75 éve hunyt el Hodinka Antal, az Erzsébet Tudományegyetem rektora, a szláv népek történetének kutatója

Évfordulós megemlékezés
2021.07.14.

75 ÉVE HUNYT EL HODINKA ANTAL

AZ ERZSÉBET TUDOMÁNYEGYETEM REKTORA,

A SZLÁV NÉPEK TÖRTÉNETÉNEK KUTATÓJA

 

 

Hodinka Antal neve a pécsiek számára az Erzsébet Tudományegyetemmel fonódik össze. Ez így természetes, hiszen őt korábban semmi nem kötötte a városhoz, a Pécsre költöző pozsonyi egyetemmel együtt érkezett ide. Egy bő évtizedet töltött itt, akkor volt az új egyetem professzora, a Bölcsészettudományi Kar dékánja, majd az egyetem rektora, amikor az intézmény „hőskorát” élte. Küszködni kellett az újrakezdés és az otthonra találás gondjaival, ami egy kari és egyetemi vezető életét soha nem könnyíti meg. Hodinka Antal arcképe ma is ott függ az egyetem egykori rektorainak portréi között. A szigorú tekintetű, idős tudósról senki sem gondolná, hogy jó humorú, élvezetes stílusú előadó volt. Erre csak egykori tanítványai emlékezhetnek, és talán néhányan azok közül a pécsiek közül, akik hallgathatták őt az egyetem falain kívül.

 

A városban ismert személyiség volt. 1934-ben hetvenedik születésnapján bensőséges ünnepléssel köszöntötték, majd rövidesen – nyugdíjba vonulásakor – búcsúztatták. Ezekről az ünnepségekről a Pécsi Napló és a Dunántúl is beszámolt. Hodinka Antal nagy szerénységgel fogadta az ünneplést. Talán ebből, a szívesen háttérbe húzódó magatartásából és túlzott szerénységéből adódott, hogy az oktatásból való visszavonulása után kevesebb figyelem irányult felé. Hodinka Antal nevét ma – méltánytalanul – csak egy szűk szakmai körben ismerik, pedig munkássága alapján a legnagyobbak között lenne a helye.  Kortársa volt Szekfű Gyulának és Hóman Bálintnak, tanártársa Holub Józsefnek. Szakmai munkássága is hasonló jelentőségű és volumenű. Sokat köszönhet Hodinkának a Pozsonyból Pécsre került Erzsébet Tudományegyetem, amelynek érdekében rengeteg szervezőmunkát végzett. Pécs városa és kollégái az 1920–30-as években tisztában voltak tudományos munkásságának értékeivel és az egyetemszervezésben tett erőfeszítéseivel is. Szerénysége, tudása hallatlan munkabírással párosult.

 

Hodinka Antal 1864. január 12-én született egy Zemplén megyei kis faluban, Ladoméron, amely ma Szlovákiához tartozik Ladomirov néven. Szülei, Hodinka Román görög katolikus pap és Jaczkovics Eleonóra. Antal a legidősebb gyermekként született és még négy testvér követte őt. Szülei mindketten görög katolikus ruszin papcsaládból származtak, ami Hodinka Antal neveltetése és életútja szempontjából egyaránt meghatározó volt. Szülei házasságán keresztül papcsaládok kerültek rokoni kapcsolatba egymással, és Kárpátalján ez egyáltalán nem számított kivételnek. Nemcsak a papcsaládok számos összefonódó rokoni kapcsolata, de tágabb értelemben a rokonság zárt közössége is olyan patriarchális viszonyokat mutatott, amely a 19. század végi vidéki Magyarországra általában jellemző volt. Ez a helyzet egy szigorúan kialakított értékrend, hitéletbeli meggyőződés és puritán magatartásforma kötelező átvételét jelentette. Nem utolsósorban pedig egy olyan családi kontrollt, amely a kialakult normáktól való eltérést nemigen tolerálta. Amikor a család Hidegpatakra költözött, Hodinka Antal már távol élt a szülői háztól. A falusi elemi iskolák után az ungvári gimnáziumban tanult, majd a munkácsi papi szemináriumban. Egészen eddig a család és a környezet által „előírt” tipikus életutat követte.

1882-ben tanárai javaslatára került Budapestre, ahol már világi pályára készült. Érdeklődése egyre inkább a történelem és a szláv filológia felé fordult. Első dolgozatai a ruszinság történetéhez, szokásaihoz kapcsolódtak, amellyel felhívta magára a figyelmet, hiszen a témaválasztás újszerű, addig ismeretlen területet jelentett a történettudomány számára. A történeti szlavisztikának, mint kutatási témának felbukkanása Hodinka Antal otthonról hozott nyelvismeretére támaszkodott. A 19. század végén a szlavisztikai kutatások Európa-szerte fellendülőben voltak, Hodinka olvasta és közvetítette is a magyar tudományosság felé a korszak ismert szlavistáinak eredményeit. Fordításaival úttörő munkát végzett. Egyetemi évei után levéltári kutatómunka következett: több évet töltött Bécsben a közös Pénzügyminisztérium levéltárában, egy évet pedig olaszországi levéltárakban. 1903-ban pályázott egyetemi tanári állásra. Pályázati és oktatási programját a magyar szlavisztika megalapítója, Asbóth Oszkár és az oklevéltan „nagymestere”, Fejérpataky László minősítették. Ennek alapján lett 1906-tól a pozsonyi Jogakadémia tanára, majd 1912-től a Pozsonyi Tudományegyetem nyilvános rendes tanára. Pozsonyi oktatói pályafutását Trianon szakította félbe. Az Erzsébet Tudományegyetem Pécsre költözésekor Hodinkának prágai egyetemi katedrát ígértek, de ezt nem fogadta el. 1922-ben az egyetemmel együtt költözött Pécsre, ahol felvállalta az új egyetem megszervezésének gondjait: a könyvállomány hézagait, az elhelyezés hiányosságait és az anyagi nehézségeket. Pécsett előbb a magyar történeti, majd az egyetemes történeti tanszéket vezette. Szlavisztikai tanszéken való munkálkodás nem adatott meg neki, mivel ilyen nem létezett. Tanítványai – köztük az ismert történésszé vált Babics András – más területen váltak kutatókká. Az oktatás és tanszékvezetés mellett Hodinka Antal két alkalommal volt a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja (1918–1919, 1926–1927), 1932–1933-as akadémiai évre pedig az egyetem rektorává választották. 1934-ben ment nyugdíjba, és ekkor Budapestre költözött, de ott is megmaradt pécsinek és kárpátaljainak; amiről tudományos dolgozatai, anyaggyűjtő tevékenységének folytatása mellett az is tanúskodik, hogy a pécsi lapokat továbbra is járatta. A Magyar Tudományos Akadémiának csak 1933-ban lett tagja, noha erre már 1910-ben előterjesztették. Idős korában el kellett szenvednie azt a méltánytalanságot, hogy 1945 nyarán lakásából kiköltöztették és mostoha körülmények közé került. 82 évesen, 1946 júliusában halt meg Budapesten. A Századok 1947. évi számában Holub József írt róla nekrológot. Hodinka Antal tudományos munkássága rendkívül gazdag tematikájú, bár röviden a szlavisztika „címszó” alá sorolható. Megmaradt annál a témakörnél, vagy pontosabban mindig vissza-visszatért hozzá, amivel pályáját kezdte. Hodinka munkásságában a történettudomány és a filológia egymástól elválaszthatatlan egységet alkot.  Hodinka e széles értelemben vett szlavisztikának volt avatott művelője. Egyetemi oktatói munkája egyértelműen a történettudományhoz kötötte, de azt sem a ma szokásos kategóriákban gondolkodva végezte, hiszen foglalkozott magyar és egyetemes történelemmel – mindkettővel a középkortól a 20. századig terjedően –, egyház- és művelődéstörténettel, és a történeti segédtudományok közül az oklevéltannal. Enciklopédikus műveltsége széleskörű érdeklődéssel párosult, de rendelkezett a tudás átadásának képességével is: jó szónok és kiváló előadó volt.

Első jelentősebb munkái levéltári kutatómunkájának eredményeit tükrözik: az olasz levéltárak hungarica anyagáról (1889), az erdélyi ószláv nyomtatványokról (1890). Hosszabb levéltári gyűjtőmunka összegzése a Magyarország és melléktartományainak oklevéltára (1903), amelyet Thallóczy Lajossal közösen készített. A 19–20. század fordulójára a hazai szlavisztika elismert szakembere lett. Ő gondozta a Magyar Honfoglalás Kútfőiben közzétett szláv forrásokat (1900). 1916-ra végzett úttörő vállalkozásával, amelyben az orosz évkönyvek magyar vonatkozásait gyűjtötte egybe és fordította magyarra. Szűkebb hazája, Kárpátalja és egyháza a görög katolikus munkácsi egyházmegye iratanyagának összegyűjtése egy újabb téma alapvetésének tekinthető (1910, 1911). E felsorolással korántsem merítettük ki forrásfeltáró és forrást publikáló előkészítő tevékenységét, amely egész életét végigkísérte és gazdag anyagot hagyott ránk összegyűjtve, de feldolgozatlanul.

Magyarország szláv népei között Hodinka munkásságában mindvégig kitüntető szerepet kapott a ruszinok története – kárpátaljai megtelepedésüktől kezdve Rákóczi gens fidelissima-nak nevezett beregi jobbágyain keresztül a Trianon következményeit elszenvedő ruszinok sorsáig. A ruszin nyelvvel kapcsolatban végzett igen alapos filológiai feltárást is: különösen nyugdíjba vonulása utáni cikkei, dolgozati nyomán látható, hogy kutatása ebbe az irányba fordult. Sajnos, alapvető munkája, a Ruszin-magyar igetár már csak posztumusz jelenhetett meg 1991-ben.

Az 1920-as évektől mindinkább pécsivé váló Hodinka behatóan kezdett el foglalkozni a város történetével. Az egyetemi tudományos közlemények kötetei és a helyi sajtóban közzétett figyelemfelkeltő írásai tanúskodnak erről: pl. „Négy egykorú jelentés az 1704. évi pécsi rácz dúlásról”, „Nagy Lajos pécsi egyeteme” (1933); „A töröktől visszafoglalt Pécs első tele 1686 október – 1687 március”, „Pécs múltja: az ágostonrendi remeteszerzetesek története” (1934); „Adalékok Pécs város történetéhez 1686–1701” (1942). A helyi sajtóban megjelent közleményeivel a pécsi polgárok figyelmét akarta saját múltjuk felé irányítani.

 

A felsoroltakkal természetesen nem törekedtünk Hodinka Antal teljes életművének bemutatására, inkább csak érzékeltetni akartuk egy nagyformátumú történész sokrétű tevékenységét. Az élete végéig töretlenül dolgozó, szorgalmas kutatót kortársai, tanítványai becsülték, tisztelték. Hodinka a magyar történettudomány horizontját tágította a szláv nyelvű források és a különböző szláv nyelveken keletkezett szakirodalom felé. Munkássága úttörő jellegű a történeti szlavisztika területén, mérföldkő és viszonyítási alap. A magyar történettudományra váró feladat: kéziratainak hasznosítása a kutatásban, egyes kéziratainak kiadása, máig hiánypótló munkáinak reprintként való megjelentetése.

 

Prof. Dr. Font Márta

 

Irodalom:

Udvari István: Hodinka Antal (1864–1946) munkássága. Különlenyomat Hodinka Antal: Ruszin – magyar Igetár c. műből. Nyíregyháza 1991.

Hodinka Antal Emlékkönyv. Tanulmányok Hodinka Antal tiszteletére. Szerk. Udvari István, Nyíregyháza 1993.

Dolgozatok Hodinka Antal tiszteletére. Szerk. Udvari István, Nyíregyháza, 1993.

Font Márta: Hodinka Antal. In: Memoria professorum Quinqueecclesiensium. Az Erzsébet Tudományegyetem és a jogutód intézmények professzorai. Pécs 2000. 23.

Font Márta: Hodinka Antal. Pécs-Baranyai történelmi arcképcsarnok. Szerk. Ódor Imre, Lengvári István. Pécs, Baranya Megyei Levéltár, Baranyai Archívum Alapítvány, 2003. CD-ROM

Font Márta: Hodinka Antal - a szláv népek történetének kutatója. In: A Magyar-szláv kapcsolatok: múlt és jelen című nemzetközi tudományos konferencia tanulmánykötetete (Pécs, 2016. október 13–14.). Szerk. Csehily József, Végvári Valentyina, Wołosz Robert. Pécs, 2017. 11–17.

 

Képek forrása:

https://knihovnica.rueportal.eu/biography/hodinka.html; Pécs-Baranyai történelmi arcképcsarnok. Szerk. Ódor Imre, Lengvári István. Pécs, Baranya Megyei Levéltár, Baranyai Archívum Alapítvány, 2003. CD-ROM; Pécsi fejek. Szerk. Zsadányi Oszkár – Klamár Gyula. Pécs, Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai R.T., 1928.; wikipedia: https://hu.wikipedia.org/wiki/ Hodinka_Antal

Utolsó frissítés:

2021.07.27.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges