Kimutatás Fazekasboda községben a leltározott ingóságokról

Az alábbi dokumentum Baranya megye pécsváradi járásának Fazekasboda községében készült 1948. október 20-án. Német nevek sorakoznak az iraton.

Fazekasbodára 1720 után érkeztek a Hessenből, Fuldából telepesek. Kevesen tudják, hogy Fulda bencés kolostorára, a „Fuldauer Stift”-re (der Stift  - ceruza, die Stift – az egyik német szó a kolostorra, apátságra) utalva kapta a Baranyában ismert szalámiféle, a stifolder a nevét,  amelynek készítési módját magukkal hozták a telepesek. A közhiedelemmel ellentétben esetükben tehát korántsem Stuttgart környékéről érkezőkről, azaz nem svábokról volt szó, hanem hesseniekről.

A „Fazekasboda községben leltározott ingóságokról” készült kimutatás 36 fazekasbodai lakos állatállományát, gazdasági felszerelését és bútorait sorolja fel tételesen. Szemügyre véve a kimutatást, látható, hogy az minden mozdíthatóra gondosan kiterjedt. Az adatokat felvevő tisztviselő a földhivatal dolgozója volt.

A megyei földhivatalok vették át és fejezték be azt a munkát, amit az 1945. május 10. és 1946. június 27. között fennállt úgynevezett Népgondozó Hivatal kirendeltségei végeztek. Az 1945. január 20-i moszkvai fegyverszüneti egyezmény követelményeként az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1710/1945. M.E. sz. rendeletével, dálnoki Miklós Béla miniszterelnök 1945. május 4-i aláírásával létrejött kormányhivatalnak feladatai közé tartozott a trianoni határokon kívüli, 1938 és 1941 között visszacsatolt területekről visszahívott vagy onnan visszatért közalkalmazottak és egyéb foglalkozásúak, hadifoglyok, internáltak, áttelepített, elűzött menekültek, átvonulók elhelyezése, letelepítése, segélyezése; a visszatérő deportáltak gondozása; a „fasiszta” németek kitelepítése. A Népgondozó Hivatal Magyarország bármely részében kirendeltségeket létesíthetett, amelyekkel a helyi szerveknek kötelezően együtt kellett működniük. A Népgondozó Hivatal általános kötelező jelleggel rendeleteket is kibocsáthatott. Öt feladata közül a legutolsó volt tehát „a fasiszta németek kitelepítésének végrehajtása", a rendelet 7. bekezdése pedig azt tartalmazta, hogy erről „külön kormányrendelet intézkedik”.

Az országban öt kirendeltséget állítottak fel a következő központokkal: Budapest, Győr, Pécs, Szekszárd és Sátoraljaújhely. A pécsit hivatalos nevén a Népgondozó Hivatal Dél-magyarországi Kirendeltségének nevezték. Ennek a kirendeltségnek két kerülete volt: Baranya és Bács-Bodrog megyei telepítési kerületek. A Baranya megyei telepítési kerület járásonként telepítési körzetekre oszlott, szükség estén azokon belül alkörzetekbe tagozódva. A dél-magyarországi kirendeltség végeredményben három megye területén is ténykedett, hiszen a Bács megyei telepítési kerülethez hozzácsatolták a kalocsai körzetet, azaz Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részét.

Miként országosan a többi is, a dél-magyarországi kirendeltség is 1945 júniusában kezdte meg működését. Megszűnésükről a 7310/1946. számú miniszterelnöki rendelet intézkedett. A kirendeltségek működése idején felettes szervük a budapesti központi Népgondozó Hivatal telepítési főosztálya volt.

A Népgondozó Hivatal hatásköre kiterjedt a korábbi „Volksbund der Deutschen in Ungarn” (VDU,1938. november 26-1945.) népi német szervezet tagjaitól, az ún. volksbundistáktól elkobzott összes ingóságra és ingatlanra. Ennek megfelelően nem a megyei földbirtokrendező tanácsok, hanem a népgondozó kirendeltségek rendelkeztek az elkobzott vagyon felett. Ez értelemszerűen kiváltképp éppen a dél-magyarországi kirendeltség esetében volt meghatározó, noha más, németek által is lakott területeken működő kirendeltségeket is érintett.

A Népgondozó Hivatal ténykedése szervesen összefügg tehát a trianoni magyarországi németség jelentős részének II. világháború utáni kitelepítésével, amint a felvidéki magyarok csehszlovákiai jogfosztását és elűzését követő letelepítésével is. Így volt ez Baranyában is természetesen. A Népgondozó Hivatal Dél-magyarországi Kirendeltségének iratai körzetről körzetre ún. telepfelügyelők jelentései alapján szintén erről tanúskodnak.

Jóllehet a Népgondozó Hivatal, ekképp a dél-magyarországi kirendeltség is 1946 júniusában hivatalosan beszüntette tevékenységét, annak feladatkörét egy az egyben átvette a Baranya Megyei Földhivatal. A földhivatali iratok egy részét a korábbi Népgondozó Hivatal anyagában találjuk levéltárunkban is. S noha 1948. június 8-án indult el németekkel az utolsó szerelvény Baranyából, éppen ez a dokumentum is arról tanúskodik, hogy a németség mind a GULAG-ot, mind a németországi megszállási övezetekbe való kitelepítést „megúszó” része  változatlanul az „érdeklődés” homlokterében maradt.

Dr. Radó Bálint főlevéltáros

Felhasznált forrás:

MNL BaML XXIV.1. Népgondozó Hivatal Dél-magyarországi Kirendeltségének iratai 1945-1948  A fazekasbodai, lánycsóki telepfelügyelők iratai 18.doboz Kimutatás Fazekasboda községben a leltározott ingóságokról. Fazekasboda, 1948.október 20.

Irodalom:

Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája 1945-1950. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1988

Kaltenecker Krisztina: Solidarität und legalisierte Willkür. Die Darstellung der Vertreibung der Deutschen aus Ungarn in der Bonner Dokumentation. In: Fata Márta (szerk.): Das Ungarnbild der deutschen Historiographie. Franz Steiner Verlag. Stuttgart, 2004. 168-191.

Rutsch Nóra: Magyarország miért? A magyarországi németek kitelepítésének néhány kérdése.http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2010/12/rutsch-nora-magyarorszag-miert-a-magyarorszagi-nemetek-kitelepitesenek-nehany-kerdese-01-04-10/ Utolsó letöltés: 2017. január 16.

Seewann, Gerhard (szerk.): Ungarndeutsche und Ethnopolitik. Ausgewählte Aufsätze. Budapest, 2000.

Tilkovszky Loránt: Nemzetiségi politika Magyarországon a 20. században. Csokonai Kiadó. Debrecen, 1998.

Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései. BKMÖL. Kecskemét, 1993.