Japán-magyar kapcsolatok a rendszerváltás hajnalán

Az első napon Németh Józsefné, a városi MEISO vezetője tartott szakmai tájékoztatást a város oktatási helyzetéről, azután pedig egy nagyon sűrű szakmai program következett. Első útjuk Almásfüzitőre vezetett, ahol az iskolaotthonos oktatási formát tanulmányozták, az alsó tagozatban. A felső tagozatos oktatással a komáromi II. Számú Általános Iskolában (ma Feszty Árpád Általános Iskola) ismerkedhettek meg másnap délelőtt. Ezután a Jókai Mór gimnáziumot is felkeresték. Az Állami Zeneiskola néptánc szakának bemutatója és a Kodály módszer alapján tartott szolfézs óra megtekintése után a szakmai program zárásaként a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolába látogatott el a küldöttség, ahol az iskola életébe és a számítástechnikai szakkör munkájába nyerhettek bepillantást. A japánok rendkívül elégedettek voltak a szakmai programmal. Általános és középiskolai tanárokból álló delegációjukat lenyűgözte a magyar oktatási rendszer ama sajátossága, hogy a tanár-diák viszony nagyon demokratikus. Ők a dresszúra (rend és fegyelem) hívei, mivel a diákok határozottan félnek tanáraiktól, és nehezen feloldható problémát jelent számukra az, ha a tanár meginti őket.

A két napos látogatás végén a küldöttség sok érdekes ötlettel és tapasztalattal térhetett haza a szamurájok földjére.[1]

            A japán csoport még 1988-ban a II. számú Napközi Otthonos Óvodában egy ének-zene foglalkozáson is részt vett, ennek következménye lett a japán-magyar óvodai kapcsolatok ápolása, majd a viszontlátogatás, mely  nem késett soká, ugyanis 1994. július 11-én Túriné Csontos Erzsébet óvodavezetővel egy kisebb óvodapedagógus csoport utazott 10 napra a japán Tokushima városába, melyre az egyik helyi középiskolától kaptak meghívást. A tokushimai óvodapedagógusok és óvodások nagy szeretettel fogadták őket. Az újság is tudósított a magyar csoportról. Ottlétük során rendkívüli élményekkel lettek gazdagabbak, végiglátogatták a kiotói, tokiói és a tokushimai egyetemet, a kiotói császári palotát, a kobei suma aquaparkot, a Tokió szetagajai kerületében lévő szépművészeti múzeumot és a tokushimai Prefektúrai (Közigazgatási) Múzeumot, majd részt vettek a tokushimai szabadtéri fesztiválon. A csoport felkeresett egy hagyományos teaházat és megtekintették a kékfestés technikáját, melynek során ők maguk is kipróbálhatták eme ősi mesterséget.[2]

Képgaléria 1988-ból

Japán tanárok az iskolában

A vendégek fogadása

Igazgató úr rövid tájékoztatót tart az iskola működéséről

Ajándék átadása az iskola igazgatójának

A tanárok tapasztalataikat vetik papírra

Nick tanár úr ízelítőt tart a számítógépes oktatásból

1994-es viszontlátogatás Japánban

A magyar vendégek fogadása

A helyi újság is tudósít a magyar csoportról

A tokushimai általános iskola és óvoda látképe

Látogatás a teaházban

A kékfestés technikájának elsajátítása – A középiskola igazgatója, Masahide Sebe segít a

kékfestésben

A kobei suma aquapark tájékoztató füzetecskéje

A szetagaja-i szépművészeti múzeum prospektusa

Tokushimai útikalauz előlapja

Írta: Kovács Péter, MNL KEML, Komáromi Fióklevéltár