"A Pécsvárosi és Baranyamegyei közlevéltárak iratfelvonó szerkezetének leirása", avagy az újító mozgalom a pécsi levéltárakban 1951-1952

A hónap dokumentuma
2016.08.08.

"A Pécsvárosi és Baranyamegyei közlevéltárak iratfelvonó szerkezetének leirása",

avagy az újító mozgalom a pécsi levéltárakban 1951-1952

 

Előzmények, az újító mozgalom kezdetei (1948-1951)

Sztahanovista mozgalom (Sztahanov-mozgalom):

Nevét Alekszej (eredetileg Andrej) Grigorjevics Sztahanov-ról kapta, aki az 1935. augusztus 30-ról 31-re virradó éjszakai műszakban 5 óra 45 perc alatt 104 tonna szenet fejtett a norma által előírt 7 tonna helyett. A mozgalom célja a szocialista munkaverseny létrehozása, azaz az egyes munkások önálló kezdeményezésekre buzdítása, a teljesítmények fokozása, a gépek teljesebb kihasználása és a fejlettebb munkamódszerek átadása volt. Magyarországon az 1949-re nagyrészt befejezett államosítások és a központi tervgazdálkodás bevezetése után Sztálin 70. születésnapja adta meg a megfelelő alkalmat a szovjet típusú munkaverseny mozgalom meghirdetéséhez. Az MDP erre a célra külön szervezőbizottságot hozott létre, amely hivatalosan „Sztálin elvtárs születésnapjának méltó megünneplése céljából” 1949. október 28. és december 21. között munkafelajánlási mozgalmat hirdetett meg (lásd példaképpen lentebb Baranya Megye Levéltára 167/1950. ikt. sz. ügyirata). Az MDP Központi Vezetősége 1950. január 25-i határozatával – az ország általános szovjetizálásának jegyében - előírta, hogy a munkaversenyeket a továbbiakban sztahanovista mozgalom elnevezéssel kell illetni. Az MDP Központi Vezetőségének 1950. januári határozata szerint a sztahanovista cím elnyerésére az a dolgozó jogosult, aki a többi munkással azonos munkafeltételek mellett egyéni normáját meghatározott időn át rendszeresen, legalább 200 százalékban teljesíti vagy túlteljesíti, valamint a termelékenységet fokozó újítást, illetve új munkamódszert vezet be. Az ünnepelt sztahanovisták komoly privilégiumokat kaptak: magasabb fizetést, lakást, jobb ellátást. Az átlag munkások között nem voltak túl népszerűek, ugyanis a „termelési csatákban” mesterségesen elért, egyre kiugróbb eredményeik alkották a folyamatos normaemelések hivatkozási alapját. Arra, aki pedig nem volt képes a megemelt norma teljesítésére, gyorsan ráütötték a lógós vagy szabotőr címkét, aminek adott esetben komoly, adminisztratív következményei lehettek. Ugyanakkor a sztahanovisták is megszenvedték a rájuk nehezedő propagandisztikus nyomást, gyakran voltak kénytelenek irreális tervcélokat vállalni, amit csak más melléjük állított segítőkkel tudtak teljesíteni. Az elvárások miatti stressztől sokan idő előtt megrokkantak vagy elhunytak közülük.*

*   ELTER 2015.


Sztálin elvtárs születésnapjára munkafelajánlás.

Pécs, 1950. december 16.

MNL BaML VIII. 703. Baranya Megyei Levéltár iratai 167/1950.

           A korabeli szocialista gazdaságpolitika által bevezetett gazdasági reform célja az volt, hogy a háború viszontagságai között elpusztult és hadizsákmányként, illetve részben jóvátétel miatt kifosztott üzemekben radikálisan visszaesett termelést fokozza, és minél előbb kialakítsa – államosítások, majd a földreformot követő erőszakos kollektivizálás révén – a szocialista tulajdonviszonyokat. Szintén cél volt a tervszerű gazdálkodás bevezetése, az egyének és vállalati kollektívák anyagi ösztönzése. Ezen okokból központilag gondolták ki és rendelték el a szocialista munkaverseny, a Sztahanov- és újító mozgalom elindítását.[1]

           A gazdasági és politikai okok egyaránt indokolták a műszaki fejlesztés meggyorsításának szükségességét. A műszaki haladást biztosító számos egyéb szereplő mellett az újítói mozgalmat a szocialista állam már a "felszabadulást" követően – szovjet minta alapján – igyekezett szinte azonnal meghonosítani, és az anyagi ösztönzés szükségességének és jogosságának szempontjait felismerve az eredményességet a jog eszközeivel is biztosítani szándékozott.[2]

           „A műszaki újítások díjazásáról szóló első jogszabály, az 11940/1948. (XI.30.) Korm. sz. rendelet 1.§-a alapelvként kimondotta a következőket:  Nemzetgazdaságunkban (iparban, bányászatban, közlekedésben, mezőgazdaságban stb.) valamely hasznos eredmény elérése vagy valamely szociális szükséglet kielégítésére alkalmas újítás szerzőjét az újítás elfogadása és megvalósítása esetén a jelen rendeletben megállapított pénzbeli díjazásban kell részesíteni.”[3] A törvény szabályozta az újítók jogait, körét és azok díjazását. Az államosított gyárakban mindenkit érdekeltté akartak tenni a fejlesztésben, legyen az technológiai vagy szervezési fejlesztés.

           Ezt a jogszabályt írta felül a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 151/1950. (V.31.) M.T. sz. rendelete[4] az újítási ügyek intézéséről, amely külön fejezetekben tárgyalta az újítás fogalmát és díjazását, a szervezeti és eljárási szabályokat, az újító tevékenység tervszerű fejlesztését, valamint a büntető és hatályba léptető rendelkezéseket. Újdonságként bevezette a tapasztalatcsere-díj intézményét, amely szerint „Ha valamely vállalat átvétel vagy tapasztalatcsere után vezet be egy újítást, az eredeti újítót az átvevő vállalatnál mutatkozó megtakarítás után az újítási díj 75%-át kapta. Az átvételt javasoló dolgozó pedig az újítási díj 10%-át.”[5]

           A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 56/1951. (II.27.) M.T. sz. rendelete[6] az újítási ügyek intézésének egységes szabályozásáról már egy átdolgozott és az eddiginél is részletesebb szabályozási környezetet jelentett az újítási mozgalomnak. A „…rendelet módosította az újítás fogalmát; különbséget tett műszaki tökéletesítés, termelési ésszerűsítés és ügyviteli (adminisztratív) ésszerűsítés között. E differenciálás azután a díjazásban is jelentkezett. Termelési ésszerűsítés esetén az újító a műszaki tökéletesítés után járó díj 50%-át kapta, míg ügyviteli ésszerűsítés esetén a javaslattevő jutalomban részesülhetett. […] Meghatározta a jogszabály az újítási díj alsó határát 50 Ft-ban, felső határát 100 000 Ft-ban.”[7]

           Az újító mozgalom – mint a munkaverseny egyik részterülete – első időszakában (1948-1957) fő feladatának a megtakarítást eredményező újítások támogatását tekintette, mivel a tervutasításos gazdasági rendszer jellegéből adódóan a termelés mennyiségi fejlesztése volt a legfontosabb.

 

Újítás és ésszerűsítés a levéltári munkában

Levéltárak Országos Központja (LOK):

"1950. július 30-án kihirdették a levéltárakról szóló 1950. évi 29. tvr.-et, és megalakult a Levéltárak Országos Központja, mint az irányítás központi szerve. Megszűntek a megyei, városi, községi levéltárak, a káptalanok és konventek hiteles helyi levéltárai. Irataikat a megyeszékhelyeken folyamatosan kiépített közlevéltárak, 1953-tól a székhelyről elnevezett állami levéltárak vették át. Az egyházi levéltárakat nemzeti érdekű magánlevéltárakká nyilvánították. [...] Az államosítás után a levéltártani tevékenység elsősorban a Levéltárak Országos Központjában koncentrálódott. A szervezet vezetője Borsa Iván lett, mellette egy sor kiváló, később részben történésszé vált levéltáros dolgozott (Vörös Károly, Fügedi Erik, Balázs Péter, Fára József, Bekény István stb.). [...] 1957. április 21-én hirdették ki a levéltárügyről szóló 27. tvr.-et. Ennek értelmében megszűnt a Levéltárak Országos Központja, és az a továbbiakban mint a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya (Levéltári Igazgatóság) folytatta működését. Élére Szedő Antal került, aki 1968-ig töltötte be ezt a tisztet."**

** DÓKA 2000. 345-346.

          "A VKM 1950. okt. 23-án kelt 1021-3-5/1950. I. főosztály sz. átiratában a 151/1950. M.T. sz. rendeletére hivatkozva az Országos Levéltárban is elrendelte az Ujitó Bizottság megszervezését. Múlt év decemberében kezdte meg a bizottság a működését. Az indulásnál sok nehézséggel kellett megküzdenie és ezek a nehézségek részben még ma is - egy év után - fennállnak. A főnehézség itt is -, akár csak az üzemekben - a maradi, konzervatív felfogás volt, a régihez, a megszokotthoz való ragaszkodás, a sokévtizedes levéltári gyakorlat, és tapasztalat fetisizálása. Ezen túlmenően méginkább megnehezítette a helyzetet az a felfogás, hogy a Levéltár nem termelő üzem és nem is adminisztratív hivatal lévén, nem adhat lehetőséget ujitói, vagy ésszerüsitői tevékenységnek. [...] Az Ujitó Bizottság legfontosabb tevékenységéhez tartozott a beérkezett ujitások, ésszerüsítések elbírálása, szakértői vélemények kikérése a javaslatokkal kapcsolatban és a jutalmakra vonatkozó javaslattétel. [...] A jövő feladatait illetően végül rá kell mutatnunk arra, hogy az Országos Levéltár Ujitó Bizottságának az illetékessége csak az OL-ra terjed, viszont a levéltárosok többsége nem az OL-ban dolgozik. E levéltárosok - köztük a nagyszámú vidékiek - eddig nem voltak beszervezve az ujitó mozgalomba. Ezért javasoltuk a közelmúltban, hogy szerveztessék az egyetemes magyar levéltárügy ujitási és ésszerüsitési feladatainak a megoldására központi Ujitó Bizottság a felügyeleti hatóság, a Levéltárak Országos Központja keretében. Ennek a bizottságnak az illetékessége terjedjen ki az összes levéltárakra, ahogyan pl. a megyei tanácsok mellett levő U.B.-ok intézik a megye összes iskoláinak ujitási ügyeit. Az 1952-es év munkálataival kapcsolatban feltehető, hogy vidéken a levéltárvezetők és levéltári dolgozók számára komoly problémákat fog okozni a nagy tömegü iratbeszállitás, valamint az iratselejtezések lebonyolitása. Sok helyes kezdeményezésre, ötletre, ésszerüsitésre adnak lehetőséget ezek a munkálatok. Ezen feladatok helyes megszervezéséhez és lebonyolitásához kell, hogy segítséget nyujtson, a vidék számára egy központi Ujitó Bizottság."[8]

            Az Országos Levéltárban sikeresen bevezetett újító mozgalomhoz már 1951-ben csatlakoztak a pécsi székhelyű Pécs városi és Baranya megyei közlevéltárak is − saját újításaik felterjesztésével − meg sem várva a számukra illetékes Levéltárak Központi Újító Bizottságának létrehozását, amelyre csak 1952. július 1-én került sor. Az alábbi újítást az említett levéltárak a Kossuth Lajos (ma Király) utca 11. szám alá való költözésük során az iratanyag emeletre történő feljuttatásához alkalmazták sikerrel, ami által jelentős idő és pénz megtakarítást értek el a tervezetthez képest. Az Országos Levéltár Újítóbizottsága ezért összesen 200 Ft pénzjutalomban részesítette az iratfelvonó szerkezet kiötlőit és megvalósítóit (lásd a Baranya megyei Közlevéltár 365/1951. ikt. sz. ügyiratát). A pénz felvételét igazoló elismervény szintén az ügyirat része.


A Pécsvárosi és Baranyamegyei közlevéltárak iratfelvonó szerkezetének leirása. Budapest, 1951. december 17.

MNL BaML VIII. 703. Baranya Megyei Levéltár iratai 365/1951.


Ráday Vilmos levele dr. Mérő József levéltárvezetőnek. Budapest, 1951. december 17.

MNL BaML VIII. 703. Baranya Megyei Levéltár iratai 365/1951.


Elismervény a jutalomdíj felvételéről. Pécs, 1951. december 19.

MNL BaML VIII. 703. Baranya Megyei Levéltár iratai 365/1951.


           A Kossuth Lajos (ma Király) utca 11. szám alá, saját épületbe költözött Pécs városi és Baranya megyei Közlevéltárak összevonásával 1952. január 1-vel szerveződött meg a Pécsi Közlevéltár. 1952 áprilisában a LOK megküldte a Levéltárak Központi Újító Bizottságának felhívását az Országos Levéltári Ötletnapra vonatkozóan, amelyben a közlevéltárak vezetőitől a levéltári munka megkönnyítését, javítását célzó ötletek, újítások megküldését várták,


"Ö T L E T N A P.

            A Levéltárak Központi Ujitó Bizottsága f.é. május 16-án fogja megrendezni az Országos Levéltár épületében a hivatali idő befejezése után d.u. 5 órakor.

            Az Ötletnapra szánt ujitási és ésszerüsitési javaslatok s ötletek május 15-én d.u. 5 óráig nyujthatók be a Bizottság bármely tagjánál, ill az ujitó megbizottnál a 22-es szobában. Az ötleteket lehetőleg gépen irva két példányban kérjük.

            Bárki előadhatja javaslatát azonban élőszóval is, azt az ujitási megbizott, vagy a bizottság bármely tagja irásba foglalja.

            Javaslatokat és ötleteket természetesen magán az Ötletnapon élőszóval is bárki előadhat.

            Az ötleteket az erre a célra alakitott birálóbizottság birálja. Tagjai a hivatalvezetés, a Párt, Szakszervezet, a LOK s az Ujitási Bizottság. A benyujtott ötletek megtárgyalása, mint az alső ötletnapon is, május 16-án d.u. 5 órakor nyilvánosan, a dolgozók jelenlétében történik, amikor is a biráló Bizottság a megvalósitásra alkalmas ötleteket a helyszinen azonnal dijazza.

            Ha valamely ötlet ujitásnak minősithető, azt az Ujitó Bizottság az Ötletnap után szabályszerü eljárás alá vonja és később, mint ujitást még külön is dijazza. E dijazásból a 200 forintnál nem nagyobb ötletnapi jutalom nem kerül levonásra.

            Az Ujitó Bizottság a második Ötletnapra különösen az alábbi munkaterületekre hivja fel a dolgozók figyelmét.

            1./ Selejtezés: Annak elvi és gyakorlati kérdései.

            2./ Részletes leltár: elvi és gyakorlati kérdései /Különösen a tárgyrovat és hivataltörténeti részhez./

            3./ Rendezési munkákkal kapcsolatos ujitások és ésszerüsitések, különös tekintettel a tudományos kutatás sürgős szükségleteinek és követelményeinek kielégithetésére. Szovjet példa nyomán uj módszerek és elvek feltárása az anyag rendezésének és használhatóvá tételének meggyorsitása.

            4./ Tétellajstromok és conspectusok elvi és gyakorlati kérdései.

            5./ A levéltári anyag dokumentációja és propagálása: a kulturforradalom szolgálata levéltári dokumentumokkal.

            6./ Levéltári terminológia.

            7./ Gazda-mozgalom fejlesztése és kiterjesztése.

            8./ Takarékosság - önköltségcsökkentés.

            9./ Mindenfajta egyéb természetü hasznos ötlet.

            A fenti területeken tulmenőleg minden olyan ötletet szivesen várunk, amely bármely tekintetben munkánkat tökéletesiti és annak eredményeit fokozza.

            Készüljünk fel tehát a második Ötletnapra és nyujtsuk be ötleteinket minél gyorsabban az Ujitó Bizottságnak!

Budapest, 1952. április 29-én.

                                                                                   Levéltárak Központi Ujitó Bizottsága"[9]


noha a Levéltárak Központi Újító Bizottsága hivatalosan csak július 1-vel alakult meg.[10] A 151/ 1950. (V. 31.) M. T. számú rendelet értelmében a közületi szervekben is újítási megbízottat kellett kijelölni, melynek végrehajtásáról jelenteni kellett a Központnak.[11]

            Azonban nem minden felterjesztett újítás nyerte el eleinte az OL, majd később a LOK Újító Bizottságának támogatását, amely döntés végül − elesvén az újításért járó díjazástól − értetlenséget, illetve sértettséget váltott ki a felterjesztőből, lásd a következő két levélváltást:


"254/1952. sz.                                                                             Tárgy: Ujitások.

Pécsi Közlevéltár.                                                                       Hiv.sz: 1610-U3-5/1952. LOK sz.

Pécs. Kossuth Lajos u. 11.

 

Levéltárak Országos Központja Vezetőségének.

Budapest.

I. Uri utca 54-56.

Az Ujitási Bizottság megalakulásáról szóló értesítést tagadhatatlanul bizonyos mélabuval fogadtam. Még a mult év tavaszán egy adminisztrácios ujitás részleteit ismertettem Központommal, éppen Központom felhivására. Ez alapszámos rendszer, mely mostmár az uj csoportszámos bevezetéssel idoszerütlenné vált, 30%kal csökkentette a levéltári adminisztráciot, a szereléseket megkönnyitette. Az elmult egy esztendő alatt, jóllehet az ujitás elég időmet elvette, választ sem kaptam arra, hogy a terv megfelelő-e, van-e kifogásolni való, amelyet további eljárással kiküszöbölhetünk. E némaság igen lecsökkentette a kezdeti lendületemet hasonló kérdésekben, mert voltak olyan ujitások, melyek két hét mulva választ kaptak.

Pécs. 1952. március 15.

                                                                                                      /Vörös Márton/

                                                                                                      levéltárvezető"[12]


"LEVÉLTÁRAK ORSZÁGOS KÖZPONTJA

BUDAPEST I., URI-U. 54-56. SZ.

Postahiv. Bp. I/1a; Pf.2, T:160-242                                          

224-1/1952. LOK sz.                                                                  Tárgy: Pécsi ujitások ügye.

 

Pécsi Közlevéltár Vezetőjének,

P é c s

Kossuth Lajos-u 11.

Az 1951. tavaszán benyujtott, iktatással kapcsolatos ujitási javaslatára azért nem kapott választ, mert azt a LOK hozzászólás végett több szakértőnek megküldte s mire a válaszok megérkeztek, addigra köztudomásuvá vált a csoportszámos iktatás kötelező alkalmazásának elrendelése, így javaslata tárgytalanná vált.

Budapest, 1952. március 21.

 

  A kiadmány hiteléül:                                                                               

                                                                 P.H.                           Schöner Albert sk.

     /Romhányi Emil/                                                                    a LOK h. vezetője.

      irodavezető."[13]


"224-3/1952. Pécs sz.                                                                 Tárgy: Ujitási javaslat a nagy selejtezésekhez.

Levéltárak Országos Központja Vezetőségének

Budapest.

I. Uri u. 54-56.

A 185/1952. M.T. számu rendelet végrehajtása alatt, az állandó ellenőrzések nyomán, a technikai megoldások terén mutatkozott nehézségek meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy a jövőben hiba- és kármentes selejtezés a rendelkezés pontos betartása mellett sem végezhető. [...] Amikor szerény ujitásomat felterjesztem , szeretném felhivni szives támogatásukat egy kérdésben, mely reményem szerint nem fog megismétlődni. Még 1951. év elején a mostani ujitásomhoz hasonló reményekkel felterjesztettem egy adminisztráció-egyszerüsitési tervezetet. Ezt a Pécsi Közlevéltár 1951. év iratkezelésében be is vezette. Az ujitás csaknem egy évig feküdt az Országos Levéltár ujitási bizottságában, mignem az év végén kiérkezett az országos csoportszámos rendszer, melyet valójában 1951. év elejétől Pécsett bevezettünk. Közben apróbb ujitások jutalmazásáról futottak be hirek. E kis történettel kapcsolattal szabad lesz befejezésül egy idézettel élnem. Egy országos szervezésem nyomán Budapesten személyemet érdemtelenül ért ünnepség nyomán az egyik szónok ezt mondotta: "Sajátos jelensége Vörös Márton sorsának, hogy a startnál sokszor elsőnek indult s a finisnél mindig lemaradt." Hiszem, hogy jövő évben kiérkezett uj selejtezési rendelet nem fogja ezt ismét igazolni.

Pécs, 1952. junius 8.                                                                     /Vörös Márton/

                                                                                                      levéltárvezető"[14]


"LEVÉLTÁRAK KÖZPONTI UJITO BIZOTTSÁGA                                               1/952 Ujitási n.sz.

 

V ö r ö s  M á r t o n levéltár vezető

Pécs. Közlevéltár.

224-3/1952. Pécs sz. selejtezési utasitás ügykörjegyzékének egybeállitására vonatkozó javaslatát a bizottság letárgyalta azzal a határozattal, hogy majd ha a csoportszámosan kezelt iratok selejtezése aktuálissá válik, érdemben visszatér javaslatára.

Budapest, 1952. október 1.

                                                                                                                                 Baraczka István

                                                                                                                                ujitási megbizott"[15]


            A Pécsi Közlevéltár technikai jellegű újításai közül kiemelnék egy frappánsan leírt, a korabeli viszonyoknak (pénz-, és áruhiány) megfelelő körülmények között − egyedi barkácsmódszer alkalmazásával − kialakított szerkezetet, amelynek sorsáról (díjazásáról) azonban egyelőre nem szolgálhatok releváns információval.           


"224-4/1952. Pécs sz.

Levéltárak Országos Központja

Ujitási Bizottságának

Budapest.

I., Uri u. 54-56.

Értesitem, hogy folyó hó 20-án, postán a LOK cimére elküldöttem Nagyiván Ferenc, a Pécsi Közlevéltár házfelügyelőjének ujitását. Az ujitás iratcsomózásra alkalmas, melyet 70 folyóméter anyag csomózásánál kipróbáltunk. Az ujitás kettős előnye:

1./ Csekély erővel olyan massziv csomókat hoz létre, amilyeneket kézi erővel, rátérdepléssel vagy

hasonló testi erőmüvi hatásokkal sem érhetünk el.

2./ A csomózás időtartamát 30%-al leröviditi.

Természetesen a csomók rendkivül feszes állapota folytán bizonyos százaléku helymegtakaritást is elérhetünk.

Az ujjitás leirása: A szerkezetet asztalhoz erősitjük. A mellékelt vaskapcsok a lerögzitést szolgálják. Ömlesztett anyagot nagy gyorsasággal lehet behelyezni. Egyformán alkalmas fraktura és normál csomózásra, mert a szintén mellékelt két fabetét a rakódási alapszintet felemeli. Tehát amikor a betét nincs benne, normált csomózunk, a betét behelyezésekor pedig frakturát. Az egyik betéten kiálló két kis fanyelv azt a célt szolgálja, hogy a lejtősen álló csomózó-gépbe helyezéskor az le ne csusszon. Nagyiván véleménye szerint a csomózó-gép teljesen hatásos akkor lehetne, ha forgató hengert vasból készitenék. A beküldött minta méretétől eltérően, helyesebb, ha a folio csomózásra is gondolva, a belső méret 42 cm. lenne és a magasságot is megemelnénk 20 cm.-re, hogy a normál anyag is kényelmesen beleférjen. A csomózandó anyag behelyezése előtt behelyezzük 1-2 gurtnit - szükségszerüség szerint - fa- vagy dekli-lapot is, s igy kezdjük az iratok behelyezését. Amikor a szükséges csomóvastagságot elértük, az anyagot összeszoritjuk és a behelyezett gurtnit összekötözzük. A gurtnit a gépezet nem szoritja össze, mert a szoritófelületekre helyezett léclapok a gurtnik mozgatható biztonságát szabadon hagyják.

Tekintettel arra, hogy a gépezet máris hasznot hozott a levéltár munkájában és gyakorlati célszerüsége bebizonyitott, továbbá arra, hogy Nagyiván Ferenc saját költségén készitette el az apparátust, jutalmazásánál sziveskedjék ezt figyelembe venni.

Pécs, 1952. IX. 22.

                                                                                                      /Vörös Márton/

                                                                                                      levéltárvezető"[16]


Az idézett forrásokat az eredeti helyesírással és szerkesztéssel, betűhíven közlöm.

 

           

Török Gábor, levéltári informatikus

MNL Baranya Megyei Levéltára

Források:

151/1950. (V.31.) M.T. sz. rendelet

A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 151/1950. (V.31.) M.T. számú rendelete az újítási ügyek intézéséről. Magyar Közlöny. Minisztertanácsi és Miniszteri Rendeletek Tára, 1950/92. 757–764.

56/1951. (II.27.)  M.T. sz. rendelet

A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 56/1951. (II.27.) M.T. számú rendelete az újítási ügyek intézésének egységes szabályozásáról. Magyar Közlöny. A Magyar Népköztársaság Hivatalos Lapja, 1951/35. 135–149.

MNL BaML VIII. 703.

Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára. VIII. 703. Baranya Megyei Levéltár iratai. 1950-2014.

Irodalom:

BÉRCZI 1975

Bérczi Imre: Az újítói tevékenység ösztönzésének jogi formái. In: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József  Nominatae Acta Juridica et Politica, Tomus XXII., Fasciculus 2., Szeged, 1975., 3–7.

DÓKA 2000

Dóka Klára: Levéltártan. 1949-1967. In: Magyarország a XX. században. V. kötet. Szerk. Kollega Tarsoly István. Babits, Szekszárd, 2000. (Tudomány 2.) 339–351.

ELTER 2015

Elter Tamás: Sződd a selymet, elvtárs!  (http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20150831-sztahanov-sztahanovista...) [2016.07.16.]

SZARKA 1996

Dr. Szarka Ernő: Iparjogvédelem Magyarországon. 100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 101. 1996/2. (http://www.sztnh.gov.hu/hu/kiadv/ipsz/199604/fszarkacikk.html#6p) [2016.07.16.]

VÍGH 1951

Vígh Károly: Újítás és ésszerűsítés a levéltári munkában. Levéltári Híradó, 1. 1951/1. 60-62.

Rövidítések:

OL

Országos Levéltár

LOK

Levéltárak Országos Központja

VKM

Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium

M.T.

Minisztertanács

MDP

Magyar Dolgozók Pártja

MNL BaML

Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára



[1] SZARKA 1996.

[2] BÉRCZI 1975. 3.

[3] BÉRCZI 1975. 4.

[4] 151/1950. (V.31.) M.T. sz. rendelet

[5] BÉRCZI 1975. 5.

[6] 56/1951. (II.27.) M.T. sz. rendelet

[7] BÉRCZI 1975. 5.

[8] VÍGH 1951. 60-62.

[9] MNL BaML VIII. 703. 224-1/1952.

[10] MNL BaML VIII. 703. 224-4/1952.

[11] MNL BaML VIII. 703. 224-5/1952.

[12] MNL BaML VIII. 703. 254/1952.

[13] MNL BaML VIII. 703. 285/1952.

[14] MNL BaML VIII. 703. 224-3/1952.

[15] MNL BaML VIII. 703. 224-7/1952.

[16] MNL BaML VIII. 703. 224-4/1952.

 

Utolsó frissítés:

2018.10.24.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges