg a bogarak tanulmányozására fordította. Már Hajóson is rovartani kutatásokat végzett. Egy Magyarországon eltűntnek tekintett faj, a szomorú bűzfutó (Chlaenius sulcicollis) egy példányát hazánkban először, 1876-ban itt gyűjtötte. Előfizetője és rendszeres olvasója volt a kor híres német természettudományos folyóiratainak, sőt kutatásai előrehaladtával számos szakcikket publikált a rangos lapokban. Ekkorra felmerült egy magyar nyelvű rovartani szaklap megjelentetésének igénye is. Egyes vélemények szerint az 1877-es „Ki fedezte fel a Phyloxerát Magyarországon” című cikk körüli botrány ébresztette rá Kaufmannt a folyóirat hiányára. A gondolatot tettek követték, és 1882 végén előfizetési felhívást tett közzé a Természettudományi Közlöny hasábjain.
A Természettudományi Közlöny tudósítása 1882 decemberében
Az első hazai rovartani szaklap tehát Kaufmann Ernő szerkesztésében és kiadásában Pécsett jelent meg 1883 januárjában. Az egyetlen évfolyamot megért Rovarászati Lapoknak 12 száma látott napvilágot, terjedelme összesen 212 oldal. A lapszámok nagy részét a néhány oldalas cikkeken kívül az „Irodalmi tudósítások” rovat alatt megjelent ismertetések teszik ki, melyek a korszak kiemelkedően fontosnak ítélt hazai és külföldi rovartani munkáit mutatják be. A cikkek és az ismertetett művek szerzői a 19. század végének legnevesebb zoológusai, illetve entomologusai voltak.
A Rovarászati Lapok címlapja 1883-ból
Annak ellenére, hogy az előfizetések nem tudták rentábilissá tenni Kaufmann Ernő úttörő vállalkozását, és a lap egy év után anyagi okok miatt megszűnt, nagy jelentőséggel bírt, hiszen előképül szolgálhatott az 1884-ben útjára induló, budapesti megjelenésű Rovartani Lapoknak, amelynek ő maga is szerzője volt.
Kaufmann Ernő entomológusi tevékenységének csúcspontja végül az a mű lett, amelyben három és fél évtizedes gyűjtői és feldolgozói munkája eredményeit publikálta. 1914-ben látott napvilágot alapvetésnek számító munkája, a mintegy 3000 bogárfajt felsoroló faunisztikai adattár Pécs város és Baranyavármegye bogárfaunája címmel. Kaufmann Ernő tekintélyes rovargyűjteményének egy része a pécsi Janus Pannonius Múzeumba, döntő többsége azonban a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumba került.
Pécs város és Baranyavármegye bogárfaunája (1914)
A hazai és német szaklapokban közzétett rovartani és kertészeti cikkei külföldön is ismertté tették Kaufmann Ernő nevét. 1889-ben a hietzingi rózsakiállítás, 1897-ben a hamburgi kertészeti kiállítás sikeres résztvevője volt. A rovartan mellett ugyanis a kertészet, különösen a rózsatermesztés volt a másik nagy szenvedélye. 1887-ben újra lapalapításba fogott, ekkor a rózsatermesztők és a rózsakedvelők számára igyekezett fórumot teremteni. A Rózsa Újság célkitűzéseit így fogalmazta meg: „A Rózsa Újság hivatva lesz első sorban ama kapocs képviseletére, mely a magyar rózsatenyésztőket és rózsakedvelőket összetartani szándékozik; – nincs itten szó sem babérokról, sem pedig anyagi érdekről, hanem csupán arról, hogy kivétel nélkül mindazoknak alkalom nyújtassék a rózsatenyésztés összes ágára kiterjedő eszmecserére, akik a rózsával akár üzletszerűleg, akár pedig kedvtelésből foglalkoznak, hogy ezen az úton a magyar rózsászat elérje azt, amire tényleg hivatva van, vagyis: hogy szerepeljen Európában.”
A Rózsa Újság címlapjai 1887-ből és 1889-ből
Kaufmann Ernő „rózsászati közlönye” hosszabb életűnek bizonyult, mint a „rovarászati lapja”: egészen 1893 áprilisáig szerkesztette. Ekkor eladta a lapot Mühle Vilmosnak, amely a továbbiakban az 1896-os megszűnéséig Temesváron jelent meg.
Illusztrációk a Rózsa Újságból
Kaufmann Ernő 1911-ben történő nyugdíjba vonulása után sem távolodott el a szabolcsi bányateleptől, ekkor ugyanis az itt élők kulturális „jólétéhez” igyekezett hozzájárulni. Az 1910-es évekre Baranya vármegyében is nagy lendületet kapott a mozikultúra, nemcsak a megyeszékhelyen, hanem a nagyobb községekben is egyre több mozielőadást tartottak. A kortársak úgy látták, hogy a mozikultúrának „főként falun van megbecsülhetetlen missziója: elvonja a lakosságot a káros korcsmai szórakozásoktól”. Kaufmann Ernő is felismerte azt a kulturális horderőt, amit a filmszínház a bányászok által lakott községben és a környéken jelenthet. 1913-ban tehát ő volt az, aki Mecsekszabolcsot is elhelyezte a vármegye „mozitérképén”: saját tulajdonú épületében átalakítási munkálatokkal filmszínházat rendezett be, amelynek elnevezése is illeszkedett a bányászkolónia gondolatvilágához: „Kobold-mozi”.
A Kobold-mozi műsorajánlata a Munkás című lapban (1920)
Az egyszerre akár 250 nézőt is befogadni képes Kobold-moziban a filmkockák heti két alkalommal forogtak: az előadások a bányászok munkaidejéhez igazítva szombaton és vasárnap voltak. Kaufmann Ernő halála után a filmszínházat fia, Kenedy István, később pedig annak özvegye üzemeltette, utóbbi 1941-ben jelentős átalakításokat is végeztetett az épületben.
A Kobold-mozi épületének átalakítási terve (1941)
A Pécsi Napló interjúja Kaufmann Ernővel (1925)
Kaufmann Ernő 79 éves korában, 1928. december 23-án hunyt el Pécsett. A Dunántúl című napilap a következő szavakkal búcsúzott tőle: „Az elhunyt melegszívű, jóságos öreg úrban rendkívüli nagy tudású, valóságos polihisztor férfiú dőlt ki az élők sorából. Általános nagy tudásával, még utolsó napjaiban is csodálatos emlékezőtehetségével bámulatba ejtett mindenkit. Ő volt Magyarország egyik legöregebb orvosa. Ötvennégy évig állt rendelkezésére a betegségben szenvedőknek.” Kaufmann Ernőt 1928. december 27-én helyezték örök nyugovóra a pécsi központi temetőben.
Kaufmann Ernő gyászjelentése
Gyánti István főlevéltáros
Irodalom
Gönczi Andrea: Rózsa Újság. Egy különleges pécsi folyóirat, melyben az esztétika és a tudomány találkozik. PTE EKTK Történeti Gyűjtemények Osztályának blogja. 2018. nov. 14. (Megtekintve: 2024. 10. 04.)
Huszár Zoltán: Pécs és a Dunagőzhajózási Társaság. Pécsi Szemle, 1998. (1. évf.) 3–4. szám, 69–84.
Huszty Sándor: A magyar rovartani szaksajtó története és bibliográfiája. I. 1883–1926. Magyar Rovartani Társaság, Budapest, 1967.
Kalapis Zoltán: Padé monográfiája és monográfusa, Herresbacher József. Létünk, 2005. (35. évf.) 1. sz. 85–111.
Romváry Ferenc (főszerk.): Pécs Lexikon. I. köt. Pécs Lexikon Konzorcium, Pécs, 2010.
Surján Miklós (szerk.): Baranya megye sajtóbibliográfiája, 1832–1984. Baranya Megyei Könyvtár, Pécs, 1992. 328.
Szél Győző, Vígh Károly: A magyar rovartani sajtó története. Növényvédelem, 2010. (46. évf.) 12. sz. 589–590.
Sajtó
Munkás, 1920. augusztus 22. 4.
Pécsi Figyelő, 1875. április 24. 3.
Pécsi Napló, 1925. december 6. 2.
Természettudományi Közlöny, 1882. december. 525.
Források
HU-MNL-BaVL-IV.410.b. Baranya vármegye alispánjának közigazgatási iratai. 1628/1877.
HU-MNL-BaVL-IV.410.b. Baranya vármegye alispánjának közigazgatási iratai. 21014/1898.
HU-MNL-BaVL-IV.421.b. Pécsi járás főszolgabírájának közigazgatási iratai. 3974/1941.
Új hozzászólás