Békés megye oroszlánja – Békés vármegye címerének története I.
A régi címer rejtélye
A Magyar Királyságban már 1550-ben törvény írta elő, hogy a vármegyéknek saját pecsétjük legyen. Ha készült is ilyen pecsétnyomó Békés számára, sokáig nem lehetett használatban, hiszen 1566-ban Gyula török kézre került, és a térségben az oszmán fennhatóság érvényesült. A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc viharai után, 1715-ben szerveződött újjá a vármegye. Mivel nem tudták, mi volt a hajdani pecséten, ezért eleinte az új főispán, Löwenburg János Jakab címerét használták: ebben oroszlán volt látható.
Károly király pecsétadománya 1724-ben
1724. március 28-án VI. Károly császár – magyar királyként III. Károly – új címeres pecsét használatát engedélyezte Békés megyének. A királyi kiváltságlevél eredeti példánya sajnos nem maradt ránk, a szöveg másolatai azonban megőrződtek. Az egyik a megyei közgyűlés jegyzőkönyvébe, a másik az úgynevezett királyi könyvbe készült.
Az 1724. évi leírás szerint a pecséten lévő címerpajzsot királyi korona díszíti. A pajzsnak a pajzstartó szempontjából vett jobb mezejében természetes színű, kétágú farkat viselő oroszlánt (Leonem naturaliter .... cauda bifurcata) helyeztek el, mely hármas halmon áll. (Fontos hangsúlyoznunk: a címertanban a bal és a jobb a pajzstartó szempontjából értendő.) A jobb mancsában szablyát fog, amely fölött királyi korona látható. A balban három búzakalászt tart, amit a bal címermező felé nyújt. A bal mezőben ezüsttel háromszor vágott zöld mező, az ezüst pólyák a Fehér-, a Fekete- és a Sebes-Köröst jelképezik. A címerpajzsot latin felirat veszi körül: Sigillum comitatus Bekesiensis. (Békés vármegye pecsétje.)
Békés megye az elsők között – magyar nyelvű pecsét 1836 januárjában
Ahogy teltek az évtizedek, a Magyar Királyság hivatalos életében előtérbe került a magyar nyelv használata. V. Ferdinánd király 1836-ban számos vármegyének engedélyezte a magyar köriratú pecsét használatát: 1836. január 7-én kelt kiváltságlevelében Békésnek is. Figyelemre méltó, hogy az országban megyénk az elsők között volt, hogy ennek használatára engedélyt kapott. A kiváltságlevél nem maradt fönn eredetiben, de bemásolták az úgynevezett királyi könyvbe: innen ismerjük a szövegét. Ebben képpel is illusztrálták a leírást. A pecsét körirata 1836-ban már magyar nyelvű: BÉKÉS. VÁRMEGYE. PECSÉTJE. 1836.
A címerképek különbségei
Érdemes összevetni az 1724. és az 1836. évi címerleírást. Találunk kisebb különbségeket.
1724-ben természetes színű oroszlánról (Leo naturaliter) olvashattunk, 1836-ban már aranyszínűről (Leo aureus) írtak. A szóhasználatban is találunk eltérést: amikor a fenséges állat mancsában lévő szablyát említik, az 1724. évi irat a framea, az 1836. évi pedig az antik acinaces szót használja erre a kifejezésre. Az 1724. és 1836. évi leírás egyaránt kettős farkú oroszlánról (cauda bifurcata) szól.
Az 1836-ban készült címerleíráshoz képet is mellékeltek, tanulságos összehasonlítani a kettőt. A pecsétleírás szerint az oroszlánnak kettős farka van, a képen azonban csak egyágú farokkal ábrázolták. A szöveg szerint az állatok királya kalászt tartó bal mancsa a szemben lévő, vágott mező felé nyúlik, a képen azonban átnyúlik a jobb mezőből a balba. Ez a megoldás nem ekkor jelent meg először. Már egy 1814. évi pecsétképen is ez látható.
Békés megye címeres pecsétjének ábrázolása 1836-ban. Hu-MNL-OL. Libri regii 66. kötete, Nr. 461/ 1836, 331. o., Kép forrása: Hungaricana, https://archives.hungaricana.hu/hu/libriregii/view/hu_mnl_ol_a057_66_0001/?pg=167&bbox=1827%2C-1345%2C2902%2C-751
1814. évi pecsétlenyomat. HU-MNL-BéVL IV_4_c_240_1814., 1837. évi pecsétlenyomat. HU-MNL-BéVL IV_4_c_472_1837.
További képi ábrázolások
Karácsonyi János 1896-ban jelentette meg Békésvármegye története című háromkötetes művét. Elejét színes címerkép illusztrálja. Az oroszlánnak ezen az ábrázoláson ugyancsak szimpla farka van. A színe olyan, mint a koronának – tehát arany. A búzakalász pedig átnyúlik a pajzs bal mezejébe. A ragadozó bal mancsában tartja a szablyát – fordítva, mint ahogy a leírásokban. A kiváló latinista Karácsonyi János nyilván tisztában volt a források tartalmával. Az illusztráció azonban eltér a forrásszövegektől.
Érdemes volna megismerni 18. századi ábrázolást, pecsétlenyomatot is Békés megye címeréről, de ennek létezéséről egyelőre nem tudunk.
Karácsonyi János könyvének illusztrációja.
Békés vármegye címere – most
2015-ben – Szegfű László szakvéleménye nyomán – Békés megye visszatért az „eredeti” címer használatához. Több lényeges módosítást is végrehajtottak, hogy az 1724. évi pecsét címerképéhez visszatérhessünk. A 2015. évi régi-új címeren az oroszlán természetes színű, kettős farka van, jobb mancsában tartja a szablyát, és már nem nyúlik át a búzakalásszal a bal mezőbe.
Békés vármegye jelenlegi címere. Kép forrása: Nemzeti Jelképek. https://www.nemzetijelkepek.hu/bekes-varmegye-cimere
Egy és kettős farkú oroszlánok “nálunk és más nemzeteknél”
Miként fentebb jeleztem: Békés megye oroszlánja Löwenburg János Jakab címerállatára vezethető vissza, melynek Siebmacher címeres könyve szerint szintén kettős farka volt. Figyelmet érdemel, hogy a fent említett címerben az oroszlán jobbra néz, míg Békés megye címerében a királyi állat balra fordul a pajzstartó szempontjából. Kettős farkú oroszlánt számos címerben találunk: hazánkban Gundakeri Vid (1587), a Verbóczi Domcsó család (1592), Debreczeny Tamás (1609), Paur Antal (1726) címerleírásában, valamint Moson megye címerében is ilyen formában jelenik meg. A csehországi ábrázolás szintén kétágú, viszont az angoloknál látható fenséges nagyvadaknak egyágú farkuk van.
Csehország címere, Szent Vencel koronájával
https://de.wikipedia.org/wiki/B%C3%B6hmen#/media/Datei:Wappen_K%C3%B6nigreich_B%C3%B6hmen.png
Ebben a cikkben nem merítettük ki aktuális témánk történetének összes rejtélyét. A Ládafia következő részében annak járunk utána, hogy a Szent Korona mikor került Békés megye címerébe.
Szerző: Halmágyi Miklós
Békés vármegye pecsétjén levő címerkép leírása VI. Károly császár 1724-ben kiadott kiváltságlevelében
Nos, Carolus VI etc. Memoriae commendamus etc…
Scutum videlicet erectum Regio Diademate insignitum bifariamque perpendiculariter divisum, cuius dextra cerulei coloris area Leonem naturaliter effigiatum ore hiante, linquaque rubicunda exerta, et cauda bifurcata post tergum elevata posterioribus pedibus divaricatis, anterioribus vero elevatis supra tres virides colliculos erecti (!) stantem, ac anteriorum pedum dextro nudam frameam, supra quam regium diadema visitur vibrantem; sinistro vero tres spicas triticeas tenentem, et ad sinistram scuti oram conversum exhibere; sinistra autem viridi coloris ora tres, Album nempe, Nigrum et Velocem Crysios Fluvios, eundem comitatum longe lateque perfluentes representatre visuntur. Circumferentiam denique ipsius sigilli hec epigraphe seu superinscriptio: Sigillum comitatus Bekesiensis Anno 1724 circumdare conspicitur.”
1724. évi, királyi könyv, 34. 1. könyv, 476–478.
https://archives.hungaricana.hu/hu/libriregii/view/hu_mnl_ol_a057_34_0001/?pg=236&bbox=300%2C-1284%2C1406%2C-758
A békés vármegyei közgyűlés jegyzőkönyve némi különbséggel hozza ugyanezt a leírást: Sigillum comitatus BEKESIENSIS Anno Millesimo septingentesimo vigesimo quarto circumdare conspicitur.” A fent idézett királyi könyvben “erecti stantem” olvasható, a jegyzőkönyvben – helyesen – “erecte stantem”. HU-MNL-BéVL IV. 1. a. 37., 197–202. 1724. év.)
Békés vármegye magyar köriratú pecsétjén levő címerkép leírása V. Ferdinánd király kiváltságlevelében, 1836. január 7.
Nos, Ferdinandus Quintus, divina favante clementia Austriae imperator Hyerosolymae, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatie, Sclavoniae, Galliciae et Lodomeriae rex apostolicus, archidux Austriae, dux Lotharingiae, Salisburgi, Virceburgi cum Franconia, magnus dux Cracoviae, magnus princeps Transsylvaniae, dux Illyriae, Carinthiae et Carniolae, superioris et inferioris Silesiae, princeps Bertholdsgadinae et Mergenthemii, comes Habsburgi etc. Memoeriae commendamus tenore presentibus significamus quibus expedit universis ....
Scutum videlicet sigillum in figura rotunda erectum, bifariam perpendiculanter divisum, cuius dextrae caerulei coloris area leonem aureum linqua rubicunda rictu hiante exerta, et cauda bifurcata sinuative post tergum elevata posterioribus divaricalis pedibus supra tres colliculos virides erecte stantum.... pedum dextris quidem falculis prehensum nudum acinacem super in regione cephalica diademale regis comitatum in altum vibrantem, sinistris autem protensis spicas triticeas tenentem, ad sectionemque conversum exhibere; altera, priori a sinistris ad laterata pars vero tres fascias argentes, totidem fluvios album quippe, nigrum, et velocem Crysiosque endem comitatum longe lateque perfluunt – designantes in campo viridi repraesentare visuntur; Ipsum parte scutum tegit corona aperta aurea, gemmis unionibusque decora, totum denique ambit peripheria filio aureis conclusa, in qua sequens epigraphe: BÉKÉS. VÁRMEGYE. PECSÉTJE. 1836. altis uteris circumscripta conspicitur.
HU-MNL-OL. Libri regii 66. kötete, (Nr. 461/ 1836, 331–332. oldal). https://archives.hungaricana.hu/hu/libriregii/view/hu_mnl_ol_a057_66_0001/?pg=167&bbox=1827%2C-1345%2C2902%2C-751
Fontosabb irodalom
Karácsonyi János Békésvármegye története. I. kötet. Gyula 1896.
https://real-eod.mtak.hu/5116/1/CsaladHely_MonografiaMegye_Bekesvmtortenete_1.pdf
Régi-új jelképei vannak Békés megyének. Gyulai Hírlap, 2015. október 13.
https://www.gyulaihirlap.hu/107754-regi-uj-jelkepei-vannak-bekes-megyenek-
Siebmacher: Wappenbuch
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Siebmacher-siebmacher-wappenbuch-1/der-adel-von-ungarn-magyarorszag-2/csaladok-29/lovorovszky-v-lowenburg-49E8/
Csorba Csaba: Vármegyei címerek és Borsod-Abaúj Zemplén címere. 105–137. https://epa.oszk.hu/02000/02030/00024/pdf/HOM_Evkonyv_28-29_105-137.pdf
1552. évi 62. törvénycikk: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=55000062.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fp%3D3265%26pagenum%3D11
A magyar nyelv hivatali előretörése a reformkorban: Küzdelem a vármegyei pecsétnyomók magyar feliratáért című konferencia előadásai, különösen Kóta Péter Vas vármegye elhamarkodott döntése és a fontolva haladók előadása. 2024. november 12., MNL Országos Levéltár
Új hozzászólás