Évfordulók: Báthory István Erdély fejedelme 450 és Lengyelország királya 445
Nehéz klasszikus hét dokumentumával – egy szép irat bemutatásával - megemlékezni Erdély első választott fejedelméről. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában fennmaradt források csekély volta igazán szívenütő a jelen esetben. Veress Endre: Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király levelezése (Kolozsvár, 1944) című munkájának fejedelemség korára vonatkozó első kötete 493 dokumentumot közöl, ezek közül kilencet őrzünk levéltárunk különböző fondjaiban. Természetesen adománylevelek, közigazgatásra, bíráskodásra vonatkozó parancsok akadnak nagyobb számban, de ezek nem alkalmasak ünnepi alkalomra. Ezért most több helyről, mintegy illusztrálva a mondanivalót, hozunk dokumentumokat.
A Báthory család címere Báthory István országbíró (1471–1493) oklevelének pecsétjén, 1474. március 28. A sárkányfogakat ábrázoló címer köré a Zsigmond király alapította Sárkányrend jelképe – a farkát saját nyaka köré tekerő, karikává görbülő sárkány – a családtagok fennmaradt pecsétképeinek tanúsága szerint 1440 és 1473 között került.
Jelzet: MNL OL, Mohács előtti gyűjtemény, Diplomatikai levéltár, DL 17562
Báthory István erdélyi vajda (1477–1534) és Telegdi Katalin (1492–1547) utolsó gyermeke egy falusi kunyhóban született, mert édesanyját hirtelen lepték meg a szülés jelei egy kocsikázás alkalmával. Apjának fél évvel később bekövetkezett halála miatt Várday Pál (1483–1549) esztergomi érsek vállalta a fiú nevelését. Az 1540-es évek közepétől I. Ferdinánd (1503–1564) udvarában apródoskodott, később pedig diplomáciai megbízásokat is kapott az uralkodótól. Humanista műveltsége, a Habsburg-udvarban szerzett tapasztalatai és ugyanitt elszenvedett fogsága, emberi tartása és katolikus hite formálta politikai éleslátását és habitusát.
Erdély helyzetét világosan látta, ahogyan ezt maga is megfogalmazta: „ez a tartomány a földkerekség két leghatalmasabb uralkodója közé van helyezve [...] másképpen nem lehet megőrizni és kormányozni, mint úgy, hogy mindkét császár kegyét elnyerjük [...] az egyik császárt engedelmességgel, a másikat pedig adományokkal és behódolással megnyerve magunknak.” Báthori István 1575. (Bethlen Farkas: Erdély története 3. köt. 61.)
A testamentumos urak – akiknek feladata volt János Zsigmond (1540-1571) temetésének megszervezése és végrendeletének végrehajtása – 1571 Judica vasárnapján gyűltek össze Gyulafehérváron.
A középkori keltezési gyakorlatban használták a vasárnapok megkülönböztetésre a misekezdő ének, introitus (lat.: belépés) első szavát, szavait.
Judica me Deus – Ítélj meg engem, Isten – a húsvét előtti második (vagy fekete) vasárnap misekezdő éneke. 1571-ben ez a vasárnap április 1-re esett.
Ide hívták egybe Erdély három nemzetének képviselőit „…, hogy Pünkösd havának (május) tizenhetedik napján légyen az mi kegyelmes urunknak méltósága szerint való testének eltemetése; a gyűlés ugyanakkor légyen.”
Az 1571. évi erdélyi fejedelemválasztó országgyűlés bejegyzésének első oldala
Jelzet: MNL OL, A bethleni Bethlen család bethleni levéltára, Vegyes iratok (P 1961), 7. tétel. Erdélyi országgyűlés, No. 1. 434. old.
Az első erdélyi fejedelemválasztás két jelöltje Báthory István és Bekes Gáspár (1520–1580) volt, keretét pedig az épphogy aláírt speyeri egyezmény, illetve a török jóváhagyás által korlátozott szabad választás adta. Bekes pártfogója II. Miksa (1527–1576) német-római császár és (I. Miksa néven) magyar király volt, Báthoryt a törökpárti oldal támogatta. Bekes végül lelkileg összeroppant, feladta a küzdelmet és megszökött az országgyűlésről. A megválasztott Báthory a speyeri egyezményre tekintettel az erdélyi vajda címet használta és titokban elismerte Miksát urának, ugyanakkor megkapta a szultáni megerősítést, Erdély pedig adófizetője maradt a Portának.
Báthory István titulatúrájának kezdete
Jelzet: MNL OL, A bethleni Bethlen család bethleni levéltára, Vegyes iratok (P 1961), 7. tétel. Erdélyi országgyűlés, No. 1. 437. old.
1570. augusztus 16-án kötötte meg II. János választott magyar király és Miksa magyar király a speyeri egyezményt, amely az 1568. február 17-én megkötött drinápolyi békével együtt jogilag rögzítette a fennálló állapotot: Szapolyai II. János Erdély és a Partium princepse, utód nélküli halála esetén az országrész Habsburg fennhatóság alá kerül, mivel Erdély a Magyar Korona elidegeníthetetlen része. II. János 1570. december 1-én – halála előtt négy és fél hónappal – ratifikálta az egyezményt, Miksa 1571. március 10-én.
Részlet az 1571. évi erdélyi országgyűlésnek a fejedelemválasztásról szóló határozatából
Jelzet: MNL OL, Magyar Kamara archivuma, Acta Transylvanica (E 149), Diaetales constitutiones, 1571.05.25.
„Miért pedig az birodalmak fejedelem nélkül semmiképpen nem bírattathatnak, kik az alattok valókat nem csak a külső ellenségtől fegyverrel oltalmazzák, hanem hogy minden rendbéliek között a csendesség és békesség megmaradhasson, igaz törvényeknek kiszolgáltatásával és minden dolgokban jó rendtartással bírják. Azért mi ezekről gondolkozván és fejedelmet akarván választani közünkbe, kinek birodalmában, az Úr Istennek kegyelmessége velünk lévén, megmaradhatnánk az néhai hatalmas Szulimán és a mostani török császárnak engedelmek tartása és erejek szerint, ki az mi megholt kegyelmes urunknak könyörgésére ezt megengedték vala, hogy az ő felsége halála után az fejedelem választásra szabadságunk légyen, egyenlő akaratból és végzésből választottuk a tekintetes és nagyságos Somlyai Báthori István urunkat az erdélyi vajdaságra és székelyeknek kapitányságára, és a magyar országbéli megmondott vármegyéknek birodalmára …”
Uralmának kezdetén legfőbb gondja az országrész életének megszervezése, a kor- és szakszerű kormányzat kialakítása, a gazdasági és katonai alapok felmérése és biztosítása volt. Egyik első lépése már 1571 júniusában a székelység helyzetének rendezése volt – szabadjaik katonai-, jobbágysorba süllyedt rétegük pedig különböző szolgálatuk révén fontos támasza és alapja volt hatalmának. Az egyes székek gazdasági javainak – állatállomány, só- és fém bányák, vashámorok – összeírását és a beszedhető adók beküldését szintén elrendelte. Udvarhelyszék összeírására részletes, 15 pontba szedett utasítást adott tisztviselőinek. A 12. pontban arra is volt gondja, hogy a szegények elleni jogtalan követeléseknek elejét vetesse:
„12. Az fő népeket intsék, hogy a szegény község közt valami méltatlan dolgot és szokatlan szolgáltatást ne cselekedjenek, kiből panasz jöjjön.”
Udvarhelyszék összeírásáról szóló utasítás
Jelzet: MNL OL, Teleki család marosvásárhelyi levéltára, Teleki család, Joglevelek (P 657), No. 3634.
Csík-, Gyergyó- és Kászonszék pedig így köszönte és hálálta meg terhei könnyítését 1571 Szent Jakab napján (július 25.):
„… az mi kegyelmes urunk az mi könyörgésünkre minden kegyelmességit mi hozzánk megmutatta volna, és terhünknek nagyobb részit rólunk elvette volna, tettünk szabad akaratunk szerint ilyen kötést, hogy minden esztendőben három hétig szolgálunk az vashámorhoz, és anélkül minden majorságának betakartatására egy hétig szolgálunk …”
Csík-, Gyergyó- és Kászonszék köszönőlevele terhei könnyítése miatt, 1571. július 25.
Jelzet: MNL OL, Erdélyi kormányhatósági levéltárak, Gyulafehérvári káptalan országos levéltára, Cista diversorum comitatuum (F 5), 2 – 4 – 10
Bekessel a fejedelmi hatalomért folytatott küzdelmük végül 1575. július 9-én Kerelőszentpálnál, Bekes vereségével ért véget.
„Továbbá nyilván értjük az te Nagyságod izenetiből dögleletes cselekedetit, álnokságát az gyakorta megnevezett Bekes Gáspárnak, melyeknek mi is nem csak auditori voltunk, hanem látói és tudói, hogy ő az oka mind az ő maga és hozzá tartozóinak veszedelmének. Ezt is megértettük az te Nagyságod írásából és izenetiből, hogy te nagyságod efféle gonosz embereknek és hozzá tartozóknak büntetése felől való deliberatiot és suffragiumot kíván te Nagyságod. Megemlékezvén azért az régi mondásról, hogy hiába írattattak volna az törvények, ha exemtionak nem demandaltatnának. Ebben is méltónak ítéljük az te Nagyságod kívánságát és parancsolatját.”
Ismeretlen levélíró Báthory Istvánhoz Bekes Gáspár viselt dolgairól, keltezetlen töredék
Jelzet: MNL OL, Erdélyi kormányhatósági levéltárak, Gyulafehérvári káptalan országos levéltára, Lymbus (F 12), III. 4. No. 7.
Tény, hogy az elfogott lázadókat kíméletlenül felkoncoltatta a fejedelem. (Balassi Bálint életét viszont megkímélte, udvari fogságra vettette és maga mellett tartotta.) Bekes Lengyelországba menekült és fogságba esett. Báthory emberi nagyságát és bölcsességét mutatja, hogy 1576-ban megbocsátott ellenfelének, és bár Erdélybe nem engedte vissza, de lengyel lovassága főparancsnokává megtette. Bekes innentől élete fogytáig hűséggel szolgálta őt. (Bekes Gáspár nevét az általa szívesen viselt rövid báránybőr kabát, a bekecs őrzi – amely a lengyel bekiesza [bekjesa] átvétele, emlékét pedig Vilniusban temetésének helye, a Bekes-halom.)
A kerelőszentpáli diadal híre sokat nyomott a latban, amikor 1575 decemberében a szejm Báthory Istvánt lengyel királlyá választotta. Udvartartásába sok erdélyi hívét magával vitte, érdemeiket különféle módokon elismerte. Egyik legszebb adománylevele tavaly került elő, melyben udvari első kocsisának, Kereki Keresztes Jánosnak címert, nemességet és házadó alóli mentességet adományozott. A címer a lengyel királyi udvartartás viseletébe – piros övvel összefogott, fehér hosszúkabátba, piros fövegbe, sárga cipőbe – öltözött, kezében piros gyeplő köteget és ostort tartó férfialakot ábrázol.
Báthory István lengyel király, erdélyi fejedelem nemesség-, címer- és házadó-mentesség adományozó levele kereki Keresztes Jánosnak, udvari kocsisának. 1580. június 13.
Jelzet: MNL OL, Erdélyi kormányhatósági levéltárak, Gubernium Transylvanicum levéltára, Cista diplomatica, Documenta privatorum (F 132), H 26. No. 49.
Iratfotók: Lukács-Berkeszi Anikó (MNL), Lantos Zsuzsanna (MNL)
Új hozzászólás