75 ÉVE HUNYT EL FUTIMA SAROLTA

Futima Sarolta 1867. augusztus 14-én született Pécsett. Budapesten szerzett polgári leányiskolai tanári oklevelet, vélhetően a Zirzen Janka vezette intézetben, ahol hatott rá kora műveltségeszménye, és személyes kapcsolatot ápolt az igazgatónővel. Münchenben zenepedagógiai tanfolyamot végzett, majd szülővárosába visszakerülve zászlóvivője lett a pécsi nőnevelés ügyének. 1885-ben tanári megbízást nyert a város polgári leányiskolájában, ahol 1934-ig tevékenykedett. 1924-ig rendes tanárként működött, majd a távozó igazgatónő, Ujváry Kamilla pozícióját nyerte el. 1908–1909. évi tanulmányi szabadsága alatt filozófiát, pedagógiát és történelmet hallgatott a fővárosban. Jelentős szerepet vállalt a pécsi nőipariskola megszervezésében, amelynek 1926-tól igazgatója volt.

Ő volt az első nő, aki tagja lehetett a városi törvényhatósági bizottságnak. Meghatározó egyéniségévé vált a pécsi iskolaszéknek. Tagja volt a fiatalkorúak pécsi felügyelő hatóságának. Tankönyvet és több pedagógiai értekezést is írt. 1896-ban jelent meg Földrajz a polgári leányiskolák III. oszt. számára című kötete. 1903-ban a pécsi községi iskolák értesítőjében értekezett egy nőipariskola felállításának szükségességéről A nép leányai címmel. A Néptanoda hasábjain 1905-ben írt a gyengelméjű gyermekekről és a jelenkor nőjéről is. Ugyanabban az évben jelent meg írása A lelki élet ritmusa címmel A Gyermek című lapban. A Nemzeti Nőnevelés adta közre 1910-ben A lelki élet ismerete és a nevelés című tanulmányát. Faragó Magdi 1933-ban megjelent Versek című kötetének ő írta az előszavát. Állandó előadója volt a város pedagógiai tematikájú előadássorozatainak. 1942-ben a Dunántúl arról adott hírt, hogy Futima Sarolta megírta a Pécsi Tanítónők Egyesületének 45 éves történetét.

Igen élénk társadalmi működést folytatott. Ujváry Kamilla és Thaly Lujza polgári iskolai tanárnőkkel hozta létre 1896. március 12-én a Mária Dorothea Tanítónők Egyesületének pécsi fiókszervezetét, amely később Pécsi Tanítónők Egyesületeként működött. 1941-es lemondásáig elnökként állt a szervezet élén. Tagja volt számos más szakmai tömörülésnek is, így az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületnek és 1933-tól a Magyar Országos Tanáregyesületnek. Pécs keresztény nőinek nevében Zichy Lujzával együtt köszöntötte Horthy Miklós kormányzót és képviselte városunkat 1926-ban a mohácsi centenáriumi ünnepségeken.

Kiemelkedő munkásságáért 1925-ben elnyerte a Pro Ecclesia et Pontifice kitüntetést, amelyet Zichy Gyula püspök eszközölt ki számára XI. Pius pápától. Az átadó ünnepséget titokban kellett megszervezni, mert ez illett „az igazgatónő tudós, szerény, munkás, nagyvonalu egyéniségéhez.” Úgy tartották, hogy „Benne a művelt emberek átlagműveltségét messze tulhaladó műveltség, tudás, önzetlenség, munkaszeretet és munkabirás a kikristályozódott vallásosságával olvad össze.” Megkapta a Vöröskereszt Érdemrendet is.

1934. október 1-től szabadságoltatta magát, majd december 1-től nyugalomba vonult. Azonban ezt követően is megkerülhetetlen személyiség maradt. Az 1934-ben megalakult Egyetemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők pécsi egyesületének díszelnökeként előadások tartására is vállalkozott (pl.: Angliai Erzsébet 1935). Bekapcsolódott a város karitatív szervezeteinek munkájába is. Tagjai volt a Pécsi Jótékony Nőegyletnek, a Keresztény Szocialista Egyesületnek és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének (alapító tag 1921, alelnök 1934). Utóbbi hivatalos közlönyében is többször közreadták írásait.

Férje 1914-től Fuchs Ádám, a pécsbányatelepi DGT iskola tanítója volt. Idős férje mellett mindössze néhány esztendő adatott meg boldog házasságban, gyermekük nem született, Sarolta nem ment újra férjhez. Városunkban hunyt el 1947. február 12-én.

1934. évi nyugdíjba vonulásakor többek között ezekkel a szavakkal búcsúztak tőle a polgári leányiskolában: „A ’jó Sarolta néni’ – így emlegetik őt ma is volt növendékei, olyanok is, akik évekkel ezelőtt kikerültek az iskolánk padjaiból, de szeretettel közelednek hozzá, mert őt elfeledni sohasem tudja az, aki a közelében élt. Egy-egy történelmi óra, melyen előadását hallgatták, kitörölhetetlen emlékezetükből, mert a ’jó Sarolta néni’ nemcsak két kézzel szórta közéjük az ismereteket, hanem ő maga is fellelkesült a nagy elődök dicső példáján, és mélyen átérezte a magyar mult jelenségeit, s igazán lenyűgöző magyarázatokban világította meg a szomorú magyar sorsot. […] Nemcsak tanítványainak, de nekünk, kartársainak is nagyon nehéz beleszokni abba, hogy a régi magyar nagyasszonyokra emlékeztető ezüstös hajjal ékesített fejét nem láthatjuk naponta, de mégis kívánjuk neki a boldog pihenést, s hogy örömmel futtathassa végig jóságos kék szemét a dús kalászokon, melyeket ő segített megérlelni. Fáj búcsúzni Tőle ezen a fehér papíron, de meg kell köszönnünk éppen ezeken a lapokon azt a sok szépet és nemeset, amit intézetünk és a nőnevelés érdekében tett. Egyben kérjük az Istent – ki egyedüli megjutalmazója az önzetlen léleknek – árassza reá jóságát, áldja meg egészséggel s sok volt tanítvány és kartárs meleg szeretete, nagyrabecsülése fonja körül jól megérdemelt nyugalmában.”

Árvai Tünde

tanársegéd, Debreceni Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Történelmi Intézet

Irodalom és a képek származási helye:

A felszabadulás Aranykönyve 1921-1931. Pécs, 1931. 156.

Árvai Tünde: A jó Sarolta néni. https://pecsi-notortenet.blog.hu/2013/07/25/_a_jo_sarolta_neni (letöltve: 2022. 01. 15.)

Dunántúl, 1925. július 1. 3.

Dunántúl, 1935. április 26. 2.

Dunántúl, 1942. április 17. 4.

Kun Kálmán: A pécsi jótékony nőegylet évkönyve az 1871-1921 évről. Pécs, 1911. 372.

Magyar Asszony, 1924. október-november.

Nemzeti Nőnevelés, 1910. 256–262.

Pásztor Andrea: Futima Sarolta. Pécs Lexikon I. Pécs, 2010. 248.

Pécs-Baranyai Ismertető. Szerk. Kalotai László. Pécs, 1934. 371.

Pécsi Napló, 1929. október 20. 2.

Pécskai (Schneider) Ilona: Búcsú az intézet volt igazgatójától. Pécs szab. kir. város községi polgári leányiskolájának és nőipariskolájának 1934–35. évi értesítője. 6–7.

Zsadányi Oszkár – Klamár Gyula: Pécsi Fejek. Pécs, 1928. 183.