Dunaalmás térképe 1832-ből

Dunaalmás úrbérrendezési anyaga az MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltárában meglehetősen hiányos. Az 1914 körüli legelőfelosztási iratanyagon kívül sem az elkülönítési per iratai (a per 1857–1859 között történhetett); sem a felmérési, illetve a per lezárását rögzítő elkülönítési térképhez kapcsolódó földkönyvek sincsenek meg. Megtalálható az úrbérrendezés előtti állapotot rögzítő 1832-es belterületi térkép, az elkülönített állapotot bemutató 1859-es belterületi, valamint határtérkép. Hiányzik ezen kívül a felméréskor készített külterületi, azaz határtérkép is. Ez utóbbi is kellett, hogy készüljön, ha nem is a belterületi térképpel egy időben, 1832-ben, de a per kezdete idején mindenképp. Ezt csak a peranyagból lehetne megállapítani.

1855-ig gróf Zichy Miklós volt a dunaalmási uradalom – amelyhez Neszmély is tartozott –birtokosa, ekkor a klosterneuburgi Ágoston kanonokrend vásárolta meg.

Dunaalmás levéltárunkban őrzött első térképét 1832-ben Batáry Pál Komárom vármegye mérnöke készítette. Batáry Pál 1818-ban még Pesten lakott, 1823-ban került Komárom vármegyébe második mérnöknek az idősebb Hidegy Ferenc mellé.[1] Kevés térképéről tudunk. 1819-ben és 1820-ban két Kecskemét városi térképet készített (az egyik 1907-es másolatban maradt fenn)[2]. Ezen kívül 1820-ból ismerjük a Pest megyei Bugyi községhez tartozó Alsó-Ürbő-puszta és a Heves megyei Hatrongyos-puszta (ma Pély) térképét.[3]

A térkép címe: Almás Helység Belső Telkei Kender és Káposzta Földjei.[4] Hitelesítésére a következő évben került sor.

A hitelesítési záradék 1833. október 13-án, Almáson kelt. A hitelesítők aláírásuk mellett pecsétjükkel is ellátták.

Anyaga C& I Honig vízjeles papír, mérete 95x61, a keret 91x57 cm, vékony vonal. A tájolás jelzése egyszerű, díszítés nélküli, nyílvessző formájú északjellel történt. A nyílvessző majdnem tökéletesen párhuzamos a térkép oldalsó szélével, s közel két egyenlő nagyságú részre osztja a kereten belüli területet úgy, hogy a térkép a vesszőtesten helyezkedik el. A nyílvessző hegye az északi, tollai a déli irányt jelzik. A térkép alsó széléhez közel a Duna folyót látjuk, s e fölött terül el az ábrázolt terület, azaz elsősorban Almás (korábban Rév-Almás, Dunaalmás, 1977–1991 között a szomszédos Neszméllyel együtt Almásneszmély) belterülete és kertjei. A Duna folyásirányát a térkép készítője nem jelölte, hacsak a Dunában lévő Meleg Forrás rajzából nem következtetünk balról jobbra tartó folyásirányra. Az északjel grafikai megjelenítése lehetett az oka az égtájak felcserélésének, hisz Dunaalmás a Dunától délre a jobb parton helyezkedik el. Ettől a tévedéstől eltekintve szebb és részletesebb kidolgozású térkép, mint a későbbi, az 1859-es.

Méretarányát a vonalas aránymértékből számítva: 25 cm = 320 [öl], azaz 1:2400.

Domborzat, vízrajz

A Dunán kívül két patakot ábrázol, de nevüket nem tünteti fel a térkép. Az egyik a naszályi határból a község nyugati végén (a térkép jobb oldalán) a Dunába torkolló Tatai-víz (Kühtreiber-patak, ma Által-ér), a másik a község bal oldalán folyik a Dunába. Almás közepén ezeken kívül egy vizesárok is keresztülmegy. A Duna és a patakok folyásiránya nincs jelezve. A Dunában a korábban említett Meleg-forrás a református kert alatt fakadt. Ezt a forrást a Mikoviny-féle térkép jelzi elsőként 1747-ben. Torkos Justus Jánost a Kamra kiküldte a forrás megvizsgálására 1746-ban. Ebben beszámolt a rómaiak által épített fürdő maradványairól, amelyet korábban Mikoviny talált meg, s a forrás állapotáról:

„A hévforrások modern szerkezete

Ami pedig ezen források jelen szerkezetét illeti, ahogy azt a magas Kamarától történt kiküldetésem alkalmával ez év július havában találtam, röviden előadom. Ezt a hévforrást durván ácsolt fenyőfa-gerendákból készült négyszögletes keret foglalta be, melynek átmérője 2 öl, mélysége 2 és fél láb volt. Víz a meder közepén bugyogott fel rendületlenül erős tömegben, a gerendán keresztül a vágott nyíláson pedig oly bőséggel és erővel folyt le, hogy akár malomkereket hajthatott volna. A víz tiszta és áttetsző volt, a fenéken fekete piszkossötét iszap feküdt. Még a békák is, pedig ezek különben a kénes vizet nem bírják, hanem elpusztulnak benne, seregestül úszkáltak ott és a gerendák között laktak. Megfigyeltem azt is, hogy a szarvasmarhacsorda mikor a legelőről hazatérőben, valami titkos erőtől hajtva (amit véleményem szerint nem ok nélkül tesznek az állatok) a forráshoz szaladt, belőle bőségesen ivott és vígabban ugrándozva tért haza. A lakók is észrevették, hogy az itt ivó állatok a sónyalást kívánták. A lovak és juhok azonban e vizet nem kedvelik.”

A kis kör forrást jelöl, az Öreg malom fölötti szigeten biztosan, hiszen 1914-ben itt nyílt meg strandfürdő a nagyközönség részére. Tulajdonosa 1945-ig a klosterneuburgi kanonokrend, első bérlője, működtetője Kalmár Pál volt. 1926 és 1946 között Szilágyi Miklós vezetésével virágzott fel a strandfürdő, ami egészen a ’80-as évek közepéig működött.[5] Ezen kívül még több ilyen forrás vagy kút jelet találunk: a Főúton a 115-ös szám előtt, a 71-es számú kertben, a 89-es kertben a facsoport fölött, a 102-es ház mellett, a Káposztás kert 112. számú parcellájában, Káposztás kert délnyugati végén a híd lábánál.

A Meleg-forrás fölött a Dunában feltehetően zátonyra utaló jelek találhatók. Mindenesetre az 1887-es kataszteri térképen[6] hajókikötőként hosszú, kőből és fából épített móló szerepel a vendéglő melletti utcácska végében.

A domborzatot a dombok futását jelző csíkozás ábrázolja. A patakok felett plasztikusan ábrázolt kőhidak vezetnek át.

Házak, telkek, utcaszerkezet

Az épületek vörössel, a hozzájuk tartozó telkek halvány vörös (rózsaszín). Általában a telkeken, a házak mellett szerepel a számozás. A számozás a belterületen kezdődik, majd a dűlők sorrendjében folytatódik. A telekkel nem rendelkező épületek (malom, templom, kápolna) esetében az épület rajzában is lehet a szám.

A Duna mellett húzódó Buda–Bécsi országút két oldalán terül el a község. (Utcanevek nincsenek, egy 1850 körüli telekkönyvi térkép alapján[7] használom azokat.) A hegyek felőli (déli) oldalon a település keleti végén a főúttal párhuzamos Kis utca, a templomdomb mellett a főútról nyíló kis köz (Bolt [?] köz) bontja meg a házak sorát. A templomdomb aljában elszórt majorsági épületek nem adnak összefüggő házsort, csak a település nyugati végében folytatódik a házak sora, de itt is – mint a templom alatt – rövidebb telkekkel. A főút Duna felőli (északi) oldalának házsorait keletre a Kenderföldek parcellái zárják. A református templomnál, a nagykocsma két oldalán és a község malmánál is meg-megszakad a telkek sora ezen az oldalon is. A belterület nyugati végét a Káposztás kertek zárják le. A belterülethez tartozik még a vízárok és az Által-ér közötti farakodóhely, uradalmi gyümölcsös és nagymalom is.

Két malmot jelöl a térkép, az nagyobb (2. sz.) malmot kőből épült támfal védi a Duna felől, s az előtte lévő patakrészben négy kerékjel látható, feltehetően 4 hajtókerekes vízimalom működött itt.[8] A kisebb vízimalom a településhez közelebb helyezkedik el, előtte csak egy kerékjel van. Mindkét malmot az 1790-es birtoktérkép már ábrázolja.[9]

A református templom a térkép szerint a Duna partján, azzal párhuzamosan áll. Ennek a templomnak a helyén 1894-ben eklektikus stílusban új templom épült, amely – az előző közel kelet-nyugati tájolásával szemben – észak-déli. A térkép még a régit ábrázolja. Az alaprajzban a támfalakat, s a templom fő tömegéhez képest keskenyebb bejárati részt, ahol a torony lehetett, hűen tükrözi, hasonlóan az 1853-as, 1887-es kataszteri térképekhez.[10] A katolikus és a református temető a katolikus templom (épült 1755-ben) (112. sz.) fölött helyezkedett el.

Tájhasználat

Az úrbérrendezési térképeken a belterülettel együtt ábrázolják az ahhoz szorosan kapcsolódó dűlőket. Ezen a térképen belterület mellett nyugaton a Tatai-víz mentén a Káposztás kertek, keletre a névvel nem jelölt Kenderföldek, mindkettő szomszédságában gyümölcsfás területek, rétek terülnek el. A község délnyugati csücskén a Tatai út mellett a Krumpli földek dűlő (Fényes Elek 1848-as leírásában is kiemeli.[11]), a Tatai út másik oldalán, a községhez közelebb agyagkitermelő gödör látható.