150 éve hunyt el ifj. Madarász Endre nyomdatulajdonos, lapkiadó

Évfordulós megemlékezés
2022.03.23.

150 ÉVE HUNYT EL IFJ. MADARÁSZ ENDRE NYOMDATULAJDONOS, LAPKIADÓ

 

Ifj. Madarász Endre 1827. október 10-én született Csetneken, Gömör vármegye rozsnyói járásában. Apja csetneki Madarász András, anyja Mühlheim Zsuzsanna. Madarász András (1797. december 10. – 1873. augusztus 31.) a csetneki rézhámor tulajdonosa volt. Családjával 1843-ban Pécsre költözött, ahol megalapította és vezetője lett a Csetnek-Pécsi Vasgyár Társulatnak. Pesten réz- és vasáru üzletet, Pécsett gőzmalmot, sütödét, 1863-ban gépgyárat létesített.

Madarász András

 

Ifj. Madarász Endre 1845 és 1848 között a bécsi műegyetemen folytatott tanulmányokat. Az 1848/49-es szabadságharcban honvédként szolgált a tüzérségnél. Az 1856-tól a bérleti kezelésbe kerülő Lyceum nyomda első bérlője lett. 1856. júliustól Sterliczky Antallal, majd 1862. június 30-ig Perger Sándorral vezette a nyomdát.

Pécs, Országút 5., ma Rákóczi út 15. – ifj. Madarász Endre könyvnyomdájának épülete

 

1860-ban lap indításáért folyamodott, az első pécsi magyar nyelvű hetilap, a Pécsi Lapok kiadására 1860. május 17-én nyerte el az engedélyt. A „Szépirodalmi, kereskedelmi, gazdászati, művészeti és tudományos hetilap” kiadó tulajdonosa ifj. Madarász Endre, felelős szerkesztője Bánffay Simon ügyvéd lett. A lapfejen lévő fametszet Pécs város látképét ábrázolja, az újság címét szőlőindákkal keretezték, alatta a művészetek jelképeit helyezték el. A Pécsi Lapok politikai lappá változtatására még az indítás évében megkapták az engedélyt, így 1861. júliustól a Pécsi Lapok „Politikai lap és megyei közlöny”-ként jelent meg 1862. májusig.

A Pécsi Lapok első számának címoldala 1860. július 5.

 

Mivel a Lyceum nyomda hat évre kötött bérleti szerződését kérelme ellenére sem hosszabbították meg, és a saját nyomda alapítására vonatkozó folyamodványát is elutasították, ezért gazdasági eszközök gyártásával foglalkozott. A Pécsi Lapok kiadását ekkor nem szüntették meg, hanem csak „felfüggesztették”, ugyanis a nyomda alapításának a tervéről ifj. Madarász Endre nem mondott le. Több kérvény, elutasítás és fellebbezés után végre 1866. decemberben nyerte el a saját nyomda alapítására az engedélyt. A Rákóczi út 15. sz. alatti házában korszerűen felszerelt nyomdájában 1867. március 31-étől újra megjelenhetett a Pécsi Lapok „Politikai, szépirodalmi, gazdászati s tudományos hetilap”, melyet továbbra is Bánffay Simon szerkesztett, s a kiadóhivatal ifj. Madarász Endre házában volt.

Az 1867. március 31-től újból megjelenő Pécsi Lapok fejléce

 

A Pécsi Lapok újraindulásának első számában ifj. Madarász Endre újonnan megnyílt nyomdájának hirdetése is olvasható:

„Jelentés. Alulírott tisztelettel hozza tudomásul, miszerint az Ország uton 5-dik sz. alatti házában könyvnyomdát állított föl. És e nembeli munkálatokat gyors, olcsó és izletes kiállítással elfogad, s magát a közönség pártfogásába ajánlja ifj. Madarász Endre.”

Szintén ifj. Madarász Endre nyomdájában jelent meg a „Kalauz” című „szakközlöny a tanügy és népnevelés barátai számára”.

Országosan is elismert esemény zajlott le 1869. május 9-én ifj. Madarász Endre saját házában működő nyomdájában, itt alakult meg ugyanis a város első szakegylete. A vándor- és betegsegélyező egylet korelnöke Taizs Mihály, a május 30-án alakult tisztikar elnöke ifj. Madarász Endre lett. A nyomdászok érdekvédő egyesületét a nyomdászok országos lapja, a Typographia 1869. május 20-i számában lelkesen üdvözölte, és a többi vidéki nyomdász figyelmébe ajánlotta: „E példa követésre méltó minden vidéki nyomdában…”

A Pécsi Nyomdász Egylet már 1869. június 27-től tartott János-ünnepélyt, melynek hagyománya az 1840-ben Mainzban tartott nagyszabású Gutenberg-ünnepség hatására alakult ki. A nyomdászok minden év június 24-én, János napon Gutenberg Jánosra emlékeztek, általában kirándulással, mulatsággal egybekötött ünnepséggel, mely alakalomból alkalmi kiadványokat is készítettek a nyomdászokra jellemző viccelődő, élcelődő stílusban.

Az evangélikus vallású Madarász család Pécsre költözése után tevékenyen részt vett az akkor még csak Magyarbóly leányegyházaként működő pécsi evangélikus közösség életében.

Ifj. Madarász Endre az evangélikus egyház világi felügyelőjeként tevékenykedett, ebben a minőségében 1867-ben fordult Pécs város tanácsához, hogy a pécsi evangélikus anyaegyház megalakulhasson, és a templom, iskola, paplak építését a város telekkel, házzal támogassa. Az evangélikus templom oltárképét Madarász Viktor (1830. december 14. – 1917. január 10.), ifj Madarász Endre öccse festette 1870-ben.

Ifj. Madarász Endre felesége, Sey Ilona római katolikus vallású volt. A nem nemet követ elv alapján fiai Magyarbólyban evangélikusnak, leányai a pécsi Székesegyházban katolikusnak lettek keresztelve: Ilka Ernestine Zsuzsanna (1858. máj. 27.)  Aranka Gizella, Julianna (1859. júl. 9.), András Mihály Lajos (Pécs, 1861. ápr. 3. – Pécs, 1861. nov. 15.), Etelka Mária (1862. dec. 17.), Mária (1864. szept. 14.), Jenő Mátyás Garibaldo Lajos (1866. okt. 12.).

Ifj. Madarász Endre hagyatéki leltára

 

Ifj. Madarász Endre 1872. március 23-án Pécsett hunyt el. Végrendeletének végrehajtói Bánffay Simon, Gyenes Pongrác és Szontágh Mátyás voltak. Korai halála után a nyomdát rövid ideig özvegye vezette, majd 1873. augusztus 26-án feleségül ment Gyenes Pongráchoz, aki Mikes Józseffel együtt megvásárolta a nyomdát. Gyenes Pongrác haláláig, 1883-ig vezette a nyomdát. 1884-ben ismét eladásra került, s Taizs Mihály vette meg fia, Taizs József (1861. március 7. – 1936. augusztus 6.) számára, aki később a Széchenyi tér 12. szám alá költöztette.

Ifj. Madarász Endre hagyatékában lévő, Gutenberget ábrázoló életnagyságú olajfestményt a neves festőművész, Madarász Viktor készítette bátyjának.

Madarász Viktor: Gutenberg János

 

A festményről a Tipographia nyomdász szaklap is beszámolt 1870. nov. 10-i számában: „Madarász Viktor, kitűnő festész hazánkfia, ki jelenleg Pesten tartózkodik, a hetekben Pécsett, szülei és rokonai körében időzött, a midőn testvérbátyja, a pécsi nyomdatulajdonos számára meghozta az általa készített Gutenberg életnagyságú képét. A festmény igen csinos keretben, a nyomdai irodában van felfüggesztve, s naponkint számos nézője akad, kik valóban gyönyörködhetnek a remek s a műigénynek minden tekintetben megfelelő festményen, mely honunkban a maga nemében ritkítja párját.”

Ifj. Madarász Endre végrendelete

 

A végrendelet szerint a Gutenberget, valamint még egy Zrínyit és Frangepánt ábrázoló festményt egyetlen fiára, Jenőre hagyta. A nyomda eladásakor azonban a kép Mikes József tulajdonába került, aki később, 1878. október 21-én Pécsett a Belvárosi templomban kötött házasságot Madarász Arankával. A festményt Madarász Aranka 1906-ban a pécsi Múzeumnak adományozta. Az ajándékot Pécs város közönsége nevében Nendtvich Andor helyettes polgármester levélben köszönte meg. A Pécsi Napló 1906. január 12-i számában méltatta az ajándékot: „Becsesebb ajándékot nemigen kaphatott volna a pécsi múzeum, elsősorban azért, mert a kép Madarász Viktor munkája, aki bár régen elszármazott tőlünk, a Madarász név ma is nagy becsben él Pécsett, mert ezen képnek jelentékeny művészi értéke van, és így nagy mértékben hozzájárul örvendetesen fejlődő múzeumunk színvonalának emeléséhez. Csak az lesz nehéz, hogy az óriási kép részére megfelelő helyet találjanak az ideiglenes múzeumi helyiségben.”

 

Borsy Judit, főlevéltáros

 

Szakirodalom

Borsy Judit: Ipari kisüzemek, vendéglátás. In: Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921). Szerk.: Nagy Imre Gábor. BML, 2010. 71–144.

Borsy Károly: A pécsi nyomdászegylet első évei (1869–1875) In: Janus Pannonius Évkönyv 1957. 1958. 34–56.

Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei. Pécs, 1973.

Borsy Károly: A Taizs nyomdászcsalád szerepe Pécs életében. In: PAB-VEAB Értesítő 1978. 340–342.

Borsy Károly: A János ünnepségek hagyománya. In: Ifjúsági Híradó 1975. jún.

Borsy Károly: Pécsi nyomdászat. In: Pécs-Baranya 100 éve a műszaki és természettudományos folyamatok tükrében 1896–1996. In: MTESZ Pécs, 1997. 620.

Borsy Károly: A pécsi nyomdászat múltjáról. Pécsi Szemle, 1998. I. 1. sz. 47–53.

Borsy Károly: A Taizs nyomdász-család Pécsett. In: Pécsi Szemle, 1998. 2. szám.91–97.

Borsy Károly: A pécsi Taizs nyomdászcsalád. In: Angstertől Zsolnayig. Ipartörténeti tanulmányok. Pécs, 1999. 99–107.

Borsy Károly: A pécsi nyomdászat története 1836–1869. Pécs, 2003.

Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs, 2010. Szócikkek: Borsy Judit: Madarász Endre, ifj. Nyomdászat, Nyomdász Egylet; Kaposi Zoltán: Madarász-Szontágh Gépgyár; Pálfy Attila: Madarász-bánya; Rayman János: Madarász András.

 

Sajtó

Pécsi Figyelő, 1884. márc. 22. 3.

Pécsi Lapok, 1862. ápr. 13., 1862. máj. 29., 1862. jún. 29.

Pécsi Napló, 1906. jan. 12., 1906. jan. 25.

Tipographia 1869. máj. 10., 1869. máj. 20., 1870. nov. 10.

 

Forrás

MNL BaML IV.1106. Pécs Város Tanácsának iratai 1848–1871

MNL BaML IV.1406. Pécs Város Tanácsának iratai 1872–1950

MNL BaML IV.1409. Pécs Város Árvaszékének iratai. 199/1872. ifj. Madarász Endre hagyatéki ügye

Borsy Károly kutatási jegyzetei

Csorba Győző Könyvtár képeslapgyűjteménye

 

Utolsó frissítés:

2022.04.08.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges