Volt egyszer egy gyermekváros

A hónap dokumentuma: 2022. február
2022.02.28.
1969. szeptember elsején nyitotta meg kapuit a komáromi gyermekváros a rászoruló állami gondozott gyermekek számára. Szabó Csaba levéltáros a februári hónap dokumentumában a Komáromi Dobi István Gyermekváros 1969-1998 tartó időszakát eleveníti fel a komáromi fióklevéltárban őrzött folyóiratok és fényképek segítségével.

Az épületek a város határában a főúttól 50 méter távolságban létesültek, a volt bolgárkertészet helyére. Már a kisajátítások is több millió forintba kerültek, de a dunai árvíz tönkretette az addigra megépült csatornázást.[1] 1966 augusztusában kezdődött az építkezés két óvoda, három gyermekotthon, több műhely, kazánház, étkezde és hétlakásos pedagógusház költségeire 27 millió forintot szántak.[2] Végül 1969. szeptember 13-án tartották az ünnepélyes megnyitót. László József főosztályvezető a művelődési miniszter képviseletében köszöntötte az egybegyűlteket: „Megnyílik az ország legkorszerűbb nevelőotthona. Az épület szép, a felszerelés korszerű. Az igazgató a pedagógusok felkészülten lelkesen várják a munkás hétköznapokat, hogy nevelésük eredményeként hazájukat szerető, becsületes, szocialista fiatalokat bocsáthassanak életük útjára. A fiatalok magatartása az itt végzett munka legyen méltó az intézet névadójához, hazánk közmegbecsülést szerzett elhunyt nagy fiához Dobi Istvánhoz.”[3]

Forrás: MNL KEML Komáromi Fióklevéltár Fotógyűjteménye

 

            A beutalási körzet Komárom-Esztergom, Vas, Veszprém, Fejér és Győr-Moson-Sopron megyék voltak. Két és fél éves kortól kezdve tizennyolc éves korig neveltek fiatalokat az intézményben. A szervezeti struktúra lehetővé tette, hogy egy helyen biztosítsák a testvérek nevelését is. Kezdetben négy óvodai és nyolc általános iskolás csoportot oktattak. A gyermekvédelmi intézmény céljait az alábbiakban foglalta össze: „Megítélésünk szerint akkor járunk el helyesen, ha megeddzük, felkészítjük őket az életre! Nem elvont dolog ez a mi értelmezésünkben. Úgy értjük, hogy a gyermek nagykorúsága eléréséig legyen önfenntartásra képes, rendelkezzen olyan ismeretekkel amire a mindennapi életben szükség van és ne várjon, sőt utasítson el mindenfajta alamizsnát. Becsülje a munkát, amit végez és élvezze annak eredményét.” A 320 fős kapacitású intézménybe induláskor 236 gyereket vettek fel, 1970-re már 279-en töltötték mindennapjaikat a gyermekváros falai között. A feladatok elvégzése 107 felnőtt dolgozóra várt, akik közül 34 fő volt pedagógus.[4]

 

Forrás: Gábor fotó facebook oldal

 

Forrás: Gábor fotó facebook oldal

 

Forrás: Gábor fotó facebook oldal

 

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

 

1980-ban épült fel a 2. számú általános iskola (ma: Feszty Árpád Általános Iskola). Az évtized elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a gyermekváros létszámát csökkenteni kell, a 30 fős csoportokba szervezett gyermekek gondozása az egyéni adottságok kibontakoztatására nem adott lehetőséget. Az intézményben visszatérő jelenségek voltak a szökések, rongálások, magatartási devianciák, kisebb-nagyobb visszaélések.[15] Az évtized közepére alkották meg a családi házas modellt. A gyermekváros közvetlen szomszédságéban épülő tetőteres házakban egy-egy házaspár nevelőszülőként 6-9 gyermeket nevelt volna.[16] Az 1986-ban induló reform eredményeként négy nagy alapterületű családi ház épült meg, összesen 32 gyermek számára biztosítottak új, élhető környezetet. A rendszerváltás hamar a felszínre hozta a komáromi gyermekváros problémáit: visszaélések, büntetőügyek, kihágások. A vezetés már nem tudott úrrá lenni a helyzeten. Folyamatossá váltak a működési zavarok, egyre több költséget emésztett fel a 25 éves intézmény karbantartása. 1994-95-re világosság vált, hogy a nagy létszámú gyermekváros nem tud megújulni, a pedagógiai célok nem reálisak, a szervezet és a koncepció zsákutca. Egy új szakmai és gazdasági program került kidolgozásra, ami a gyermekváros megszüntetését célozta meg 1998-ig. 1997 szeptemberében Komáromban adták át és avatták fel azt a 11 házból álló lakásotthon-hálózatot, ami a megszüntetett gyermekváros lakóinak lett az otthona.[17]

[18]

[19]

[20]



[1] Népszabadság, 1971.01.28.  23. szám

[2] Dolgozók Lapja, 1967. október (22. évfolyam) 1967.10.07.  237. szám

[3] Dolgozók Lapja, 1969. szeptember (24. évfolyam) 1969.09.14.  213. szám

[4] MNL KEML XXIII.551.a. Komárom Tanácsülés jegyzőkönyv 18. kötet 1970. december 21. 247-250. oldal

[5] Magyar Építőművészet, 1970 (19. évfolyam) 4. szám

[6] Magyar Építőművészet, 1970 (19. évfolyam) 4. szám

[7] Magyar Építőművészet, 1970 (19. évfolyam) 4. szám

[8] Pajtás, 1972-08-30. 35. szám 2. oldal

[9] Képes Újság, (13. évfolyam) 1972.12.09.  50. szám 15. oldal

[10] Képes Újság, 1972.12.09.  50. szám 16-17. oldal

[11] Képes Újság, 1979.12.15.  50. szám

[12] A hét 1979.06.02. 16. oldal

[13] A hét 1979.06.02. 17. oldal

[14] Pajtás, 1979.10.11.

[15] Magyar Közigazgatás, 1998 (48. évf.)1998.10.01.

[16] Népszabadság 1985.04.19. 90.

[17] Magyar Közigazgatás, 1998.10.01. (48. évf.) 10. szám

[18] Köznevelés 1987.12.18. 42. sz. 11. old.

[19] Köznevelés, 1997.04.04. 6. oldal

[20] Köznevelés, 1997.04.04. 13. szám 7. oldal

 

Utolsó frissítés:

2022.10.25.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges