A pécsváradi uradalmi tisztek szabadságkérelmei - Adalékok a reformkori fürdőkultúrához

A pécsváradi uradalmi tisztek szabadságkérelmei

Adalékok a reformkori fürdőkultúrához

A közalapítványi kerületekben alkalmazott tiszteknek, beosztottaknak az uradalmi alkalmazás biztos állást, jövedelmet, nyugdíjat jelentett. Az alkalmazottak általában életük végéig szolgáltak, nyugdíjazásuk vagy hivatali érdekből, vagy saját kérésükre történt. Az illetményt a szolgálati idő alapján számolták, ellátást kaptak az özvegyek és az árvák is. Szabadság azonban nem járt az uradalmi alkalmazottaknak, egyedi engedélyek alapján távozhattak csak el szolgálati helyükről.

A feloszlatott szerzetesrendek uradalmaiból létrehozott Pécsváradi közalapítványi kerület hét (pécsváradi, bozsoki, versendi, szekszárdi, dunaföldvári, mágocsi és vajszlói) uradalmát a főtiszt Pécsváradról, a pécsváradi várban lévő főtiszti irodából irányította. Az utasításokat a helytartótanácstól kapta, és oda továbbította a kérvényeket, jelentéseket. A közalapítvány sajátos jellegéből adódóan mintegy állami intézményként működött.

Az uradalom alkalmazottjai, tisztjei  (tiszttartó,  számtartó, ellenőr, kasznár, ispán, írnok) a főtiszttől kérhettek engedélyt, ha valami okból el kellett távozniuk a szolgálati helyükről. A kért szabadság engedélyezésekor a főtiszt mindenkor kikötötte, hogy maga helyett „más egyént ön erszényéből” fizessen, akit „ön felelet terhe alatt bízzon meg”. A szabadság ideje alatt tehát az illető alkalmazottnak fizetnie kellett a helyettesét, és a felelősséget is magának kellett vállalni. Ezen kikötések mellett a kérvényt minden esetben még meg is kellett indokolni. A pécsváradi közalapítványi kerület MNL Baranya Megyei Levéltárában őrzött mintegy 250 folyóméternyi iratanyaga országosan egyedülálló forrás. Az 1809 és 1850 közötti főtiszti iratokban találhatók az uradalmi alkalmazottak folyamodványai, melyek hűen tükrözik a kor gondolkodásmódját.

A kérvényekben szereplő indokok változatos képet mutatnak, bár pihenés, kikapcsolódás egyikben sem szerepel, mégis gyakran előfordult, hogy a szabadságot fürdőbe való utazásra kérték. A fürdőhelyek között szerepelt Balaton, többször Balatonfüred, a budai fürdő, illetve Harkány is. A kérvényben kizárólag egészségi szempontokat soroltak fel, néha a munkájukra is hivatkoztak, melyet egészségesen jobban tudnának végezni. Ortutay Antal versendi tiszttartó 1845-ben „töredezett lábai” gyógyítására készült fürdőbe menni. Az indoklásában kiemeli, hogy a közelgő nagy dézsmálási munkák miatt szeretné lábait rendbehozni. 14 napi szabadságot engedélyezett neki a főtiszt.

Ortutay Antal versendi tiszttartó 1845

Tekintetes Királyi Kerületi Feő Tiszti Hivatal!

Egészségemnek s főleg töredezett lábaimnak állása meg kívánnya, hogy helyre hozások véget alkalmatos fürdött használlyak, s a naponkint közeledő dézsmálási fáradságokra készüllyek – ennél fogva a Te[kin]t[e]tes Kir. Kerületi Feő Tiszti Hivatalnak alázatos kérésemmel alkalmatlankodni bátorkodom, méltóztasson terhes Hivatalombul való kimaradásra 14 napi szün idött kegyesen adni – mely alázatos kérésem mellett Úri favoriban ajánlott mély tisztelettel maradtam.

Bozsokon június 22-én 1845

Te[kin]t[e]tes K. K. Feő Tiszti Hivatalnak

                                                                                  Alázatos szolgája

                                                                                  Ortutay Antal mp

                                                                                  Tiszttartó

Fejér János versendi írnok 1849. február 12-én fordult Pribék Félix főtiszthez, hogy 4 heti szabadságot kérjen. Gyengélkedő egészsége miatt orvosi javaslatra májusban fürdőbe kellett mennie, azonban a fürdő költségeinek megszerzésére semmi reménye nem volt. Szüleihez fordult, hogy támogassák, de „atyámnak írt e tárgyban több rendbeli leveleim mostanság azon oknál fogva, hogy az ottani zavargások miat a posták rendessen nem járnak, vissza utasíttattak”.   Emiatt elhatározta, hogy személyesen utazik a Bánságba szüleihez: „először, hogy szüleim és egyéb véreim állásáról meggyőződhessek, s csüggedő kedélyem megnyugtathassam, másodszor hogy a betegségi költségeim kielégíthessem, s a május havában okvetlen használandó fürdőre szükséges költségeket meg szerezhessem”. Pribék Félix főtiszt nyolcgyermekes családapaként átérezte a családlátogatás fontosságát, és a kért 4 heti szabadság helyett 5 heti szabadságot engedélyezett, természetesen a szokott feltételek mellett, hogy helyettesét maga fizesse.

Fejér János versendi írnok 1849

A főtiszt mindig mérlegelte, hogy az adott időben, mennyire nélkülözheti a gazdaság az illető tisztet. Légrády János tiszttartó a budai fürdőbe szándékozott menni 1845 júniusában. Pribék Félix főtiszt a gazdaság szempontjából nem tartotta alkalmasnak a tiszttartó nyári szabadságát, de belátva, hogy „a fürdőt, pedig, mellyet a tiszttartó úr egészsége helyre állítására orvosi rendelésből használni kell, őszi időben használni nem lehet” mégis elengedte 21 napra.

Ortutay Antal 1847-ben orvosi igazolást is mellékelt, miszerint „rendetlen aranyérben” szenved, és ezért „ásványi fürdők” használata szükséges. Ezt az időpontot azonban alkalmatlannak ítélte a főtiszt, és a fürdőzés elhalasztására kérte meg a tiszttartót.

Előfordult, hogy a feleségét kívánta valaki gyógyíttatni. Újfalussy Ferenc szekszárdi számtartó kérvényében leírta, hogy felesége már 9 éve „kínos fő szaggatásokkban” szenved, és nehogy gyermekei szemrehányást tegyenek majd neki, amiért nem próbált meg mindent, elhatározta, hogy elviszi a balatonfüredi fürdőbe. Ezért hat-hét nap szabadságot kért. Spányi János bozsoki írnok a harkányi fürdőbe kívánta feleségét kísérni, a főtiszt 14 napra elengedte.

Az indokok között gyakran szerepelt a hivatalos ügyek intézése. A közalapítványi uradalmakban gyakori áthelyezések miatt előfordult, hogy a szolgálati helyétől igen távol volt kisebb birtoka, amely ügyeinek intézésére időnként személyesen kellett odautaznia az uradalmi tisztnek. Svidnyinszky Mihály mágocsi számtartónak például Zemplén megyében, Gálos József bozsoki számtartónak Vas megyében volt birtoka. 1845-ben Balek Frigyes pécsváradi írnok apja hagyatékának intézésére 20 napot, 1848-ban Horváth István ellenőr atyafiaival való osztályos egyezség intézése miatt 15 nap szabadságot kért.

Haidekker Károly szekszárdi írnok 1844

Tanulmányi szabadságért folyamodott Haidekker Károly szekszárdi írnok 1844-ben. A novemberi törvénykezésre kívánt Pestre utazni, mivel tanulmányai befejezéséhez már csak az ügyvédi vizsga letétele hiányzott. Beszedits János mágocsi tiszttartó fiát szándékozott Pestre kísérni, aki a mérnöki karon kezdte meg egyetemi tanulmányait, hogy „atyailag elláttasson”.

Angyal György Alajos dunaföldvári tiszttartó Liza unokája esküvőjét Somogy megyében tartották. 12 napi szabadságot kért, amint írta: „Ezen ünnepélyen én is szeretnék megjelenni”. 

A szabadságok gyakorisága és hosszúsága igen különböző volt. A négy-öt hetes szabadság hosszúnak számított, leggyakrabban 10-15 napos eltávozást kértek. Némely tiszt évente folyamodott szabadságért, de sokan egyáltalán nem éltek ezzel a lehetőséggel.

Források és irodalom:

Katona Csaba: Füred és vendégei. Egy fürdőhely és „társadalma”az 1840-1860-as években. Korall, 2002. 7-8. 56-77.

Borsy Judit: A somlyóvásárhelyi közalapítványi kerület igazgatása. In: A Dunántúl teltpüléstörténete VII. Szerk.: Somfai Balázs. Veszprém, 1989. 237-246.

Borsy Judit: A Pécsváradi közalapítványi kerület tisztviselői, alkalmazottai a 19. század első felében. In: Baranyai Történelmi Közlemények 2. Szerk.: Nagy Imre Gábor. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 2007. 161-222.

Borsy Judit: A horvátországi kutjevói uradalom a pécsváradi közalapítványi főtiszt irányítása alatt a 19. sz. első felében. In: Baranyai Történelmi Közlemények 5. Uradalmak térben és időben. Szerk.: Borsy Judit. MNL Baranya Megyei Levéltára, Pécs, 2013. 187-245.

MNL BaML XI. 605. a. 2. Pécsváradi közalapítványi kerület levéltára. Főtiszti kútfős iratok 1809-1850. 35. kútfő.

Borsy Judit főlevéltáros