Jelenlegi hely
„…örömmel üdvözölnők új előfizetőink soraiban.” - Üzleti formalevél a Szabad Nép előfizetésére 1951 januárjában
„…örömmel üdvözölnők új előfizetőink soraiban.”
Üzleti formalevél a Szabad Nép előfizetésére 1951 januárjában
Rövid sajtótörténeti kitekintés
1945 elején a koalíciós pártok sorra indították el politikai napilapjaikat. A Népszava, amely az SZDP[1] lapja volt 1945. február 18-án, a Szabad Nép[2] mint az MKP[3] lapja március 25-én, két nappal később a Szabad Szó, az NPP[4] lapja, három nappal később a Kis Újság, az FKGP[5] lapja indult újra. Ezt követően a folyamatos papír- és pénzhiány ellenére politikai jóváhagyás mellett ugyan, de további nagyszámú, régi és új lap jelent meg bizonyítva a koalíciós évek alatti sajtószabadság[6] meglétét.
A sajtó háború utáni gyors kiteljesedését követően 1948-tól újabb törés következett be, ugyanis 1948 és 1952 között – az államosítások következtében – a lapok egy része megszűnt, egy másik részük új tulajdonoshoz került.[7] A Népszava az 1948-as pártegyesítést[8] követően a Szabad Szakszervezetek lapja lett, a Magyar Nemzet államosításra került, majd 1954 novemberétől a HNF[9] lapja lett.
1948-tól az államhatalom központi sajtóorgánuma a Szabad Nép lett, amely már a koalíciós időktől a kommunista politikai propaganda legfontosabb szócsöve volt. Vezércikkei a Párt véleményét tükrözték, kiemelten foglalkoztak a párt irányítóinak nyilatkozataival, a róluk szóló hírekkel. Az újságban megjelenő cikkeket a militáns kifejezések (pl.: munkafront, békeharc, stb.) használata, a heves hangvétel, a megbélyegzés, a szenzációhajhász stílus jellemezte.
Százezrek kenyere a Szabad Nép.
Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum, Filmhíradók Online:
https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=6921
Rövid közigazgatás-történeti kitekintés
A közigazgatási területi változásai – Megyerendezés
A hagyományos közigazgatást 1949-ben a szovjet típusú államigazgatás váltotta fel, vagyis a „köz” helyett immár az állam érdekei kerültek előtérbe. A tanácsrendszer (lásd lejjebb) bevezetését megelőzően a megyék nevének, székhelyének és területének megállapítása tárgyában kiadott 4343/1949. (XII. 14.) M.T. sz. rendelet révén hajtották végre azt a jelentős változtatást, melynek során megszüntették a békeszerződések következtében létrejött, határ menti csonka közigazgatási egységeket. Ezeket ugyanis beolvasztották valamelyik szomszédos megyébe – ez által a korábbi 25 történelmi vármegyéből 19 megyét alakítottak ki – és ezzel együtt a vármegye helyett bevezették a megye elnevezést. Bizonyos járások más megyékhez történő csatolásával a megyék mérete közti különbséget próbálták csökkenteni, ezáltal lényegében az összes megye határvonala változott kisebb–nagyobb mértékben. Megyeszékhelyek helyeződtek át, a megszűnt megyék székhelyei (Sopron, Makó, Szikszó, Sátoraljaújhely, Mátészalka, Berettyóújfalu) mellett elvesztette központi szerepét pl. Balassagyarmat (Salgótarján javára), Esztergom (Tatabánya), Baja (Kecskemét), Szentes (Hódmezővásárhely), Gyula (Békéscsaba javára).[10]
Magyarország közigazgatása 1950.[11]
Az 1949. évi XXVI. tv. 1950. január 1-jei hatálybalépésével jött létre Nagy-Budapest a környező agglomeráció hét városának (Budafok, Csepel, Kispest, Pesterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest) és 16 községének (Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákos-hegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár) a fővároshoz való csatolásával.[12]
Budapest 1873-1950.[13]
A közigazgatás szervezeti változásai – A tanácsrendszer bevezetése
A korábban az önkormányzatiság alapelvein álló helyi közigazgatási egységeket a Magyar Népköztársaság új alkotmánya szovjet[14] mintára az államhatalom helyi szerveiként aposztrofálva tanácsoknak nevezte el. A tanácsok feladata az állami és a pártszervek utasításainak végrehajtása, valamint a központi szervek informálása volt, a lakosság felé nem tartoztak elszámolási kötelezettséggel.
Az új alkotmány 1949. augusztus 20-ai hatályba lépésekor azonban a tanácsok csak papíron léteztek. Felállításukról ténylegesen az ún. első tanácstörvény, az 1950. évi I. tv. rendelkezett.
Az új államigazgatási egységek felállását követően a hagyományos közigazgatási fogalmak (törvényhatóság, közgyűlés, főispán, alispán, polgármester stb.) is elvesztették létjogosultságukat. A tanácstörvény szerint a tanácsrendszer legfelső szintjén a fővárosi, megyei és megyei jogú városi tanácsok álltak (ezek felettes szerve elvileg az Elnöki Tanács és az országgyűlés, valójában 1953-ig a Belügyminiszter, majd a Minisztertanács volt). Ezeket követték a járási és a járási jogú városi tanácsok, a legalsóbb szinten pedig a városi és (fő)városi kerületi, valamint a községi tanácsok álltak. Az 500 főnél kisebb lakosságú falvak esetében községi közös tanácsot hoztak létre egy vagy több szomszédos település együttműködésében.
Az első tanácsválasztást 1950. október 22-én tartották, ezt megelőzően 1950 elején a tanácstagok még kinevezéssel kerültek hivatalba. Az 1950. évi 31. tvr. szerint a tanácsválasztásnak – az országgyűlési választáshoz hasonlóan – kötött listás választásnak kellett lennie, vagyis a listát a választók teljes mértékben támogatták vagy (általában csekély számban) elutasították. A tanács élén a tanácselnök állt. Az évi néhány alkalommal ülésező tanácstagok helyett a jóval kisebb létszámú (néhány fős) végrehajtó bizottság (VB) gyakorolta a tanács valódi irányító–ellenőrző jogait. Utóbbiak működtették a hivatali szervezetet, szakigazgatási ágak szerinti osztályokat hoztak létre – ez a községi tanácsi VB-knél nem volt kötelező –. A végrehajtó bizottságok tevékenységét a saját tanácsuk, felettes végrehajtó bizottságuk és a párt helyi szervezetei felügyelték.
Tanácsválasztások 1950. október 22-én.
Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum, Filmhíradók Online:
https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=10428
A megválasztott tanácstagoknak szóló formalevél a Szabad Nép c. lap előfizetéséről
Az MDP agitációs-propagandagépezetének zászlóshajója, a Szabad Nép c. lap kiadója 1951 januárjában egy üzleti formalevélben kereste meg országszerte az 1950. október 22-én megválasztott tanácstagokat, hogy rávegye őket az újság előfizetésére, illetve a terjesztési kampányban való részvételre.
Szabad Nép előfizetés.
A Szabad Nép c. lap kiadójának formalevele a megválasztott tanácstagokhoz. 1951. január
HU-MNL-BaML-X.45.
A levélben kifejtették, hogy milyen felelősséggel is jár a tanácstagok megválasztása, hiszen nem csak vezetnie és segítenie, de nevelnie is kell a választóit, és ahhoz, hogy jól végezhesse munkáját, tájékozottnak kell lennie. „Ismernie kell hazánk, nemzetünk munkáját, eredményeit, legyűrendő nehézségeit, de el kell igazodnia abban az öt világrészre kiterjedő küzdelemben is, mely a Szovjetunió vezette béketábor és az amerikai imperializmus vezette háborús gyujtogatók között folyik."[15] Ebben nyújtott elengedhetetlen segítséget az újság rendszeres olvasása, a levél szerzői szerint.
Az összegyűjtött információkról, tanulságokról rendszeresen tájékoztatni kellett azokat, akik nem voltak az újság olvasói. Ehhez biztosítottak keretet az 1950-es években az ún. „Szabad Nép-negyedóra/félóra” elnevezésű rendezvények, amely a munkahelyeken tartott rendszeres, általában heti politikai „vitákat” jelölte. Az ilyen vitákon a dolgozóknak kötelező volt megjelenniük. A rendezvény a nevét onnan kapta, hogy a munkahelyi vezető vagy pártfunkcionárius által irányított beszélgetésben a Szabad Nép legfontosabb híreit és vezércikkeit kellett átbeszélni, kommentálni. Tényleges vitáról azonban szó sem lehetett, a résztvevők mindannyian a párt iránti elkötelezettségüket igyekeztek bizonyítani.
Sajtófélóra plakátról készített fotó az Állami Mélyépítéstudományi Tervező Intézet irodaházában, 1950.
Budapest, 1950. december 1. Huszár Erzsébet (j), a Fővárosi Tanács pártszervezetének agitációs-propaganda titkára Szabad Nép-félórát tart dolgozóknak. A falon Sztálin képe. MTI Fotó/MAFIRT: Bartal Ferenc
Török Gábor, levéltári informatikus
Forrás és irodalom:
HU-MNL-BaML-X.45. Pécs Városi Békebizottság iratai. (1949) 1950–1952
| BUZINKAY 1994 | BUZINKAY Géza: A magyar sajtó története 1849-től 1948-ig. In: KÓKAY György–BUZINKAY Géza–MURÁNYI Gábor: A magyar sajtó története. Budapest, 1994. 173–200. |
| HORVÁTH 2018 | HORVÁTH Attila: Megyerendezés 1950-ben. in: RUBICON. XXIX. (2018):3–4. 136–137. |
| SIPOS 2018 | SIPOS András: Nagy-Budapest létrehozása. A második városegyesítés. in: RUBICON. XXIX. (2018):3–4. 138–147. |
| VIDA 2011 | VIDA István: A koalíciós korszak és a magyarországi szocializmus politikai rendszere (1944–1989). Szócikkek. In: Magyarországi politikai pártok lexikona 1846–2010. Főszerk. Vida István. Budapest, 2011. 273–312. |
[1] Szociáldemokrata Párt (SZDP): „1944. december 21.–1948. június 12. – baloldali szociáldemokrata parlamenti politikai alakulat. […] hivatalos lapja a Népszava (1945–1948), délutáni sajtóorgánuma a Világosság (1945–1952), tudományos folyóirata a Szocializmus (1945–1948) volt.” VIDA 2011. 309–312.
[2] A Szabad Nép engedély nélküli sajtótermékként jelent meg először 1942 februárjában, de csak néhány számot élt meg, ezt követően 1944 novemberétől adták ki újra néhány szám erejéig. Újraindulását követően 1945 márciusától 1948. június 13-ig a Magyar Kommunista Párt (MKP), majd 1948. június 15-től 1956. október 29-ig a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) Központi Lapja volt. A forradalom és szabadságharc leverése után a kompromittálódott régi név helyett felvette a Népszabadság nevet, és mint a Magyar Szocialista Munkáspárt lapja működött tovább. BUZINKAY 1994. 195–198.
[3] Magyar Kommunista Párt (MKP): „1944. november 5.–1948. június 12. – bolsevik típusú kommunista parlamenti párt. […] hivatalos lapja a Szabad Nép (1944–1956), tudományos folyóirata a Társadalmi Szemle (1946–1948), falusi hetilapja a Szabad Föld (1945–1956) volt.” VIDA 2011. 296–299.
[4] Nemzeti Parasztpárt (NPP): „1944. december eleje–1956. október 31. – radikális baloldali paraszti parlamenti politikai szervezet. […] hivatalos lapja a Szabad Szó (1945–1952) volt. Falusi hetilapja Paraszt Újság (1945–1948) címmel jelent meg.” VIDA 2011. 304–306.
[5] Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt (FKGP): „1944. december 21-e előtt–1956. október 30. – összetett ideológiai arculatú, gyűjtőpárt jellegű demokratikus parlamenti párt, 1944 és 1949 között a kormánykoalíció tagja. […] A párt hivatalos napilapjának tekinthető a Kis Újság (1945–1951), a Hírlap (1946–1949) és a Magyar Nemzet (1945–1949). A hetilapok közül a párt érdekkörébe tartozott a Demokrácia (1945–1948), az Igazság (1945–1948), a Független Magyarország (1946–1952, kisebb szünetekkel), a Reggel (1946–1948) és a Politika (1947–1949).” VIDA 2011. 276–280.
[6] A Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. tc. egyebek közt kimondta azt, hogy az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen joga „a gondolat és a vélemény szabad nyilvánítása”, vagyis közvetve a sajtószabadság. Az új alkotmány, az 1949. évi XX. tv. már közvetlenül említette ezt, de közben korlátok közé is szorította oly módon, hogy a „Magyar Népköztársaság a dolgozók érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot. […] Az állam e jogok érvényesítésre a dolgozók rendelkezésére bocsátja a szükséges anyagi eszközöket.” Utóbbi a könyv- és lapkiadó vállalatok, valamint a nyomdák államosítására utalt. BUZINKAY 1994. 195.
[7] Az egyes ipari vállalatok állami tulajdonba vételéről szóló 1948. évi XXV. tc. 15. § (5) bekezdése felhatalmazást adott a kormánynak arra, hogy egyes nyomdaipari vállalatokat politikai pártok és a Szakszervezeti Tanács használatába adjon át.
[8] Magyar Dolgozók Pártja (MDP): „1948. június 12.–1956. október 31. – bolsevik típusú kommunista parlamenti párt. 1948. június 12-én jött létre a Magyar Kommunista Párt 4. és a Szociáldemokrata Párt 37. kongresszusának határozata nyomán, amely a két pártot egyesítette. […] A szervezet hivatalos lapja a Szabad Nép (1944-1956), folyóirata a Pártépítés (1950-1955), majd a Pártélet (1956. január–1956. november) volt.” VIDA 2011. 290–293.
[9] Hazafias Népfront (HNF): „1954. október 24.–1990. június 23. – országos hatáskörű, állampárti irányítás alatt működő társadalmi szervezet és tömegmozgalom. A Magyar Függetlenségi Népfront utódaként jött létre […] Megszervezése a desztalinizáció első periódusában jött létre, amikor az MDP a korábbi elnyomó módszerek alkalmazása helyett igyekezett változtatni politikai módszerein, és szélesíteni társadalmi bázisát. […] központi napilapja a Magyar Nemzet (1958–1989) [valójában 1954. november 14-től, a szerző megjegyzése], illusztrált hetilapja a Képes Újság (1960–) volt. A szervezethez köthető további sajtótermékek a Gyermekünk (1969–1988), a Honismeret (1975–), a Lobogó (1959–1979), a Népfront (1956–1989, kisebb megszakításokkal) és a Búvár (1960–1989).” VIDA 2011. 284–286.
[10] HORVÁTH 2018. 136–137.
[11] HORVÁTH 2018. 137.
[12] SIPOS 2018. 144–145.
[13] SIPOS 2018. 145.
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges