Egy spontán katonai parádé az első világégés közepette Pécsett

Pécs szabad királyi város katonaváros volt. Ezzel együtt, a Mária Terézia királynő nevéhez kötődő kiváltság megszerzését (1780) követően is természetesen megőrizte alapvetően katolikus egyházi jellegét. Mindamellett a városban számos laktanya létesült, továbbá 1898-ra, egyetlen esztendő alatt felépült az Alpár Ignác által tervezett, gyönyörű kovácsoltvas kapuval, kerítéssel, középen Zrínyi Miklós szobrával a törvényhatósági jogú város egyik büszkeségét jelentő neobarokk Hadapródiskola. (A II. világháború után pusztán politikai okok miatt barbár módon lerombolták a hatalmas épületet, ma az AOK Elméleti Tömbje áll helyén.)

Városunknak volt három ún. házi ezrede. Ezek a Magyar Királyi 19. sz. Pécsi Honvéd Gyalogezred, a Császári és Királyi (tehát „közös”) 52. sz. Gyalogezred és a Magyar Királyi 8. sz. Honvéd Huszárezred. Pécs szerette ezredeit, ekképp minden tőle telhetőt meg is tett annak érdekében, hogy a most szomorú centenáriuma révén aktuális I. világháború idején téli ruhával, hósapkával, kesztyűvel, mellénnyel, térd- és érmelegítővel, alsónadrággal, kapcával és más, a harctereken a hidegben nélkülözhetetlen ruhadarabokkal lássa el őket. Ugyanígy a „Katonák Karácsonyára” elnevezésű mozgalom keretében ládaszámra küldték a hős, vitéz honvédeknek, katonáknak vasúton a karácsonyi ajándékok tömkelegét a dohánytermékektől kezdve a zsebkendőkön, tábori levelezőlapokon és tintaceruzákon át a szárított fügekoszorúig és az aszalt szilváig. A jótékonysági akciósorozat, a „gyapjúfonál-mozgalom” központja, lelke a Városházán működő Főispáni Hivatal volt. Buzgó beosztottaival együtt nagyatádi dr. Visy László, Pécs sz. kir. város főispánja koordinálta a hátországi segélyezést, ami természetesen a Pécsett ápolt sebesült katonákra, a hadiárvákra, hadiözvegyekre, a családfenntartó szolgálatteljesítése folytán nélkülözni kényszerülőkre is kiterjedt.

A városi főispán 6 kötetes Háborús Naplót vezetett napról napra, a világháború kitörésétől indítva. Ennek első kötetében, 1914. november 14-én írja le az alábbi látványos, szinte spontán, őt magát legalábbis meglepő esetet, amikor a 8-as honvéd  huszárok üde színt vittek a világégés aggodalomra akkor már sajnos bőven okot adó hangulatába.

„Ma reggel épp öltöztem, telefonál Allaga [Allaga Lajos, hivatalszolgája, Radó Bálint megjegyzése], hogy siessek a hivatalba, mert a honvéd huszárok a városház elé vonulnak, hogy megköszönjék a tegnap kapott hadifelszerelési tárgyakat. Gyorsan felöltöztem, és siettem le [a Széchenyi téren át, házától, az Inczédy Dénes, ma Hunyadi utca 5. sz. háztól, R. B. megjegyzése]…siettem a Nádortól lefelé s épp jókor érkeztem. A Sipőcz Gyógyszertárnál már hallatszott a huszárok „General Marsch”-ja. A városház sarkán foglaltam állást, és Schnitzler Károly alezredes, parancsnok /der schöne Karl/ elibém lovagolt, kardjával tisztelgett, s jelentette, hogy az Ezred e módon kívánja a város közönségének azon jóságát, hogy 280 huszárt téli felszereléssel ellátott, megköszönni. Én pár szóval megköszöntem a figyelmet, s biztosítottam őket további támogatásomról, s a város közönségének meleg érdeklődéséről, és szerencsét s diadalt kívántam fegyvereiknek. Erre az egész ezred, díszmenetben elvonult előttem az időközben nagy tömegben felszaporodott közönség előtt. / Épp heti vásár lévén, ebben ugyan nem volt hiány./ Lenkei Lajos, a „Pécsi Napló” főszerkesztője is végignézte a menetet, s bizonyára örömmel fog holnap róla a nagyközönségnek bereferálni.”

Felhasznált forrás:

Dr. Visy László: Háborús Napló, 1914., I.368.

Szerző: Dr. Radó Bálint főlevéltáros