Egy pénzügyigazgató különleges életútja
A dualizmus időszakában differenciálódott és jelentős mértékben megnövekedett az állami és önkormányzati igazgatási apparátus. Az akkori megyeszékhelyen az új intézmények egyike az 1889-ben létrehozott pénzügyigazgatóság (1889. évi XXVIII. tc.) lett. Hatásköre a vármegye területén levő városi törvényhatóságokra is kiterjedt. Székháza nem volt, felállítását követően a város egykori legendás fogadójában, a Korona vendéglőben helyezték el, mely az egykori 1. sz. iskola helyén állt. Az eredetileg egyszintes épület 1905-ben készült el, a Békés című folyóirat 1905. szeptember 17-én számolt be arról, hogy az impozáns építmény teljesen készen áll, s egyes hivatalok már be is költöztek a földszintre. Itt foglalta el 1911 őszén Zádor Mór a vezetői szobát. Az azóta többszintes épületben ma már a megyei levéltár kap otthont.
Zádor Mór Zeisler Mórként született 1858-ban (körül) Nagyszőlősön (ma Ukrajna). 19 éves korában lépett a pénzügyi pályára. Jogi tanulmányait Kassán és Máramarosszigeten végezte. Felesége Berger Terézia volt, aki 1862-ben született Nagykárolyban (ma Románia). 1881. szeptember 14-én kötöttek házasságot Debrecenben. Két gyermekük volt. Róza, aki tanítónő lett, ő később Tatán élt férjével, Pályi Károllyal, és 1942 májusában hunyt el. Másik leányuk Janka Ella (Kaponyi Tamásné), aki 1945 januárjában a pesti bombázásokkor lelte halálát. Zádor Mór felesége fiatalon, hosszas betegeskedés után, 25 évesen halt meg 1885. december 2-án. Az özvegyen maradt fiatal adótiszt 1887-ben eljegyezte a gyöngyösi származású Kaiser Hermint (született 1865. december 19-én). Gyöngyösön ülték meg a lakodalmat is 1887. augusztus 16-án. Két gyermekük lett: György (1888. július 10-én született Békésen) és Elek (1890. december 15-én született Békésen).
Mint adóhivatali gyakornok kezdte pályáját, majd adótiszt, később pénzügyi számtiszt, adóhivatali ellenőr, adótárnok lett. Zádor (ekkor még Zeisler) Mór 1879 nyarától Nagykárolyban adóhivatali tisztként praktizált, innen került a ceglédi adóhivatalhoz 1881-ben illetékkiszabási számtisztnek. Itt 1884-ig volt. 1886-ban a debreceni pénzügyigazgatóság Zádor Mór illetékkezelési számtisztet a debreceni adóhivatalhoz már adótisztként alkalmazta. A megyébe először 1887-ben került, a békési kir. adóhivatalnál, mint ellenőr működött éveken át, majd az 1893. évben távozott, ekkor pénztárnokká nevezték ki a naszódi (ma Románia) adóhivatalhoz. Ezután Magyaróvárott működött ugyanilyen beosztásban 1895–1897 között. Ezen állásából a fogalmazói szakba lépett, Rimaszombatra (ma Szlovákia) pénzügyi segédtitkárnak nevezték ki, innen, mint pénzügyi titkárt, 1900-ban Győrbe helyezték. Itt előbb pénzügyi tanácsos, majd pénzügyigazgató-helyettes lett. Szakpublikációkat is írt: pl. az adóhivatalok, a vámhivatalok, a sóhivatalok, a fogyasztási adóhivatalok, a dohányáru-raktárak vizsgálatáról. A pénzügyminiszter megbízásából megírta az adóhivatalok pénztári vizsgálatára vonatkozó utasítást. Egyik legforgatottabb műve a pénzügyi hatóságok külszolgálatára útmutatóként szolgáló „Vadé mecum” című szakkönyve. Több elsőrangú szaklapnak is állandó munkatársa volt. Zádor Mórt a király pénzügyigazgatónak Gyulára helyezte. A pénzügyi tanácsos családjával együtt 1911 novemberében költözött a településre, s e hónap 15-én megkezdte hivatalos működését. Az alföldi város prominens személyiségei közé tartozott, számos testület és bizottság vezetőségi tagja volt, emellett családjával szívesen jótékonykodott is. 1918 végén a magyar kormány miniszteri tanácsosi címmel és jelleggel ruházta fel.
Hogy meddig éltek még Temesvárott, nem tudjuk. Utolsó információnk Zádor Mórról és feleségéről 1931-ből származik, egy sajnálatos haláleset kapcsán említették őket a híradások. A gyárvárosi Fő utca 24. számú házban lakó Zádor Mór nyugalmazott pénzügyigazgatónál szolgált egy Gergely Ila nevű 18 éves leány, aki szerelmi bánatában önkezével vetett véget életének. Zádor Mórné találta meg a szép leány holttestét. A bánatos szolgáló olyan pirospozsgás maradt a koporsójában is, hogy külvárosi legenda született róla, miszerint valójában nem is halt meg.
Összeállította: Balogh Dorottya
Felhasznált források:
Az Ujság, 1915. 05. 14.
Békés, 1911. 10. 15.
Békés, 1911. 11. 19.
Békés, 1913. 07. 27.
Békés, 1915. 02. 14.
Békés, 1919. 01. 05.
Békés, 1919. 09. 27.
Budapesti Közlöny, 1881. 10. 23.
Budapesti Közlöny, 1887. 10. 04.
Czegléd, 1885. 12. 06.
Déli Hírlap, 1927. 04. 23.
Déli Hírlap, 1931. 11. 02.
Körösvidék, 1920. 05. 01.
Körösvidék, 1920. 05. 05.
Magyarország tiszti cím- és névtára - 12. évfolyam, 1893.I. Magyarország / Pénzügyi m. kir. ministerium
Nemzet, 1886. 09. 04.
Nemzet, 1887. 10.-04.
Pénzügyi Közlöny, 1893. 07. 01.
Pénzügyi Közlöny, 1894. 06. 26.
Temesvári Hirlap, 1931. 01. 20.
HU-MNL-BéML-IV-402.a.-6 bgy.-3504/1920.
HU-MNL-BéML-IV-401.b.-4392/1918.
HU-MNL-BéML-IV-426-5003.
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6CT3-RBT2
Új hozzászólás