Adakozóké a szerencse

Bor, borjú, világvevő rádió és számos más értékes nyeremény lelt gazdára az 1949. augusztus 10-én tartott tárgysorsjátékon. A játékot a máriagyűdi kegyhely fennállásának 800. évfordulója alkalmából rendezte a kegyhely fejlesztésére alakult bizottság azzal a célkitűzéssel, hogy a sorsjegyek eladásából származó bevételt a templom szentélyének rendbehozatalára fordítják.

A sorsjátékok rendezésének, engedélyezésének joga kizárólag az államé volt.^[1] A máriagyűdi jótékonysági sorsjátékot eredetileg 1948. december 1-jén tervezték megrendezni, de a pénzügyminisztérium engedélye értelmében erre csak a jubileum lezárása alkalmával kerülhetett sor.^[2] A nyereményeket felajánlások képezték, Máriagyűd-Kegyhely Fejlesztési Bizottsága pedig levélben fordult a potenciális támogatók felé, így az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyárhoz is. A gyár iratanyagában fennmaradt, 1949 júliusában keletkezett, meglehetősen kopott, gépelt felkérésből kiderül, hogy a gyár szívügyének tekintette a máriagyűdi templom sorsát, valamint a várt felajánlásokról is részletes leírást kaphatunk.

„Elsősorban olyan tárgyakat kérünk, amelyeket könnyen nélkülözhet /:ilyenek mindenkinek vannak:/ vagy pedig olyat, amit üzletéből ajándékozhat erre a célra. Imakönyvek, kegytárgyak is természetesen felajánlhatók, azután jó könyvek. Azonban csak olyanok, amelyek sértetlenek. Kereskedőktől és iparosoktól azonban használati tárgyakat vagy iparcikkeket kérünk. /Ilyen lehet textilesnél: egy-két méter kelme, ruhadarab, vasiparosnál vagy kereskedőnél, mezőgazdasági eszköz, szerszám, asztalosnál: saját készitette kisebb-nagyobb butordarab, füszeresnél: tartositott élelmiszer, vagy ital/.

MNL BaML XI. 6. Levelezések, Máriagyűd-ferences rend, P. Schneider Vencel házfőnök levele. 1949.

A Mária-jelenésekről és a csodának köszönhető gyógyulásokról híres Máriagyűd a Dél-Dunántúl legjelentősebb zarándokhelye. A templomot 1689-től a siklósi ferences rendiek vették gondozásba, 1742-ben pedig gróf Batthyány Károly horvát bán támogatásával építették újjá. A templom mellett később egy ferences rendház is létesült.^[3] A kegyhely fejlesztési bizottságának irodája a pécsi Ferenc-rendi zárdában volt, a sorsjátékra felajánlott tárgyakat pedig a Szent Antal Bazárba kellett leadni,^[4] amelyekből a felhívás szerint kiállítást is rendeztek. A Szent Antal Bazár jogelődje a Pécsegyházmegyei Jótékony Keresztény Bazár volt, amely a bevételét katolikus szervezetek és kezdeményezések céljaira fordította. Az üzletnek a ferences rend adott helyiséget a rend tulajdonában lévő bazársoron, majd 1927-től átvette a kezelését, és Szent Antalról nevezte el azt. A Bazár kegytárgyakat, imakönyveket, tanszereket, papírárut, játékokat és karácsonyfadíszeket forgalmazott, de vállalták egyházi ruhák készítését és javítását is. Továbbá plébániai adománygyűjtő pontként működött, itt lehetett leadni például a jótékonysági tombolákra szánt tárgyakat, kiolvasott katolikus lapokat kórházi betegek részére, de itt lehetett jelentkezni a máriagyűdi zarándoklatokra, valamint befizetni az egyházközségi adót is.^[5]

A kegytemplom javára rendezett sorsjátéknak nagy sikere volt, nemcsak a nyereményeket felajánlók, hanem a sorsjegyet vásárlók száma is jelentős volt, a katolikus hívek ismét^[6] tanúbizonyságot tettek áldozatkészségükről és támogatásukról. Az augusztus 10-ei, Pécsett a Ferenc-rendi zárdában tartott sorsoláson közel 40.000 Ft értékben 3000 értékes díj talált gazdára. A fődíj 5 hektoliter (azaz 500 liter) máriagyűdi hárslevelű bor volt, amelyet a 859. számú sorsjegy birtokosa nyert. Szobrokat, festményeket, cipőket, turista felszerelést, edényeket, kerékpárt, még borjút is kisorsoltak. A nyereményeket, ha nem került sokba, elküldték új gazdáiknak, a többi tárgyat a Ferenc-rendi zárdában lehetett átvenni a bor és a borjú kivételével, amelyekért Máriagyűdre kellett elmenni.^[7]

MNL BaML XV. 41.a.-5191. 800 éves Máriagyüdi Búcsújáró Kegyhely c. képeslap (1948)

A támogatóként felkért Angster-gyár a háború következtében jelentős veszteségeket szenvedett, az új orgonákra megkötött, korábbi szerződések szerinti pénzösszegek elértéktelenedtek, nehézkes volt az orgonagyártáshoz szükséges alapanyagok beszerzése is. Az 1945 nyarától beérkező orgonamegrendelések teljesítésére csak a nyersanyagok beszerzéséhez és a munkabérek kifizetéséhez szükséges, a megrendelőtől való jelentős előlegek bekérését követően vállalkozhattak. Mivel a korábbi évekhez képest kevesebb megrendelést tudtak teljesíteni, így más asztalosmunkákat is elvégeztek, például méhkaptárt, ágyat, dobozt, járókát, bútort, sőt koporsót is gyártottak.^[8] Ennek ismeretében természetesen fel tudtak volna ajánlani a máriagyűdi tárgysorsjátékra akár egy kisebb vagy nagyobb bútort, de a nyári szabadságolások és üzleti ügyben való távollétek miatt végül nem tudtak eleget tenni a felhívásnak.

MNL BaML XI. 6. Levelezések, Máriagyűd-ferences rend, levél a Máriagyűdi Ferencrendi Rendházfőnökség részére, 750/49.

A máriagyűdi kegytemplom orgonáját a gyár egykori tanonca, Biebert József építette 1900-ban. Az eredetileg egymanuálos, 12 regiszteres, mechanikus hangszert 1981-ben bővítették kétmanuálos, 18 regiszteres, elektropneumatikus hangszerré, amely 2015-ben nyelvsípokkal bővült.^[9]

Bár az orgona eredetileg nem az Angster-gyár munkája, a gyár iratanyagán belüli levelezésekből látható, hogy az orgona gondozását, javítását több alkalommal is elvégezték, ahogy ezt az 1949-es tárgysorsjáték alkalmából is felajánlották. 

MNL BaML XV. 41.a.-5187c. A Máriagyűdi Kegyhelyet ábrázoló, rajzolt képeslap (1935-1938)

 Kocsis Éva levéltáros

Források:

MNL BaML XI. 6. Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár iratai.

MNL BaML XV. 41. Szentirmay Tibor képeslapgyűjteménye.