„Az asztal egyik végén Dobó ült, másik végén Mekcsey. Dobó mellett jobbfelől Bálint pap ült, balfelől Cecey. A pap mellett Pető, szinte laposra viaszkolt szúrom-bököm bajszú, hej-azapja-teremtésit ember. – Petőt különben is meg kellett becsülni azzal a hellyel. A bátyja, Pető János udvari méltóság volt: a király főpoharasa. Annak a révén jutott a várba, a puskaport meg az öt tűzmestert is ő küldte Bécsből. Csak aztán következett vagy kor vagy rang szerint részint Mekcseytől, részint Dobótól számítva a sort: Zoltay, – a szőke nyúlánk ember, szeme afféle dárdadobásra célzó, de az ajka mindig mosolyog. Bornemissza, Fügedy, – a farkasüstökű zömök ember. Aztán Koron Farkas, – az abaujmegyei gyalogosok hadnagya, fiatal vasrágó-állú barna ember. Kendy Bálint és Hegedüs István, Serédy György hadnagyai, akik ötven drabantot hoztak; Fekete Lőrinc, aki Regécből jött tizenötöd magával, – piros arcú nyalka ember, a borbély rútul rövidre nyírta korán-szürkülő haját. Lűkös Mihály, akit száz gyaloggal küldtek a szabad városok, – gyermekies tekintetű tagos nagy ember. Nagy Pál Bátori György harminc drabantjának hadnagya, bikaerejű merész ember; Jászay Márton, a jászai prépost negyven drabantjának hadnagya, – kétfelé fésült fekete hajával inkább valami csendes íródeáknak látszik. Szency Márton, szepesi hadnagy, – aki negyven gyalogost hozott, – kissé pocakos vastagnyakú úr kék mentében, de afféle öklelő szemű. Bor Mihály, kitűnő puskás, Sárosmegye küldte hetvenhat gyaloggal, – ritkás-szőke bajszú mélázó arc, mintha a címerében holdvilág és zenélő óra volna. Ugocsából ott volt Szalacsky György, – vastag-lábú tokás ember, a tekintete szigorú és Nagy Imre, kedves-udvarias fiatal ember, mindenkire tisztelettel néz. Őt Homonnay Gáborné küldte tizennyolc gyaloggal. Eperjesről Blaskó Antal jött el, – egy harapós tekintetű, göndörszakállú, erős ember kék mentében, nehéz nagy kard az oldalán. A nevezettek mind hadnagyok. Az utánok való rendben ült Paksy Jób, a legszálasabb tiszt a király seregéből, – világszerető meleg szemével, keményre sodrott hosszú bajuszával, s Bolyky Tamás, a borsodi ötven puskás hadnagya, – már szürke hajú és szürke szakállú de fiatalosan eleven ember. Ezek később jöttek, hát oda ültették a vártisztek közé, akik voltak: Sukán János, az öreg számtartó; Imre deák kulcsár, a boros pince felügyelője; Mihály deák élelmező-tiszt, vagy mint akkor mondták: cipóosztó; Gyöngyösy Mátyás deák, a püspök deákja, (a vár a püspök földbirtoka volt); Boldizsár deák írnok s még egynéhányan. Mert Dobó nemcsak a tiszteket hívta meg, hanem hogy a vár minden népét megbecsülje, egy tizedest, egy közembert, egy egri nemest és egy egri parasztot is felhivatott.”
Az egri vár tisztjeiről a zsoldjegyzékek és a vár elszámolásai számolnak be. Az elszámolásokban a tisztek a kiadások között, a havonta kifizetett zsoldösszeg mellett jelennek meg. Gárdonyi azonban főként Tinódi igen hosszú hőskölteményéből szerezte információit, mivel a lantos néha több strófán keresztül, mintegy zsoldlistaként sorolta fel a vár védőinek vezetőit. A két lista között azonban vannak eltérések, ami azzal is magyarázható, hogy a vár védői változhattak az egy év során.
Jelzet: MNL OL Városi és kamarai iratok (E 554) Fol. Lat. 1180. No. 14.
